„Samuel Beckett” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.6.5) (Bot: következő hozzáadása: az:Semyuel Bekket |
→Idézetek műveiből: A kitaszított (1946) |
||
7. sor: | 7. sor: | ||
*Olyan könyvet fogok írni (...), amelyben minden mondat hatásos és elegáns, de másként, mint az őt megelőző és követő oldalak mondatai. |
*Olyan könyvet fogok írni (...), amelyben minden mondat hatásos és elegáns, de másként, mint az őt megelőző és követő oldalak mondatai. |
||
*Szilencium e helyt, tiszteletet kérünk és a lehető legnagyobb figyelmet. Mert ugyan ki jött el hozzánk! Csak szorosan a nyomunkban. No most hát lássátok, ő az, bizony, az ALBA. |
*Szilencium e helyt, tiszteletet kérünk és a lehető legnagyobb figyelmet. Mert ugyan ki jött el hozzánk! Csak szorosan a nyomunkban. No most hát lássátok, ő az, bizony, az ALBA. |
||
===A kitaszított (1946)=== |
|||
*Rosszul ismertem a várost, születésem helyét, ahol életem első lépéseit tettem, s aztán az összes többit is, melyekkel oly csúnyán összekuszáltam ösvényeimet. |
|||
*Okoskodjunk csak nyugodtan. A köd úgyis kitart. |
|||
*Szép idő volt. Az úttesten haladtam, oly közel a járdához, amilyen közel csak tudtam. Nekem a legszélesebb járda sem elég széles, ha egyszer elindulok, s mindig attól félek, hogy kényelmetlenséget okozok az idegeneknek. Megállított egy rendőr és így szólt: Az úttest a járműveké, a járda a gyalogosoké. Mint egy bibliai mondás. |
|||
*Nem is tudom, miért meséltem el ezt a történetet. Ugyanezzel az erőveé másikat is mesélhettem volna. Talán majd legközelebb elmondok egy másikat. De meg fogjátok látni, jó emberek, az is pontosan ugyanilyen lesz. |
|||
===Godot-ra várva (1952)=== |
===Godot-ra várva (1952)=== |
A lap 2011. október 6., 10:06-kori változata
Samuel Barclay Beckett (Dublin, 1906. április 13. – Párizs, 1989. december 22.) ír költő, próza- és drámaíró.
Idézetek műveiből
Meglehetősen jó nőkről álmodom (1932)
- Olyan könyvet fogok írni (...), amelyben minden mondat hatásos és elegáns, de másként, mint az őt megelőző és követő oldalak mondatai.
- Szilencium e helyt, tiszteletet kérünk és a lehető legnagyobb figyelmet. Mert ugyan ki jött el hozzánk! Csak szorosan a nyomunkban. No most hát lássátok, ő az, bizony, az ALBA.
A kitaszított (1946)
- Rosszul ismertem a várost, születésem helyét, ahol életem első lépéseit tettem, s aztán az összes többit is, melyekkel oly csúnyán összekuszáltam ösvényeimet.
- Okoskodjunk csak nyugodtan. A köd úgyis kitart.
- Szép idő volt. Az úttesten haladtam, oly közel a járdához, amilyen közel csak tudtam. Nekem a legszélesebb járda sem elég széles, ha egyszer elindulok, s mindig attól félek, hogy kényelmetlenséget okozok az idegeneknek. Megállított egy rendőr és így szólt: Az úttest a járműveké, a járda a gyalogosoké. Mint egy bibliai mondás.
- Nem is tudom, miért meséltem el ezt a történetet. Ugyanezzel az erőveé másikat is mesélhettem volna. Talán majd legközelebb elmondok egy másikat. De meg fogjátok látni, jó emberek, az is pontosan ugyanilyen lesz.
Godot-ra várva (1952)
- Estragon: Nincs mit tenni.
Vladimir: Erre a meggyőződésre jutok lassan én is. Egy életen át kapálóztam ellene, lásd be, Vladimir, hajtogattam magamban, még nem próbáltál meg mindent. És küszködtem tovább.- A dráma eleje Pinczés István fordításában.
- Estragon: Hiába, nem megy.
Vladimir: Magam is azt hiszem. Sokáig nem tudtam beletörődni a gondolatba, légy észnél, Vladimir, mondtam, még nem próbáltál meg mindent. És elölről kezdtem a küzdelmet.- A dráma eleje Kolozsvári Grandpierre Emil fordításában.
- Estragon: Semmi sem történik, senki sem jön, senki sem megy el - borzalmas.
- Ford. Kolozsvári Grandpierre Emil
- Estragon: Menjünk innét!
Vladimir: Nem mehetünk.
Estragon: Miért nem?
Vladimir: Godot-ra várunk.
Estragon: Persze, persze.- Ford. Kolozsvári Grandpierre Emil
- Vladimir: A világ iszonyatos zűrzavarában egyetlen tény világos: várjuk, hogy megérkezzék Godot.
- Ford. Kolozsvári Grandpierre Emil
- Estragon: Őrültnek születünk mindannyian. Néhányan végig őrültek maradnak.
- Ford. Kolozsvári Grandpierre Emil
- Pozzo: A könnyek mennyisége a földön változatlan. Mihelyt valaki abbahagyja a sírást, másvalaki máshol sírva fakad. Ugyanez a törvény érvényes a nevetésre is.
