„Jókai Mór” változatai közötti eltérés
a Bot: következő hozzáadása: bs:Mór Jókai |
|||
43. sor: | 43. sor: | ||
* [http://jokaimor.freeblog.hu/ Idézetek Jókai műveiből] |
* [http://jokaimor.freeblog.hu/ Idézetek Jókai műveiből] |
||
[[Kategória:Magyar írók]] |
[[Kategória:Magyar írók]] |
||
[[bs:Mór Jókai]] |
|||
[[it:Mór Jókai]] |
A lap 2014. április 15., 18:52-kori változata
Jókai Mór (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, 1904. május 5.) magyar író.
Idézetek
- Csak az érti ezt meg, aki Erdélyt ismeri; a négy vallás és négy nemzet hazáját, akik alatt még egy ötödik vallás és egy ötödik nemzet mozgatja a földet, mely számra nagyobb, mint együtt ama négy.
- Egy az Isten c. regényében mondja Zimándy Gábor 1848. márciusában
- Amíg nem kénytelen az ember vele, addig ne házasodjék meg. Nincs az az elítélt rab, nincs az az üldözött adós, akinek a sorsa alábbvalóbb legyen egy feleséges embernél. Az asszony csupa gyöngédség és szeretet, amíg férjhez nem megy; azontúl csupa szeszély és rigolya. Az ember, aki megházasodik, megszűnik ember lenni; lesz kutya, akit szidnak; szamár, akit megnyergelnek; papagáj, akinek fecsegni kell és selyembogár, akiből fonalat húznak. A legjobb asszony is olyan, mint a harmadnapos hideglelés: az ember akkor érzi magát jól, amikor elhagyja.
- A hazugság a gyöngék fegyvere.
- A munkás lelkének egyik acélozója az, ha azt látja, hogy munkaadója is ott izzad vele
- Az időt nem az évek számítják, hanem amit szenvedünk alattuk
- Egyik átka a semmivé lett nagyságoknak azt látni, hogy a kicsiny emberek megmaradtak akkorának, amekorrák voltak.
Az író vélekedése a magyar nyelv eredetéről
Én szegény atyámfiait meg nem tagadom, sőt ha a csalhatatlan tudományos világ egy népcsaládba soroz bennünket, a rokonságot is elvállalom, de azért határozottan állítom, hogy a magyar és a finnugor nyelvek között azonos eredet nincs és nem is volt soha.
- (Forrás: Acél József: Szittya görög eredetünk. Turán Printing, 1975. Első kiadás 1926. Budapest.)
...és néhány más dologról
...azért, hogy az orosz diplomáciát Magyarországra nézve veszélyesnek tartjuk: a z o r o s z n e m z e t ellen gyűlöletet hirdetni nem találjuk szükségesnek. Nemzeteknek nemzeteket gyűlölni nem szabad.
Nemzetek gyűlölete egymás irányában nem is természetes.
Önző kormányok szítják csupán a gyűlöletet, hogy azzal harcosaikat megrészegítsék, mikor egymás országainak leigázására vezetik; de maguk a népek mindennapi érintkezésükben, ott, hol a civilizáció felvilágosítá őket, nem gyűlölhetik egymást.
Lelketlen diplomaták uszíták egymás ellen a népeket; a nemzetiségeket, a fajokat, a hitfelekezeteket; mi legalább ne vegyünk ez uszításban részt, kik Isten kegyelméből magyaroknak születtünk, s saját szellemünk szerint szabadelvűeknek nőttünk fel.
Az orosz diplomáciától visszariadunk, mert a rideg abszolutizmust képviseli; kárhoztatjuk benne nem az oroszt, de az abszolutizmust, mely elveinknek ellensége, akármely nemzettől jöjjön.
Az o r o s z k o r m á n y n a k van kancsukája, vannak szibériai ólombányái, vannak vérrel írt ukázai; de az o r o s z n e m z e t n e k van szabadság utáni vágya, mit demokrata egyletei fenyegetve hirdetnek a világnak, van hatalmas literatúrája, melynek magas lelkű bajnokai az általános szellemi jobblétért, a nagy koreszmékért küzdenek...[1]
Az arany ember
- (1872)
A hollók pedig egyre jöttek a Brazovics-ház tetejére. Hitelezők követelték vissza kölcsöneiket.
S akkor az egész kártyavár összeomlott.
A legelső hitelező szavára, aki a per útjára vetemedett, semmivé volt téve az egész Brazovics-ház. A hógörgeteg megindult, és meg nem állt a lejtő aljáig. Kiderült, hogy igaz volt, amit a menekülő vőlegény sejtett: Brazovics úr üzlete úgy össze volt bonyolítva hasznosnak látszó s kárt vető vállalatokkal, hibás számításokkal, titkolt tartozásokkal és képzelt nyereségekkel, hogy a rendbeszedés alkalmával nemcsak elégtelen volt az összes vagyona az igények kielégítésére, de kiderült, hogy még olyan összegeket is elköltött, amik hitbuzgalmára, becsületére voltak bízva: árvák vagyonát, eklézsia alapítványtőkéit, kórházak pénzét, biztosai kaucióösszegét, községi hitbizományokat; még a ház tetején is túlcsapott az ár, s ez az ár tele volt sárral, iszappal – gyalázattal.
Jegyzetek
- ↑ „Kivel szövetkezzünk?” A Hon, 1867. szepember 4. 202. szám, 1. oldal.
In: D. Zöldhelyi Zsuzsa – Bergné Török Éva – Dukkon Ágnes – Légrády Viktor Orosz írók magyar szemmel (Az orosz irodalom magyar fogadtatásának válogatott dokumentumai a kezdetektől 1919-ig) I. kötet, 116. oldal. Tankönyvkiadó, Budapest, 1983.
Forrás
- Vezércsillagok (Franklin-társulat nyomdája, Budapest, 1901)