A Dűne Istencsászára

Frank Patrick Herbert (1920. október 8. – 1986. február 11.), amerikai sci-fi író regénye.

Idézetek a műből

Ma reggel egy Jurtában születtem meg, a legelő szélén, egy olyan bolygón, amely már nem létezik. Holnap valaki másként, valahol máshol fogok megszületni. Még nem választottam. De ma reggel ó, ez az élet! Amikor szemem megtanult élesen látni, kitekintettem a letaposott fűre ömlő napfénybe, és életerős embereket láttam, akik életük kedves teendőit végezték. Hová… ó, hová tűnt ez az életerő?

Ellopott Feljegyzések

A valaha élt leglelkesebb ember-figyelő vagyok. Figyelem őket magamban és odakint. A múlt és a jelen furcsa rébuszokban keveredhet össze bennem. És ahogy az átalakulás a testemben folytatódik, csodálatos dolgok történnek az érzékeimmel. Mintha mindent közvetlen közelről tapasztalnék. Rendkívül éles a látásom és a hallásom, ezenkívül különlegesen kifinomult a szaglóérzékem. Már hárommilliomodos koncentrációban is érzékelem és azonosítom a feromonokat. Tudom. Kipróbáltam. Az én érzékeim előtt nem sok minden maradhat rejtve. Szerintem megrémülnétek, ha tudnátok, mi mindent árulnak el nekem csak a szagok. A feromonjaitok megmondják, mit csináltok éppen, vagy mire készültök. Hát még a gesztusok, a testtartás! Egyszer egy fél napig figyeltem egy öregembert, aki egy padon üldögélt Arrakeenben. Stilgarnak, a Naibnak volt ötödik generációs leszármazottja, és még csak nem is tudott erről. Tanulmányoztam a nyaka hajlatát, a bőrredőket az álla alatt, ráncos ajkait, az orrcimpája körüli nedvességet, a pórusokat a füle mögött, a szürke hajpamacsokat, amelyek antik cirkoruhájának csuklyája alól kandikáltak ki. Egy pillanatra sem vette észre, hogy figyelik. Hah! Stilgar egy-két másodpercen belül rájött volna. De ez az öregember csak várt valakire, aki sosem jött el. Végül fölkelt és eltotyogott. Nagyon elmerevítette a sok ülés. Tudtam, hogy soha többé nem látom őt hús-véralakban. Nagyon közel volt a halálhoz, és vize egészen biztosan kárbaveszett. De ez már úgysem számított.

Ellopott Feljegyzések

Ó, azok a tájak, amiket láttam! És azok az emberek! A fremenek messzi vándorlásai, és mind a többi. Még valahol a Terra mítoszaiban is. Ó, azok a csillagászatból és intrikából vett leckék, azok a vándorlások, a kusza megfutamodások, az éjszakákon át tartó láb- és tüdőfájdító rohanások azokon a kozmikus morzsákon, ahol múlandó dolgainkat védelmeztük. Én mondom nektek: igazi csodák vagyunk, és emlékeim efelől nem hagynak semmi kétséget.

Ellopott Feljegyzések

Néha olyan szafárikat engedek meg magamnak, amit semmilyen más lény sem tehet meg. Befelé haladok emlékeim tengelye mentén. Mint ahogy a nyári élményeiről beszámoló iskolás, úgy választom meg a témámat. Legyen mondjuk… az értelmes nők. Visszafelé evezek az óceánon, amit őseim alkotnak. Hatalmas szárnyas hal vagyok a mélyben. Tudatom szája megnyílik és felszippantom őket! Néha… néha meghatározott emberekre vadászom, akik történeteinkben szerepeltek. Milyen bensőséges öröm újraélni egy ilyen ember életét, miközben csúfot űzök azokból az akadémikus elvekből, amelyek elvileg egy életrajzot alkotnak.

Ellopott Feljegyzések

Te, az első ember aki először olvashatod a krónikámat legalább ezer év után, jól vigyázz! Ne érezd magad megtisztelve amiatt, hogy ixi tárházam felfedezéseit olvashatod. Sok fájdalmat fog neked okozni. Azon a néhány pillantáson kívül, amivel az Arany Ösvény folytatódásáról megbizonyosodtam, sosem akartam belelátni abba a négy évezredbe. Ezért nem vagyok biztos abban, hogy a feljegyzésemben szereplő események mit jelentenek a te idődben. Csak azt tudom, hogy feljegyzéseim a feledés áldozatai lettek, és az események, amelyekről beszámolok, kétségtelen történelmi torzulást szenvedtek az eonok során. Megnyugtathatlak, a jövő látásának képessége végtelenül unalmas lehet. Még ha istenként gondolnak is valakire ahogy rám valóban így is gondoltak akkor is végtelenül unalmas. Nem egyszer gondoltam arra, hogy a szent unalom jó és elégséges ok a szabad akarat feltalálására.

