„Lev Nyikolajevics Tolsztoj” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a r2.7.3) (Bot: következő hozzáadása: ca:Lev Tolstoi |
|||
33. sor: | 33. sor: | ||
[[Kategória:Orosz írók|Tolsztoj, Lev]] |
[[Kategória:Orosz írók|Tolsztoj, Lev]] |
||
[[Kategória:Pacifisták|Tolsztoj, Lev]] |
[[Kategória:Pacifisták|Tolsztoj, Lev]] |
||
[[en:Leo Tolstoy]] |
|||
[[ar:ليو تولستوي]] |
|||
[[az:Lev Tolstoy]] |
|||
[[bg:Лев Толстой]] |
|||
[[bs:Lav Nikolajevič Tolstoj]] |
|||
[[ca:Lev Tolstoi]] |
|||
[[cs:Lev Nikolajevič Tolstoj]] |
|||
[[da:Leo Tolstoj]] |
|||
[[de:Leo Tolstoi]] |
|||
[[el:Λέων Τολστόι]] |
|||
[[eo:Lev Tolstoj]] |
|||
[[es:León Tolstói]] |
|||
[[et:Lev Tolstoi]] |
|||
[[eu:Leo Tolstoi]] |
|||
[[fa:لئو تولستوی]] |
|||
[[fi:Leo Tolstoi]] |
|||
[[fr:Léon Tolstoï]] |
|||
[[he:לב טולסטוי]] |
|||
[[hr:Lav Tolstoj]] |
|||
[[hy:Լև Տոլստոյ]] |
|||
[[id:Leo Tolstoy]] |
|||
[[is:Lev Tolstoj]] |
|||
[[it:Lev Tolstoj]] |
|||
[[ja:レフ・トルストイ]] |
|||
[[ka:ლევ ტოლსტოი]] |
|||
[[ko:레프 톨스토이]] |
|||
[[lt:Levas Tolstojus]] |
|||
[[ml:ലിയോ ടോൾസ്റ്റോയ്]] |
|||
[[nl:Leo Tolstoj]] |
|||
[[pl:Lew Tołstoj]] |
|||
[[pt:Liev Tolstói]] |
|||
[[ru:Лев Николаевич Толстой]] |
|||
[[sk:Lev Nikolajevič Tolstoj]] |
|||
[[sl:Lev Nikolajevič Tolstoj]] |
|||
[[sq:Leo Tolstoy]] |
|||
[[sr:Лав Толстој]] |
|||
[[ta:லியோ டால்ஸ்டாய்]] |
|||
[[th:เลโอ ตอลสตอย]] |
|||
[[tr:Lev Tolstoy]] |
|||
[[uk:Толстой Лев Миколайович]] |
|||
[[zh:列夫·托爾斯泰]] |
|||
[[zh-min-nan:Leo Tolstoy]] |
A lap 2014. április 15., 21:51-kori változata
Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828-1910) orosz regényíró
Idézetek tőle
- Minden azon múlik, hogy az emberek azt hiszik: van az életben olyan helyzet, amikor szeretet nélkül bánhatunk embertársainkkal; márpedig ilyen helyzet nincsen.
- A szorongó emberek kínlódása abból ered, hogy nem ismerik a róluk alkotott véleményt. Mihelyt ezt a véleményt világosan kifejezik, akármilyen is az, a szenvedés megszűnik.
- Mindenki szeretné megváltoztatni a világot, de senki sem szeretné megváltoztatni saját magát.
- Amikor gyermek voltam, a felnőttekre igyekeztem hasonlítani, azóta pedig, hogy nem vagyok többé az, gyakran gyermekhez kívánnék hasonló lenni.
- Úgy érzem, a mosoly teszi, amit egy arc szépségének neveznek; ha a mosoly hozzáad valamit az arc bájához, akkor az arc gyönyörű, ha nem változik meg közben, akkor mindennapi, ha elrontja, csúnya.
- ... a legfontosabb, legérdekesebb gondolatok éppen azok, amelyeket semmiért el nem mondunk egymásnak.
- A bölcsességnek nincs szüksége erőszakra.
- ... a jó szándéknak már a kimondása is nehézzé, sőt nagyobbrészt lehetetlenné teszi a végrehajtását.
- Nem az a kedves, aki szép, hanem az a szép, aki kedves.
- ... nincs két ember, aki egyformán fogná fel ugyanazt az igazságot.
- ... az ember helyzete és erkölcsi tevékenysége közt az összhang hiánya a legbiztosabb jele az igazságnak.
- Amikor az ember képzeletében egy szeretett lény vonásait igyekszik fölidézni, a múlt annyi emléke merül fel, hogy ezeken az emlékeken, mint könnyön át, csak homályosan látja őket.
- Aki mindennel elégedett, s nem akarja a jót jobbra cserélni, az előbb-utóbb mindent elveszít.
- Azok, akik tapasztalatból ismerik az elfogultságot, tudják, hogy ez az érzés az idővel egyenes arányban nő, míg az elszántság fordított arányban csökken.
- Városban az ember akár száz évet is elélhet úgy, hogy nem veszi észre, hogy már régen meghalt.
- A tiszteletet azért találták ki, hogy elrejtsék a puszta helyet, ahol a szeretetnek kellene lennie.
- ... akik az önfeláldozó szeretetre hajlamosak, mindig büszkék a szeretetükre, igényesek, féltékenyek, bizalmatlanok, de a szeretetük tárgyát szeretik veszélyben látni, hogy megszabadítsák tőle ...
- A szeretet nem egy személy kizárólagos szeretete, hanem olyan lelkiállapot, amelyben készek vagyunk mindent szeretni; az az állapot, amelyben egyedül ismerhetjük föl lelkünk isteni eredetét.
- A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az. (Ezekkel a szavakkal kezdődik az Anna Karenyina c. regénye.)
A vallásról
- Ha az ember felismeri és érzi lelkében az Istent, akkor felismeri és érzi a világ minden emberével való közösséget is.
- Az ember az önmagában való elmélyedés bizonyos fokánál rábukkan Isten megismerésére.
- Isten az a mindenség, amelynek részeként magunkat felismerjük.
Lásd még
Tolsztoj élete során sok-sok saját és mástól származó idézetet összegyűjtött, amit közre is adott, magyarul a Mindennapra címmel megjelent kiadványokban olvashatjuk.