„Sylvia Plath” változatai közötti eltérés

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Vadaro (vitalap | szerkesztései)
a →‎Források: DEFAULTSORT
SamoaBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: Migrating 9 interwiki links, now provided by Wikidata on d:Q133054
 
32. sor: 32. sor:
[[kategória:Amerikai költők]]
[[kategória:Amerikai költők]]
[[kategória:Amerikai írók]]
[[kategória:Amerikai írók]]

[[en:Sylvia Plath]]
[[bs:Sylvia Plath]]
[[cs:Sylvia Plathová]]
[[de:Sylvia Plath]]
[[fa:سیلویا پلات]]
[[it:Sylvia Plath]]
[[pl:Sylvia Plath]]
[[pt:Sylvia Plath]]
[[tr:Sylvia Plath]]

A lap jelenlegi, 2014. április 15., 23:40-kori változata

Sylvia Plath
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Művek a Cervantes Virtualon
Médiaállományok a Wikimédia Commonsban

Sylvia Plath (Boston, Massachusetts, 1932. október 27. – London, 1963. február 11.) amerikai költő, író, novellista, gyerekkönyvíró.

Idézetek tőle[szerkesztés]

  • A jellem sors.
  • Választhatok az állandó aktivitás és boldogság, vagy a befelé forduló passzivitás és szomorúság között. Vagy megbolondulhatok a kettő között ide-oda csapódva.
  • A másoktól irigyelt tulajdonságokat mások is másban keresik.
  • Élt egy lány száz évvel ezelőtt is, mint ahogy én most. Ő halott. Én vagyok a jelen, de tudom, hogy egyszer én is eltűnök. A nagy pillanat, a lángcsóva, jön és megy, véghetetlen futóhomok. Nem akarok meghalni, nem.
  • Szeretem az embereket. Mindenkit. Úgy szeretem őket, mint a bélyeggyűjtő a gyűjteményének darabjait. Számomra minden történet, minden esemény, minden beszélgetésfoszlány: nyersanyag. A szeretetem nem személytelen, mégsem egészen szubjektív. Mindenki én szeretnék lenni, a béna, a haldokló, a szajha, aztán visszabújnék a saját bőrömbe, hogy leírjam annak az embernek az érzéseit, gondolatait, aki voltam. De nem vagyok mindentudó. A saját életemet kell élnem, mindig ezzel az eggyel kell beérnem. A saját életét meg nem szemlélheti folyton objektív kíváncsisággal az ember.
  • Megpróbáltam elképzelni, mi lenne akkor, ha Konstantin a férjem volna. Ez azt jelentené, hogy felkelhetek hétkor, készíthetek neki reggelit, tojást, sonkát, pirítóst meg kávét, pongyolában, hajamban csavarokkal nekiállhatok, hogy elmossam a piszkos edényt és beágyazzak, miután ő már munkába ment, s ha majd hazajön egy mozgalmas, érdekes nap után, várhatom kiadós vacsorával, az estét pedig megint azzal töltetem, hogy mosogatom a piszkos tányérokat, s végül hullafáradtan zuhanok ágyba. Egy olyan lány számára pedig, aki tizenöt éven át színjeleskedett, az ilyesmi sivár és eltékozolt életnek látszott.
  • Megpillantok a láthatáron egy kifogástalan, gáncs nélküli férfit, de mihelyt közel kerülök hozzá, rájövök, hogy ez sem az igazi. Épp ez az egyik oka, hogy soha, de soha nem akartam férjhez menni. Dehogyis kellett nekem végtelen biztonság, dehogyis kell, hogy én legyek az íj idege, amely a nyílvesszőt kiröpíti. Változatosságra, izgalomra vágytam, arra, hogy én magam röppenhessek szanaszét, minden irányba, akár az ünnepi tűzijáték rakéta sziporkái.
  • Igen, van öröm, beteljesedés, és vannak társak - de a lélek magányossága, a maga rémisztő tudatosságával, iszonyú és leírhatatlan.
  • Az elkeseredett önzés hiú betetőzése, ha úgy akarjuk megsemmisíteni a világot, hogy saját énünket semmisítjük meg.
  • Szerelmem irántad robbanékonyabb, mint bármely ige.

Források[szerkesztés]