Vésés a Dar-es-Balat-i raktáron

Az ellenségek erősítenek titeket. A szövetségesek viszont gyengítenek. Mindezt abban a reményben mondom nektek, hogy talán ebből megértitek, miért cselekszem úgy, ahogy cselekszem, annak teljes tudatában, hogy hatalmas erők gyülekeznek Impériumomban, egyetlen céllal hogy engem elpusztítsanak. Ti, akik e szavakat olvassátok, talán tudjátok, mi történt valójában, azt viszont kétlem, hogy értitek is.

Ellopott Feljegyzések

Egyesek szerint nekem nincs lelkiismeretem. Milyen hamisak ők, még önmagukhoz is! Én vagyok az egyetlen lelkiismeret, ami valaha is létezett. Ahogyan a hordó megőrzi a bor illatát, úgy őrzöm én ősi genezisem lényegét, és ez a lelkiismeret magja. Ez tesz engem szentté. Én vagyok Isten, mert én vagyok az egyetlen, aki valóban ismeri az örökségét!

Ellopott Feljegyzések

Nem szabad elfelejtenetek, hogy belsőmben rendelkezésemre áll minden szaktudás, amit a történelem ismer. Erre az energiatartalékra támaszkodom, amikor a háború mentalitására gondolok. Ha még nem hallottátok a sebesültek és haldoklók vinnyogó sikolyait, akkor semmit sem tudtok a háborúról. Én annyi ilyen kiáltást hallottam, hogy most is kísért bennem. Magam is gyakran nyöszörögtem a harcok után. Minden korban szereztem sebeket öklöktől, bunkósbottól, kőtől, páncélos lábtól és bronzkardtól, buzogánytól és ágyútól, nyilaktól, lézerfegyverektől és a radioaktív por néma támadásától, biológiai fegyverektől amelyektől megfeketül a nyelv és elhal a tüdő, lángoktól vagy lassú mérgek hangtalan munkájától… és több nincs is! Mindegyiket láttam és éreztem. Azoknak, akik meg merészelik kérdezni miért viselkedem úgy, ahogy viselkedem, azt mondom: Az én emlékeimmel nem tehetek másként Nem vagyok gyáva, és valaha ember voltam.

Ellopott Feljegyzések

Uraságod nagyon jól tudja, mi van a szíve mélyén. A lelke árulkodik, mint egy számlakönyv, ön nem hallgat a szívére, csak a dühére és haragjára.

Leto Nagyúr egy Vezeklőhöz, a Szóbeli Történelemből.

Bármilyen furcsa is, még az olyan nagy küzdelmek, amiket a feljegyzéseimből láttok kibontakozni még ezek sem mindig láthatóak a résztvevők számára. Sok múlik azon, hogy az emberek miről álmodoznak a szívük titkos mélyén. Én mindig épp ugyanannyit törődtem az álmok formálásával mint az eseményekével. Írásom sorai közt ott van a küzdelem azzal a képpel, ahogy az emberiség önmagát látja – verítékes vetélkedés ez egy olyan terepen, ahol legsötétebb múltunk motívumai merülhetnek fel tudattalan tárlójukból és olyan eseményekké válhatnak, amelyekkel nem csak hogy együtt kell élnünk, de meg is kell küzdenünk. Hidrafejű szörnyeteg, ami mindig a vak oldalról támad. Azért imádkozom hát, hogy amikor bejártátok az Arany Ösvény rám eső részét, többé már ne ártatlan gyermekek legyetek, akik olyan zenére táncolnak, amit nem is hallanak.

