„Ludwig van Beethoven” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.3) (Bot: következő hozzáadása: ar:لودفيج فان بيتهوفن |
a Bot: következő hozzáadása: li:Ludwig van Beethoven |
||
59. sor: | 59. sor: | ||
[[ja:ルートヴィヒ・ヴァン・ベートーヴェン]] |
[[ja:ルートヴィヒ・ヴァン・ベートーヴェン]] |
||
[[ka:ლუდვიგ ვან ბეთჰოვენი]] |
[[ka:ლუდვიგ ვან ბეთჰოვენი]] |
||
[[li:Ludwig van Beethoven]] |
|||
[[lt:Liudvigas van Bethovenas]] |
[[lt:Liudvigas van Bethovenas]] |
||
[[nl:Ludwig van Beethoven]] |
[[nl:Ludwig van Beethoven]] |
A lap 2013. szeptember 14., 16:23-kori változata
Ludwig van Beethoven (1770-1827) német zeneszerző
Neki tulajdonított idézetek
- Csak a legritkább esetben kövessed mások tanácsát: az olyan dologban, amelyet már meggondoltál, ki ismerhetné jobban az összes körülményeket, mint te magad?!
- Az érzéki gyönyör a lelkek egyesülése nélkül mindig állatias volt, és az is marad: nyoma sincs utána az emberben valami nemesebb érzelemnek, inkább a megbánásnak.
- A szellemnek, a munkálkodó szellemnek nem volna szabad nyomorúságos szükséghez kötve lenni.
- ... a zene magasabb rendű megnyilatkozás, mint minden bölcsesség és filozófia.
- Erő az olyan emberek morálja, akik a többiek közül kitűnnek...
- Bátorsággal minden elérhet az ember, ha jogos.
- Nincs az a szabály, amelyet meg ne lehetne sérteni avégből, hogy szebbé tegyünk valamit.
- A gyűlölet magától vissza száll azokra, akik táplálják.
- A legjobb szer ahhoz, hogy ne gondolj nyomorúságodra - a munka.
- Nincs tűrhetetlenebb dolog, mint amikor az ember önmagának kénytelen szemrehányást tenni saját hibái miatt.
- A megszokás következtében még a legragyogóbb tehetség is veszít magából.
- Tartós örömet csak magadban és munkásságodban lelhetsz.
- Be akarom bizonyítani, hogy az, aki jól és nemesen cselekszik, emellett még a méltatlanságot is el tudja viselni.
- Bécs város tanácsához. 1819. február 1 -én.
- Tegyünk jót, ahol csak lehet,
Szeressük mindennél jobban a szabadságot,
Ne tagadjuk meg az igazságot soha,
Még a trón előtt sem.
Részletek Beethoven leveleiből
- Nyomoruságos életet élek. Két év óta kerülök minden társaságot, mert nem mondhatom meg az embereknek: süket vagyok... Nagyon gyakran megátkozom létemet...Plutarkhosz megtanított a lemondásra. Dacolni akarok, ha ez egyáltalán lehetséges, dacolni akarok a sorsommal; de vannak az életemnek pillanatai, melyekben én vagyok Isten legnyomorultabb teremtménye... Lemondás! milyen szomorú menedék! És mégis az egyedüli, ami számomra megmaradt!
- Részlet, egy 1801 -ben írt, Wegeler doktorhoz cimzett, levélből.
- Nálam a jelszó mindig: Nulla dies sine linea és ha szunnyadni is hagyom a múzsát, az csak azért történik, hogy azután erőteljesebben ébredjen fel.
- Részlet, egy 1826 -ban írt, Wegeler doktorhoz cimzett levélből.
- Ó, ti, kik azt gondoljátok vagy mondjátok, hogy rosszindulatú vagyok, makacs és embergyűlölő, mennyire félreértetek engem. Nem ismeritek a titkos okot, amely ily színben tüntet fel előttetek... Jaj, hogyan ismerhetném el annak az egy érzéknek a fogyatékosságát, amelynek másokénál tökéletesebbnek kellene lennie bennem; az érzékét, amelyet egykor tökéletesen élvezhettem, azzal a tökéllyel, amely kevés élő pályatársamnak adatott meg..."
- Részlet, az 1802-ben írt Heiligenstadti végrendeletből.