„Jókai Mór” változatai közötti eltérés

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
AnankeBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: bs:Mór Jókai
SamoaBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: Migrating 2 interwiki links, now provided by Wikidata on d:Q379621
43. sor: 43. sor:
* [http://jokaimor.freeblog.hu/ Idézetek Jókai műveiből]
* [http://jokaimor.freeblog.hu/ Idézetek Jókai műveiből]
[[Kategória:Magyar írók]]
[[Kategória:Magyar írók]]

[[bs:Mór Jókai]]
[[it:Mór Jókai]]

A lap 2014. április 15., 18:52-kori változata

Jókai Mór

Jókai Mór (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, 1904. május 5.) magyar író.

Idézetek

  • Csak az érti ezt meg, aki Erdélyt ismeri; a négy vallás és négy nemzet hazáját, akik alatt még egy ötödik vallás és egy ötödik nemzet mozgatja a földet, mely számra nagyobb, mint együtt ama négy.
    • Egy az Isten c. regényében mondja Zimándy Gábor 1848. márciusában
  • Amíg nem kénytelen az ember vele, addig ne házasodjék meg. Nincs az az elítélt rab, nincs az az üldözött adós, akinek a sorsa alábbvalóbb legyen egy feleséges embernél. Az asszony csupa gyöngédség és szeretet, amíg férjhez nem megy; azontúl csupa szeszély és rigolya. Az ember, aki megházasodik, megszűnik ember lenni; lesz kutya, akit szidnak; szamár, akit megnyergelnek; papagáj, akinek fecsegni kell és selyembogár, akiből fonalat húznak. A legjobb asszony is olyan, mint a harmadnapos hideglelés: az ember akkor érzi magát jól, amikor elhagyja.
  • A hazugság a gyöngék fegyvere.
  • A munkás lelkének egyik acélozója az, ha azt látja, hogy munkaadója is ott izzad vele
  • Az időt nem az évek számítják, hanem amit szenvedünk alattuk
  • Egyik átka a semmivé lett nagyságoknak azt látni, hogy a kicsiny emberek megmaradtak akkorának, amekorrák voltak.

Az író vélekedése a magyar nyelv eredetéről

Én szegény atyámfiait meg nem tagadom, sőt ha a csalhatatlan tudományos világ egy népcsaládba soroz bennünket, a rokonságot is elvállalom, de azért határozottan állítom, hogy a magyar és a finnugor nyelvek között azonos eredet nincs és nem is volt soha.

(Forrás: Acél József: Szittya görög eredetünk. Turán Printing, 1975. Első kiadás 1926. Budapest.)

...és néhány más dologról

...azért, hogy az orosz diplomáciát Magyarországra nézve veszélyesnek tartjuk: a z o r o s z n e m z e t ellen gyűlöletet hirdetni nem találjuk szükségesnek. Nemzeteknek nemzeteket gyűlölni nem szabad.
   Nemzetek gyűlölete egymás irányában nem is természetes.
   Önző kormányok szítják csupán a gyűlöletet, hogy azzal harcosaikat megrészegítsék, mikor egymás országainak leigázására vezetik; de maguk a népek mindennapi érintkezésükben, ott, hol a civilizáció felvilágosítá őket, nem gyűlölhetik egymást.
   Lelketlen diplomaták uszíták egymás ellen a népeket; a nemzetiségeket, a fajokat, a hitfelekezeteket; mi legalább ne vegyünk ez uszításban részt, kik Isten kegyelméből magyaroknak születtünk, s saját szellemünk szerint szabadelvűeknek nőttünk fel.
   Az orosz diplomáciától visszariadunk, mert a rideg abszolutizmust képviseli; kárhoztatjuk benne nem az oroszt, de az abszolutizmust, mely elveinknek ellensége, akármely nemzettől jöjjön.
   Az o r o s z k o r m á n y n a k van kancsukája, vannak szibériai ólombányái, vannak vérrel írt ukázai; de az o r o s z n e m z e t n e k van szabadság utáni vágya, mit demokrata egyletei fenyegetve hirdetnek a világnak, van hatalmas literatúrája, melynek magas lelkű bajnokai az általános szellemi jobblétért, a nagy koreszmékért küzdenek...[1]

Az arany ember

(1872)

A hollók pedig egyre jöttek a Brazovics-ház tetejére. Hitelezők követelték vissza kölcsöneiket.

S akkor az egész kártyavár összeomlott.

A legelső hitelező szavára, aki a per útjára vetemedett, semmivé volt téve az egész Brazovics-ház. A hógörgeteg megindult, és meg nem állt a lejtő aljáig. Kiderült, hogy igaz volt, amit a menekülő vőlegény sejtett: Brazovics úr üzlete úgy össze volt bonyolítva hasznosnak látszó s kárt vető vállalatokkal, hibás számításokkal, titkolt tartozásokkal és képzelt nyereségekkel, hogy a rendbeszedés alkalmával nemcsak elégtelen volt az összes vagyona az igények kielégítésére, de kiderült, hogy még olyan összegeket is elköltött, amik hitbuzgalmára, becsületére voltak bízva: árvák vagyonát, eklézsia alapítványtőkéit, kórházak pénzét, biztosai kaucióösszegét, községi hitbizományokat; még a ház tetején is túlcsapott az ár, s ez az ár tele volt sárral, iszappal – gyalázattal.

Jegyzetek

  1. „Kivel szövetkezzünk?” A Hon, 1867. szepember 4. 202. szám, 1. oldal.
    In: D. Zöldhelyi Zsuzsa – Bergné Török Éva – Dukkon Ágnes – Légrády Viktor Orosz írók magyar szemmel (Az orosz irodalom magyar fogadtatásának válogatott dokumentumai a kezdetektől 1919-ig) I. kötet, 116. oldal. Tankönyvkiadó, Budapest, 1983.

Forrás

  • Vezércsillagok (Franklin-társulat nyomdája, Budapest, 1901)

Külső hivatkozások

A Wikipédiában további adatok találhatóak
Jókai Mór témában.