Ellopott Feljegyzések

A Duncanek mindig furcsállták, hogy nőkből állítom össze a támadó csapataimat, de az én Halszólítóim minden szempontból ideiglenes hadsereg csupán. Amíg erőszakosak és gonoszak tudnak lenni, a nők alapvetően különböznek a férfiaktól abban, ahogyan a harchoz viszonyulnak. A teremtés bölcsője örökké arra szánja őket, hogy inkább védelmezzék az életet. Ők bizonyultak az Arany Ösvény legjobb őrzőinek. Én pedig a kiképzésükkel megerősítem ezt a képességet. Egy időre kiveszem őket a mindennapi teendők közül. Különleges élményeket adok nekik, amikre egész további életükben örömmel tekinthetnek vissza. Nővéreik társaságában telnek éveik, miközben sokkal fontosabb eseményekre készülnek föl. Amit valaki egy ilyen társaságtól kap, az mindig nagy dolgokra készíti fel. Nosztalgia köde fedi a nővéreikkel eltöltött napok emléket, valami mássá változtatva azt az időt, mint ami valójában volt. Manapság így változik a történelem. Az egy időben élők nem ugyanazt a kort öröklik. A múlt állandó változásban van, de ezt csak kevesen veszik észre.

Ellopott Feljegyzések

Ismerem az őseim gonoszságát, mert én vagyok ők. Az egyensúly rendkívül kényes. Tudom, hogy közületek, akik ezeket a szavakat olvassák, kevesen gondoltak valaha is így az elődeikre. Sosem jutott eszetekbe, hogy elődeitek túlélők voltak, hogy a túlélés esetenként már önmagában is véres döntéseket követelhet, olyan önkényes brutalitást, amelynek visszaszorításán a civilizált emberiség oly keményen dolgozik. Milyen árat fogtok fizetni ezért az igyekezetért? Hajlandóak lennétek elfogadni saját pusztulásotokat?

Ellopott Feljegyzések

Mi az alapvető különbség köztünk: közöttetek és közöttem? Már tudjátok. Azok az ősi emlékek. Az enyémek a teljes tudatosság állapotában jönnek elő. A tieitek a vak oldalon működnek. Egyesek ezt ösztönnek vagy sorsnak nevezik. Az emlékeknek mindnyájunkra mozgató hatása van mindarra, amit teszünk, amit gondolunk. Gondoljátok, hogy ti immúnisak vagytok az ilyen hatásokra? Én vagyok Galileo. Itt állok, és azt mondom nektek: „És mégis mozog.” Az, ami mozog, olyan erőt tud kifejteni, aminek semmilyen halandó hatalom nem mert eddig ellenszegülni. Most itt vagyok én, hogy megpróbáljam.

Ellopott Feljegyzések

A nőkben az osztozás érzése a családi osztozásban gyökerezik – a kicsinyek gondozásában, az ennivaló összegyűjtésében és elkészítésében, az öröm, a szeretet és a bánat megosztásában. A temetési siratás a nőktől ered. A vallás a nők monopóliumaként indult, csak azután vették el tőlük, hogy túlságosan domináns társadalmi erővé lett. A nők voltak az első gyakorló és kutató orvosok. Sosem volt tiszta egyensúly a nemek közt, mert az erő együtt jár bizonyos szerepekkel, mint ahogy bizonyosan a tudással is.

Ellopott Feljegyzések

A szakadatlan háborúskodás felszínre hozza saját társadalmi körülményeit, amelyek minden korban hasonlóak. Az emberek az állandó éberség állapotába kerülnek, hogy elhárítsák a támadásokat. Minden új dolog veszélyes határzóna lesz – az új bolygók, a kiaknázandó új gazdasági területek, az új ötletek vagy eszközök, látogatók minden gyanús. A feudalizmus erős gyökeret ver, néha központi bizottságok vagy hasonlók álcája mögött, de mindig jelen van. A hatalom örökletes utódlás révén folytatódik. A hatalmasok vére uralkodik. Az ég helytartói osztják fel a javakat. És tudják, hogy szabályozniuk kell az öröklést, különben hatalmuk lassacskán semmivé olvad. Most már értitek Leto Békéjét?

Ellopott Feljegyzések

Itt a homok süvít ott a homok süvít. Ott egy gazdag ember, itt meg vagyok én.

Shai-Hulud hangja a Szóbeli Történelemből

Elődünk, Assur-nasir-apli, akit a gonoszak leggonoszabbjaként ismertek, úgy szerezte meg a trónt, hogy megölte saját apját, és vele elkezdődött a kard uralma. Hódításai feldúlták az Ururnia-tóvidéket, ahonnan továbbhaladt Kommagen és Kabur felé. Fiának behódoltak a sutiák, Tírusból, Szidonból, Gebeiből de még Jehutól, Omri fiától is, akinek pedig már a puszta nevétől ezrek reszkettek. Azok a hódítások, amelyeket Assur-nasir-apli kezdett el fegyvereket vittek Médiába, később Izraelbe, Damaszkuszba, Edom-ba, Arpadba, Babilonba és Umliasba. Emlékszik már valaki is ezekre a nevekre és helyekre? Elég segítséget adtam: Próbáljátok kitalálni a bolygót.

