Jean-Paul Sartre

Jean-Paul Sartre (1905-1980) francia egzisztencialista filozófus, regény- és drámaíró, 1964-ben Nobel-díjat kapott, amit visszautasított. 11 évvel később, mikor a díjjal járó juttatás jelentősen emelkedett, levelet írt a Nobel-díj bizottságnak, hogy meggondolta magát, és megkaphatja-e utólag a pénzdíjat (állítólag jótékonysági célokra akarta felhasználni). A válasz nem volt.

Neki tulajdonított idézetek

• Létezni annyi, mint itt lenni, egyszerűen csak annyi; a létezők megjelennek, lehetővé teszik, hogy találkozzunk velük, de levezetni sohasem lehet őket.
• ... a létezés olyan telítettség, amelytől az ember nem szabadulhat.
• Minden neurózisnak az a sajátossága, hogy természetesnek tünteti föl magát ...
• A gondolatom én vagyok: ezért nem bírom abbahagyni. Létezem, mert gondolkodom... és nem tudom megakadályozni, hogy gondolkodjam.
• Egymást szeretni annyi, mint gyűlölni a közös ellenséget.
• Önmaga számára lenni a másik... ez az elsődleges értéke a másokhoz való viszonynak.
• ... a dolgok pontosan azonosak azzal, aminek látszanak - és mögöttük ... mögöttük nincs semmi.
• A doktor a tapasztalat profija: az orvosok, a papok, a bírók meg a katonatisztek úgy ismerik az embert, mintha ők teremtették volna.
• ... a városoknak csak egyetlen napjuk van, s az minden reggel egyformán újrakezdődik.
• ... az ember szabadságra lévén ítélve, az egész világ súlyát a vállán viseli: felelős a világért és önmagáért, mint létezési módozatért.
• ... vajon hogyan lehetséges, hogy a világ létezik – és nem a semmi?
• Minden létező ok nélkül születik, gyöngeségből él tovább, és véletlenül hal meg.
• A tudat úgy létezik, mint egy fa, mint egy fűszál. Szunyókál, unatkozik.
• A természetben nincsen dialektika, csak az amelyet belehelyeztek.
• Három óra: mindig túl kései, vagy túl korai időpont ahhoz, amit az ember éppen csinálni akar.
• Miért van az, hogy a világ létezik és nem a semmi?
• A rosszban csak utána hisz az ember.