- Ford. Kolozsvári Grandpierre Emil
Semmi-szövegek (1955)
- Egyszerre, nem is, a végén, mi mindenén, nem bírtam már, nem ment tovább. Valaki azt mondta, itt nem maradhatsz. Ott nem maradhattam, és nem ment tovább se.
- Semmi szövegek I.
- És mit csinálok, olyan fontosat, lélegzem ki és be, és mondom, füstforma szavakkal, hogy nem tudok menni, nem tudok maradni, lássuk, mi történik majd.
- Semmi szövegek I.
- Nézzük, mi történik itt, ahol senki sincs, ahol semmi se történik, legyen már az, hogy valami itt is történik, hogy valaki itt is van, és akkor legyen vége, legyen csend, lehessen belekerülni a csendbe, vagy legyen más hang, más hangok hangzása, nem életé és halálé, ami bárki élete és halála, csak nem az enyém, lehessen belekerülni a történelembe, hogy aztán ki lehessen kerülni belőle, nem, ennek mind semmi értelme.
- Semmi szövegek III.
- Hová mennék, ha tudnék menni, mi lennék, ha tudnék lenni, mit mondanék, ha volna hangom, ki mondja ezt, mondván, hogy én?
- Semmi szövegek IV.
- Ha azt mondanám, Van innét kiút, van kiút valahonnan, a többi jönne már. Akkor mire várok, miért nem mondom? Miért nem hiszem? És mit jelent az, hogy a többi?
- Semmi szövegek IX.
A játszma vége (1957)
- Hamm: Ha valamilyen értelmes lény visszatérne a földre, s látna bennünket, vajon nem kísértené meg néhány gondolat?! (Az értelmes lény hangján) Ó, helyes, most már tudom, mi az, igen, látom, mit művelnek!
- Clov: Szeretem a rendet. Ez az álmom. Egy olyan világ, melyben minden csendes és mozdulatlan, minden tárgy a végleges helyén van, rajta a végleges por.
- Hamm: A fattyú! Nem létezik!
Az utolsó tekercs (1958)
- Krapp: Ma harminckilenc éves vagyok, szilárd, mint egy híd, kivéve régi gyengémet, s minden okom megvan rá, hogy azt higgyem, értelmileg is kis híján a... (habozik) a hullám tarajára értem.
- Krapp: Talán már elmúltak java éveim. Amikor még volt esély a boldogságra. De nem kell többé. Most, hogy bennem ég ez a tűz, nem kell többé. Nem kell többé.
Előre vaknyugatnak (1983)
- Rajta. Mondd, rajta. Mondassék, rajta. Valahogyan rajta. Míg aztán sehogyan se. Mondassék: tovább sehogyan.
- Mindig ez. Soha más. Mindig a próba. Mindig a bukás. Sebaj. Kezdd újra. Bukj újra. Bukj jobban.
További idézetek
- Elég volt abból, hogy a gyereket játsszuk, akinek azt mondták, hogy egy káposzta alatt találták és a végén már emlékszik is az életre a kertben és az életre ott, mielőtt a családba került.
- Elég (1966)
- Az élet betegség, melyből tizenhat óránként folyton kigyógyít minket az álom. Tüneti kezelés; valódi gyógyszer a halál.
- Nyolc átírat Chamford modorában (1976)
- Elhaló fény. Hamarosan nem lesz már minek elhalnia. Nem. Ilyen nincs, hogy nincs fény. Csillagtalan éj hold nélkül. Hajnalig haldoklik és nem hal el soha.
Idézetek tőle
- Az ő írása nem egy dologról szól, hanem maga a dolog.
- Beckett James Joyce írásairól.
- Ez az a bőrönd, amelybe vad gondolataimat zsúfoltam valaha.
- Beckett a Meglehetősen jó nőkről álmodom című regényéről.
- - Ön angol, Beckett úr?
-Éppen ellenkezőleg.- Beckett egy interjúban[1]
- Ha tudnám, hogy ki, megmondtam volna a darabban.
- Beckett válasza arra a kérdésre, hogy kicsoda Godot.[2]
- Én úgy dolgozom, hogy közben nem vagyok ura az anyagomnak. Joyce minél többet tudott, annál többre volt képes. Mint művész, ő a mindenttudás és a mindenhatóság felé tendál. Én a tehetetlenségből és a tudatlanságból dolgozom.
- Beckett egy interjúban.[3]
- A színpad a legteljesebb verbális jelenlét színtere és a legteljesebb testi jelenlété.
- Beckett egy levélben, melyet egy kezdő drámaírónak írt.[4]
- Többre becsülöm annak kifejezését, hogy nincs mit kifejezni, nincs mivel és nincs miből kifejezni, hogy nem létezik a kifejezés ereje, a kifejezés vágya, csak a kifejezés kötelessége.
- Három párbeszéd három festőről Georges Duthuit-val (1949)
Források
- ↑ Utószó. In: Előre vaknyugatnak. Bp.: Európa Könyvkiadó, 1989. 379. old.
- ↑ Honti Katalin: Godot-ra várva: Jegyzetek 2. In: Criticai Lapok, 1995. szept., 16-18. old.
- ↑ Utószó. In: Előre vaknyugatnak. Bp.: Európa Könyvkiadó, 1989. 388. old.
- ↑ Honti Katalin: Beckett és egyebek: Jegyzetek 1. In: Criticai Lapok, 1995. júl-aug., 14-19. old.
- Káposzta szócikk
- C Citatum - Samuel Beckett idézetek