Ellopott Feljegyzések

Kezdem utálni a vizet. A homoksügér bőr, ami átalakulásomat sietteti, már megtanulta a féreg-érzékenységet. Moneo és testőreim nagy része is tud víziszonyomról. Csak Moneo sejti az igazságot: hogy ez fontos mérföldkövet jelent, érzem benne a végemet, Moneo idejével mérve nem közel, de az én tűrőképességemmel épp elég hamar. A homoki pisztráng a Dűne-időkben a víz felé özönlött, ami problémát okozott a szimbiózis kezdeti stádiumában. Aztán akaraterőm megszilárdulása fékezte ezt a sürgetést, végül elértünk egyfajta egyensúlyt. Most kerülnöm kell a vizet, mert nincsenek más homoki pisztrángok az én bőröm félig szendergő teremtményein kívül. Ha nem lenne homoki pisztráng, hogy ezt a földet visszaváltoztassa sivataggá, Shai-Hulud sosem bukkanna fel; a homokféreg nem tud fejlődni, amíg a föld ki nem szikkad. Én vagyok az egyetlen reményük.

Ellopott Feljegyzések

Már megint egy újabb ünnep. Ilyen hamar?”, kérdezte Leto Nagyúr. „Eltelt a tíz év”, mondta a háznagy. Nem gondoljátok, hogy ezzel a párbeszéddel Leto Nagyúr elárulta, mennyire nincs tisztában az idő folyásával?

Szóbeli Történelem

Abból az emlék-forgatagból amelyből akaratom szerint meríthetek, mintázatok bukkannak elő. Olyanok, mint egy idegen nyelv, amit tisztán átlátok. Azok a társadalmi vészjelek, amelyekre a népek azonnal védekező vagy támadó állásba helyezkednek, számomra mint a fennhangon kiáltott szavak. Népként léptek fel az ártatlanság fenyegetése és a tehetetlen kicsinyekre leselkedő veszélyek ellen. Megmagyarázhatatlan hangok, látványok és szagok felidézik azt a dühöt, amiről azt hittétek, hogy már kiveszett belőletek. Riadó idején ragaszkodtok eredeti nyelvetekhez, mert minden más rendezett hang idegen. Elfogadható ruhát követeltek, mert a furcsa öltözet fenyegető. Ez maga a visszacsatolás, a legprimitívebb szinten. A sejtjeitek nem felejtenek.

Ellopott Feljegyzések

Az ősi emlékek közt folytatott kalandozások sok mindenre megtanítanak. A minták, ó, azok a minták. Leginkább a liberális bigottok zavarnak. Nem bízom a szélsőségekben. Kaparj meg egy konzervatívot, és a felszín alatt olyasvalakit találsz, aki a múltat részesíti előnyben mindenféle jövővel szemben. Kaparj meg egy liberálist, és fiók-arisztokratát lelsz. Ez az igazság! A liberális kormányokból mindig arisztokrácia lesz. A bürokrácia árulja el azoknak az embereknek a valódi célját, akik az ilyen kormányokat alkotják. A kis emberek, akik megalakították ezeket a kormányokat, amik a társadalmi terhek egyenlőbb elosztását ígérték, már a kezdetektől fogva bürokratikus arisztokráciák markában találják magukat. Természetesen minden bürokrácia követi ezt a mintát, de micsoda képmutatás, ha ezt a közösség zászlaja alatt teszik! Nos hát, ha a mintákból lehet valamit tanulni, akkor azt lehet, hogy a minták ismétlődnek. Az én elnyomásom nagyjában-egészében nem rosszabb, mint bárki másé, és én legalább valami újat tanítok.

