Szent-Györgyi Albert

Szobra a szegedi Pantheonban. (Kalmár Márton alkotása)

Szent-Györgyi Albert (Budapest, 1893. szeptember 16. - Woods Hall, Massachusetts, 1986. október 22.) magyar biokémikus, biológus.

Idézetei

• Kevés döntéssel tudjuk olyan közvetlenül befolyásolni az egészségünket, mint azzal, hogy milyen élelmiszereket választunk és fogyasztunk!
• Ha én még egyszer 75 éves lehetnék!
  • 90. születésnapján
• Történetemben van némi irónia: mialatt az életet kutattam, az élő szervezeteket ízeikre szedtem, de eközben kezeim között elsiklott az élet, és végül a molekuláknál meg az atomoknál kötöttem ki, ahol már nyoma sincs az életnek. Most öregkoromban megpróbálom újra összerakni azt, amit korábban rendkívül nagy gonddal szétdaraboltam.
• A könyvek azért vannak, hogy megtartsák magukban a tudást, mialatt mi a fejünket valami jobbra használjuk. Az ismeretek számára a könyv biztosabb otthont nyújt. Az én fejemben bármilyen könyvszagú ismeretnek a felezési ideje néhány hét. Így hát az ismereteket biztos megőrzésre a könyveknek, könyvtáraknak hagyom, és inkább horgászni megyek, néha halra, néha új ismeretekre.
• Látni, amit mindenki lát, és gondolni, amit még senki sem gondolt.
• A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára.
• A holt tudás megfakítja a szellemet, megtölti a gyomrot anélkül, hogy táplálná a testet.
• A tudós az az ember, aki miközben mászkál a világban, ugyanazt látja, mint bárki más; de miközben ugyanazt látja, olyan dolgok jutnak eszébe, mint előtte soha senkinek.

Róla mondták

• Tudós volt és humanista, páratlan és feledhetetlen.
  • John T. Edsall amerikai biokémikus nekrológjában, aki a Harvard Egyetem professzoraként ismerte Szent-Györgyi Albertet; 1986. október 22.
• Amikor 1941-ben a „hóbortos liberális”-nak tartott Szent-Györgyi Albert lett az immáron Horthy Miklós Tudományegyetem rektora, ideiglenesen (a Ferenc Józsefről elnevezett vissza ment Kolozsvárra), jó volt diáknak lenni Porlódon. A tudós, aki valósággal újra fölfedezte a paprikát..., és aki nadráján egy fehér cérnával varrott sárga folttal, igen különös apacsként jelent meg egy diákbálon, igazán a „hallgatóság apja” volt, hite szerint. „Shakespeare-t úgy lehet a legjobban megérteni, ha eljátssza az ember”, mondogatta.
  • Temesi Ferenc: Por - romantika

Források

• Kassai Tibor: Szemenszedett bölcsességek, Calibra Kiadó, Budapest, 1997, ISBN 963564468X