„Simone de Beauvoir” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
+wiki sablon |
||
3. sor: | 3. sor: | ||
==Idézetek== |
==Idézetek== |
||
[[Arthur Koestler|Koestler]] nem akart hazamenni, meg aztán elvesztette az aktatáskáját, s elidőzött odalenn, míg [[Jean-Paul Sartre|Sartre]] a járdán tántorgott, és bárgyún nevetgélt; végre Koestler is rászánta magát, és négykézláb felmászott a lépcsőn. Folytatni akarta veszekedését Sartre-ral. „No, gyerünk haza!” – szólt rá [[Albert Camus|Camus]] barátságosan, és a vállára csapott; Koestler hevesen kitért, és pofon ütötte Camus-t; Camus rá akarta vetni magát, de megakadályoztuk. Koestlert feleségére hagytuk, és beszálltunk Camus kocsijába; Camus is jócskán teleszívta magát vodkával, pezsgővel, és könnyezett: – A barátom volt! És most pofonütött! |
* [[Arthur Koestler|Koestler]] nem akart hazamenni, meg aztán elvesztette az aktatáskáját, s elidőzött odalenn, míg [[Jean-Paul Sartre|Sartre]] a járdán tántorgott, és bárgyún nevetgélt; végre Koestler is rászánta magát, és négykézláb felmászott a lépcsőn. Folytatni akarta veszekedését Sartre-ral. „No, gyerünk haza!” – szólt rá [[Albert Camus|Camus]] barátságosan, és a vállára csapott; Koestler hevesen kitért, és pofon ütötte Camus-t; Camus rá akarta vetni magát, de megakadályoztuk. Koestlert feleségére hagytuk, és beszálltunk Camus kocsijába; Camus is jócskán teleszívta magát vodkával, pezsgővel, és könnyezett: – A barátom volt! És most pofonütött! |
||
:''Beauvoir Önéletírásából'' |
:''Beauvoir Önéletírásából'' |
||
==Külső hivatkozások== |
|||
⚫ | |||
{{wikipédia}} |
|||
[[en:Simone de Beauvoir]] |
|||
[[fr:Simone de Beauvoir]] |
|||
⚫ | |||
[[Kategória:Írók|Beauvoir, Simone de]] |
A lap 2005. december 3., 20:05-kori változata
Simone de Beauvoir (1908. – 1986.) francia írónő, filozófus, feminista
Idézetek
- Koestler nem akart hazamenni, meg aztán elvesztette az aktatáskáját, s elidőzött odalenn, míg Sartre a járdán tántorgott, és bárgyún nevetgélt; végre Koestler is rászánta magát, és négykézláb felmászott a lépcsőn. Folytatni akarta veszekedését Sartre-ral. „No, gyerünk haza!” – szólt rá Camus barátságosan, és a vállára csapott; Koestler hevesen kitért, és pofon ütötte Camus-t; Camus rá akarta vetni magát, de megakadályoztuk. Koestlert feleségére hagytuk, és beszálltunk Camus kocsijába; Camus is jócskán teleszívta magát vodkával, pezsgővel, és könnyezett: – A barátom volt! És most pofonütött!
- Beauvoir Önéletírásából