Ellopott Feljegyzések

A jövendölés transz-állapota semmilyen más látomásos élményhez nem fogható. Ez (sok transz-állapottól eltérően) nem visszavonulás az érzékek nyers kiszolgáltatottságától, hanem megmerítkezés új mozgások sokaságában. A dolgok mozgásban vannak. Örök pragmatizmus ez a végtelen közepén, követelőző eszmélet, ahol végre eljuttok abba a sértetlen tudatba, hogy az univerzum magától mozog, hogy változik, hogy a szabályai is változnak, hogy semmi sem marad állandó vagy abszolút ebben a mozgásban, hogy a mechanikus magyarázatok csak pontos megkötéseken belül érvényesek, és ha egyszer ledőlnek ezek a falak, akkor a régi magyarázatok összeroppannak és elenyésznek: elsöprik őket az új mozgások. Azok a dolgok, amiket ebben a transzban láttok, kijózanítóak, és gyakran megrázóak is. Minden erőfeszítésetekre szükség van, hogy egészek maradjatok, de még így is alapjaitokban megváltozva kerültök ki ebből az állapotból.

Ellopott Feljegyzések

Amikor elindultam, hogy vezessem az emberiséget az Arany Ösvényen, olyan leckét ígértem nekik, ami a csontjaikig hatol. Ismerek egy alapvető mintát, amit az emberek szavaikkal tagadnak ugyan, de tetteikkel alátámasztanak. Azt mondják, hogy biztonságra és nyugalomra vágynak, arra, amit békének neveznek. De már beszédükkel is elvetik a zűrzavar és erőszak magvait. Ha meglelik csendes nyugalmukat, azonnal feszengeni kezdenek benne. Roppant unalmasnak találják. Nézzetek csak rájuk most. Nézzétek, mit művelnek, amíg én ezeket a szavakat rögzítem. Hah! Eonok tartós nyugalmát adtam nekik, mely tovább és tovább él minden erőfeszítésük ellenére, hogy káoszba borítsák. Higgyetek nekem, Leto Békéjének emléke örökké fennmarad. Ezekután már különös óvatossággal és gondos előkészületekkel fogják keresni nyugodt biztonságukat.

Ellopott Feljegyzések

Minden egyes elmúló nappal egyre valószínűtlenebbek lesztek, egyre idegenebbek, és egyre távolabb kerültök attól amilyennek az új nap kezdetén érzem magam. Én vagyok az egyetlen valóság, és ti, mivel különböztök tőlem, elvesztitek valóságos mivoltotokat. Minél kíváncsibb leszek én, annál kevésbé kíváncsiak azok, akik imádnak engem. A vallás elnyomja a kíváncsiságot. Amit teszek, azt az imádóktól veszem el. Ezért van az, hogy végül nem fogok csinálni majd semmit, mindent visszaadok a rémült embereknek, akik azon a napon majd rájönnek, hogy egyedül maradtak, és kénytelenek önállóan cselekedni.

Ellopott Feljegyzések

Minden vezetés fő gondja elkerülhetetlenül az: Ki fogja az Istent játszani?

Muad’Dib, a Szóbeli Történelemből

Egy személyben vagyok apja és anyja népemnek. Megismertem a születés önkívületét és a halál önkívületét, és ismerem azokat a mintákat, amelyeket nektek tanulnotok kell. Nem vándoroltam mámorosan a formák univerzumában? De igen! Láttam a körvonalaitokat a fény háttere előtt. Az az univerzum, amiről ti azt mondjátok, hogy látjátok és érzitek, az az univerzum az én álmom. Az én energiáim összpontosulnak rá, és én vagyok benne bármely birodalomban és minden birodalomban, így születtettek ti.

Ellopott Feljegyzések

Elkülönítettem magamban a város-tapasztalatot, és gondosan megvizsgáltam, A város gondolata egészen felpezsdít. Biológiai közösség létrehozása egy működő, támogató társadalmi közösség nélkül pusztuláshoz vezet. Egész világok váltak egyetlen roppant biológiai közösséggé összefüggő társadalmi szerkezet nélkül, és ez mindig összeomlással végződött. Túlnépesedett körülmények között ez drámaian nyilvánvalóvá és tanulságossá válik. A gettó maga a halál. A zsúfoltság keltette stressz olyan nyomássá halmozódik, ami végül kirobban. A város kísérlet arra, hogy kezeljék ezeket az erőket. Azok a társadalmi formák, amelyek révén a városok ezt megkísérlik, megérik a közelebbi tanulmányozást. Ne feledjétek, hogy létezik egy bizonyos rosszindulatú ellenérzés mindenféle társadalmi rend kialakításával szemben. Ez egy olyan harc a létért, amit egy mesterséges ellenfél ellen kell vívni. Az önkényuralom és a rabszolgaság ott leselkedik a peremen. Sok sérelem esik, és így felmerül a törvények iránti igény. A törvény kifejleszti a maga saját hatalmi szerkezetét, újabb sebeket és igazságtalanságokat okozva. Ezt a traumát csak együttműködéssel lehet meggyógyítani, nem pedig szembenállással. Az együttműködés felidézése pedig megmutatja a gyógyító kilétét.

