„Dante Alighieri” változatai közötti eltérés
a →Forrás: wikisourceszerző |
→Idézetek: bőv.: Isteni színjáték |
||
9. sor: | 9. sor: | ||
*A tudás lelkünk végső tökéletessége. (I. 1.) |
*A tudás lelkünk végső tökéletessége. (I. 1.) |
||
*Az emberben két hiba s egyben akadály lehet: az egyik a test, a másik a lélek oldaláról. A test részéről akkor, ha az egyes érzékszervek nem hibátlanok, s így semmit fel nem foghatnak, amint a süketek, és némák meg hasonlók esetében látunk. Lelki akadály akkor keletkezik, amikor a gonoszság hatalmaskodik el rajta, és bűnös élvezetek hajhászójává teszi, amelyek végleg megtévesztik, s mindent megutáltatnak vele. (I. 10-11.) |
*Az emberben két hiba s egyben akadály lehet: az egyik a test, a másik a lélek oldaláról. A test részéről akkor, ha az egyes érzékszervek nem hibátlanok, s így semmit fel nem foghatnak, amint a süketek, és némák meg hasonlók esetében látunk. Lelki akadály akkor keletkezik, amikor a gonoszság hatalmaskodik el rajta, és bűnös élvezetek hajhászójává teszi, amelyek végleg megtévesztik, s mindent megutáltatnak vele. (I. 10-11.) |
||
== Isteni színjáték == |
|||
(Az első idézetben a mű néhány kezdősora; a második idézetben Dante ''Pokla'' kapujának felirata olvasható.) |
|||
Babits Mihály fordítása |
|||
=== Első ének === |
|||
<poem> |
|||
A sötét erdőben |
|||
Az emberélet útjának felén |
|||
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, |
|||
mivel az igaz útat nem lelém. |
|||
Ó szörnyű elbeszélni, mi van ottan, |
|||
s milyen e sűrü, kúsza vad vadon: |
|||
már rágondolva reszketek legottan. |
|||
A halál sem sokkal rosszabb, tudom. |
|||
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam, |
|||
hallanod kell, mit láttam az uton. |
|||
</poem> |
|||
=== Harmadik ének === |
|||
<poem> |
|||
A Pokol kapuja |
|||
''Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,'' |
|||
''én rajtam át oda, hol nincs vigasság,'' |
|||
''rajtam a kárhozott nép városába.'' |
|||
''Nagy Alkotóm vezette az igazság;'' |
|||
''Isten Hatalma emelt égi kénnyel,'' |
|||
''az ős Szeretet és a fő Okosság.'' |
|||
''Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,'' |
|||
''csupán örökkel; s én örökkön állok.'' |
|||
''Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel'' |
|||
</poem> |
|||
== Forrás == |
== Forrás == |
A lap 2011. október 4., 21:40-kori változata
Dante Alighieri (eredetileg:Durante Alighieri) (Firenze, 1265. május második fele – Ravenna, 1321. szeptember 14.) itáliai költő, filozófus, az olasz és a világirodalom nagy klasszikusa. Főművét, az Isteni színjátékot Babits Mihály a „világirodalom legnagyobb költeményének”, Jorge Luis Borges a „valaha írt legnagyobb irodalmi műnek” nevezte. Műveiből életbölcsességek, axiómák bonthatók ki.
Idézetek
Az új élet
- Ne kérdezz többet, mint amennyi hasznodra válik. (XII. 380.)
Vendégségben
- A tudás lelkünk végső tökéletessége. (I. 1.)
- Az emberben két hiba s egyben akadály lehet: az egyik a test, a másik a lélek oldaláról. A test részéről akkor, ha az egyes érzékszervek nem hibátlanok, s így semmit fel nem foghatnak, amint a süketek, és némák meg hasonlók esetében látunk. Lelki akadály akkor keletkezik, amikor a gonoszság hatalmaskodik el rajta, és bűnös élvezetek hajhászójává teszi, amelyek végleg megtévesztik, s mindent megutáltatnak vele. (I. 10-11.)
Isteni színjáték
(Az első idézetben a mű néhány kezdősora; a második idézetben Dante Pokla kapujának felirata olvasható.)
Babits Mihály fordítása
Első ének
A sötét erdőben
Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
Ó szörnyű elbeszélni, mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az uton.
Harmadik ének
A Pokol kapuja
Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.
Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.
Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel
Forrás
- Dante Alighieri összes művei; Magyar Helikon, 1965.