Ellopott Feljegyzések

Ennek az univerzumnak az egyedi sokfélesége mélyen leköti a figyelmem. Ez az örök szépség.

Ellopott Feljegyzések

A csoportok hajlamosak környezetüket a csoport túlélésére kondicionálni. Amikor eltérnek ettől, az bízvást a csoport betegségének a jele. Sok árulkodó tünet van. Figyelem az élelem elosztását. Ez a kommunikáció egy formája, a kölcsönös segítség elkerülhetetlen jele, amely a függőség halálos jelzését is magában hordozza. Érdekes, hogy manapság a férfiak foglalkoznak a földdel. Valódi háziférfiak. Valaha ez a nők kizárólagos birodalma volt.

Ellopott Feljegyzések

Ha ismered minden ősödet, akkor személyes tanúja vagy azoknak az eseményeknek, amelyek létrehozták a múltad legendáit és hiedelmeit. Ha ezt megérted, akkor mítoszteremtőként kell rám tekintened.

Ellopott Feljegyzések

Kétség ne legyen afelől, hogy én őseim összessége vagyok, az a terep, ahol gyakorolhatják a pillanataimat. Ők az én sejtjeim, és én vagyok az ő testük. Ez a favrashi, a lélek, a kollektív tudat, az ős típusok forrása, minden trauma és öröm tárháza. Én vagyok a tudatra ébredésük választása. Az én samhadim az ő samhadijuk. Az ő tapasztalataik az enyémek is! Az ő letisztult tudásuk az én örökségem. Azok a milliárdok adják az én egységemet.

Ellopott Feljegyzések

„Ne teremts hősöket” mondotta apám.

Ghanima hangja a Szóbeli Történelemből

A prófétát nem térítik el sem a múlt, sem a jelen, sem a jövő illúziói. A nyelv adottságai szabják meg ezt a lineáris különbségtételt. A próféták birtokolják a nyelv zárjának kulcsát. A mechanikus kép számukra puszta kép marad. Ez nem egy mechanikus világegyetem. Az események egyenes vonalú előrehaladása kényszer a megfigyelő számára. Ok és hatás? Egyáltalán nem erről van szó. A próféta szavai sorszerűek. Megpillantasz valamit, aminek „bekövetkezése elrendeltetett”. A prófétai pillanat azonban valami végtelen fontosságot és erőt bocsát ki magából. Az univerzumon kísértetfuvallat söpör végig, így tehát a bölcs próféta csillogó címkék mögé rejti a valóságot. A beavatatlanok azt hiszik, hogy a prófétai nyelv kétértelmű. A hallgató nem bízik a prófétai hírhozóban. Az ösztönünk elárulja, mennyire eltompítja ezeknek a szavaknak az erejét az, ha kimondják őket. A legjobb próféták odavezetnek a függönyhöz, és hagyják, hogy te magad less be mögé.

Ellopott Feljegyzések

A monarchiák és hasonló rendszerek mintázata értékes üzenetet hordoz minden politikai alakzat számára. Az emlékeim bizonyossá tesznek afelől, hogy bármely kormányzatnak hasznára lehetne ez az üzenet. A kormányok csak addig lehetnek hasznosak azok számára, akiket kormányoznak, amíg a zsarnokság felé húzó, mindig jelenlévő belső erőket visszafogják. A monarchiáknak vannak bizonyos előnyös vonásaik a legismertebb erényeik mellett is. Csökkenteni tudják az államigazgatás bürokráciájának terjedelmét és természetének élősködő mivoltát. Ha szükséges, képesek gyors döntésekre. Kielégítenek egy ősi emberi vágyat, ami egy gyámkodó (törzsi-feudális) társadalomra irányul, ahol mindenki tudja, hol a helye. Fontos dolog, hogy valaki tudja, hol a helye, még akkor is, ha az a hely csak ideiglenes. Bosszantó, ha akaratod ellenére tartanak valamilyen helyen. Ezért tanítok én a zsarnokságról a lehető leghatékonyabb módon példa útján. Bár ti csak eonok múlva olvassátok ezeket a szavakat, az én zsarnokságom nem fog feledésbe merülni – Az Arany Ösvény a garancia erre. Ennek az üzenetnek az ismeretében elvárom, hogy különösen óvatosak legyetek azokkal az erőkkel, amelyeket bármilyen kormányba küldötök.

Ellopott Feljegyzések

Ismeritek a Nagy Fűszerraktár legendáját? Igen, én is ismerem azt a történetet. Egy háznagy mesélte nekem valamikor, hogy felvidítson. A történet szerint létezik egy hatalmas fűszerkészlet, egy roppant mennyiség, akkora halomban, mint egy hegy. Ez a készlet egy távoli bolygó mélyén rejtőzik. De ez a bolygó nem Arrakis. Nem a Dűne. Nagyon régen rejtették el ott azt a fűszert, még az Első Impérium és a Liga ideje előtt. A történet azt mondja, hogy Muad’Dib oda ment, és ott él még mindig, a halom mellett, és vár. A fűszer tartja életben. A háznagy nem értette, miért kavart fel engem annyira ez a történet.

Ellopott Feljegyzések

Számomra az emlékezetnek különös jelentése van, olyan jelentése, melyről azt reméltem, hogy mások is érzik. De állandó megdöbbenéssel kellett látnom, hogy az emberek elzárkóznak ősi emlékeik elől, legendák vastag falai mögé rejtőznek. Ó, persze, nem is várhattam el hogy keressék az élet pillanatainak azt a szörnyű illékonyságát, amit nekem kell átélnem. Meg tudom érteni hogy nem akarnak belemerülni a jelentéktelen ősi részletek tengerébe. Okkal tartotok attól, hogy létetek pillanatait mások veszik át. A lényeg mégis ott van ezekben az emlékekben. Minden ősünket visszük magunkkal előre, mint egy élő hullám; minden reményt, örömet és bánatot, múltunk félelmeit és diadalát. Ezekben az emlékékben semmi sem marad teljesen jelentés vagy hatás nélkül, legalábbis addig, amíg valahol van valamiféle emberiség. Ez a fényes Végtelen itt van körülöttünk, az örökkévalóság Arany Ösvénye, mely iránt állandóan kifejezhetjük nyomorúságos, de lelkes elkötelezettségünket.

Ellopott Feljegyzések

Annak felismerése, hogy mi vagyok, abban az időtlen tudatban bukkan fel, amely nem ösztökél és nem hiteget. Létrehozok egy mezőt középpont nélkül egy mezőt, ahol még a halál is csak analógia. Én nem akarok eredményeket. Pusztán csak engedélyezem ezt a mezőt, melynek nincs célja, nincsenek vágyai, nem tökéletesedik és nincsenek kilátásai semmilyen fejlődésre. Ebben a mezőben a mindenütt jelenvaló őstudat a minden. Az a fény, amely világegyetemem ablakán özönlik be.

Ellopott Feljegyzések

Az egyik legrettenetesebb szó minden nyelvben a katona. Szinonimái ott parádéznak a történelemben: yogahnee, trooper, huszár, kareebo, kozák, deranzeef, legionnaire, sardaukar, halszólító… Én mindet ismerem. Ott állnak emlékezetem soraiban, hogy eszembe jutassák: mindig bizonyosodj meg arról, hogy a hadsereg a te oldaladon áll.

Ellopott Feljegyzések

Tudjátok, mit szoktak mondani a gerillák? Azt állítják, hogy lázadásuk immúnis a gazdasági hadviselés iránt, mivel nincs gazdaságuk, mert élősködnek azokon, akiket el akarnak söpörni. Ezek a bolondok egyszerűen csak nem mérik fel, mennyi az, amennyit feltétlenül fizetniük kell. Ez a minta degeneratív hibái miatt elkerülhetetlen. Minduntalan megismétlődik a rabszolgatartó rendszerekben, a jóléti államokban, a kasztosodott vallásokban, a társadalmasító bürokráciákban – bármelyik rendszerben, amely függőségeket hoz létre és tart fenn. Ha valami már túl régen parazita, akkor nem tud létezni a gazdaszervezet nélkül.

Ellopott Feljegyzések

Múltunk bölcsőjében fekszem a hátamon, egy barlangban, ami olyan alacsony, hogy csak tekeregve lehet bejutni, nem mászva. Ott, a gyantás fáklyafényénél rajzoltam a falakra és a mennyezetre a vadászat lényeit és népem szellemeit. Milyen felemelő is egy tökéletes körön keresztül visszatekinteni erre az ősi küzdelemre, a lélek látható pillanataiért. Minden kor rárezonál a kiáltásra. „Itt vagyok!”. Későbbről származó művész-óriások szemével tekintek a tenyérlenyomatokra, a szénnel és növényi festékekkel ábrázolt izmokra. Mennyivel többek is vagyunk puszta mechanikus eseményeknél! Anti-civil énem pedig azt kérdezi: „Miért nem akarják otthagyni a barlangot?”

Ellopott Feljegyzések

A Duncanek időnként megkérdezik, értem-e a múltunk egzotikus eszméit. És ha értem őket, akkor miért nem tudom megmagyarázni? A Duncanek azt hiszik, a tudás a részletek ismeretében van. Én mindig megpróbálom nekik elmondani, hogy minden szó plasztikból van. A szóképek már a kimondás pillanatában torzulni kezdenek. Egy nyelvbe ágyazott eszme megköveteli azt a különleges kifejezés-nyelvet. Ez az egzotikus szón belüli jelentés lényege. Látod, hogy kezd deformálódni? A fordítás kisiklik az egzotikus jelenlétében. A galach, amit én beszélek, itt egyenesen adja magát. Ez egy külső hivatkozási keret, egy különös rendszer. Veszélyek minden rendszerben leselkednek. A rendszerek megtestesítik teremtőik bizonyítatlan hiedelmeit. Vezess be egy rendszert, fogadd el a hiedelmeit, máris megerősítetted a változással szembeni ellenállást. Lenne valami értelme, hogy megmondjam a Duncaneknek, bizonyos dolgokra nem létezik nyelv? Ó! De a Duncanek azt hiszik, hogy minden nyelv az enyém.

Ellopott Feljegyzések

Ha elég idő áll rendelkezésre a nemzedékeknek a fejlődésre, a ragadozó különleges túlélési alkalmazkodást vált ki a zsákmányában, ami a visszacsatolás körkörös folyamata révén a ragadozóban is változást idéz elő, ami ismét csak megváltoztatja a zsákmányt és így tovább, és így tovább… Sok hatalmas dolog ugyanígy működik. És a vallást is nyugodtan be lehet sorolni ezek közé a dolgok közé.

Ellopott Feljegyzések

Majdnem ezer évbe tellett, mire a Dűne régi, totális sivatagjának pora eltávozott a légkörből, hogy megkösse a víz és a talaj. A homokszóró nevű szél pedig mintegy kétezer-ötszáz éve eltűnt Arrakisról. Egyetlen ilyen szélvihar húszmilliárd tonna port tudott magával ragadni. Ilyenkor az ég sokszor látszott ezüstösnek. A fremenek azt mondták: „A sivatag egy sebész, aki felvágja a bőrt, hogy megnézze, mi van alatta.” A bolygónak és az embereknek egyaránt rétegeik voltak. Láthattad őket. Az én Sareerem csak halvány visszfénye annak, ami valaha volt. Nekem kell a jelenkor homokszórójának lennem.

Ellopott Feljegyzések

A legtöbb civilizáció a gyávaságra épül. Lenyomjátok azokat a mércéket, amik bátorsághoz vezetnének. Visszafogjátok az akaratot. Megzabolázzátok az étvágyat. Korlátok közé zárjátok a horizontot. Minden mozdulatot törvénnyel szabályoztok. Tagadjátok a káosz létét. Még a gyerekeket is arra tanítjátok, hogy lassan lélegezzenek. Mindent megszelídítetek.

Ellopott Feljegyzések

Hogy melyik az a veszély, ami uralmamat a legközvetlenebbül fenyegeti? Megmondom nektek. A valódi látnok; olyan személy, aki úgy állt Isten színe előtt, hogy teljesen tisztában volt vele, hol van. A látnoki eksztázis olyan energiákat szabadít fel melyek a szexuális energiához hasonlóak – a teremtésen kívül semmivel sem törődnek. A teremtés egyik aktusa meglehetősen hasonlíthat a másikra. Minden a látáson múlik.

Ellopott Feljegyzések

Nem érthetitek meg a történelmet, ha nem értitek meg a folyását, az áramlatait, és azt, ahogyan a vezetők ezekben az erőterekben mozognak. Egy vezető mindig azokat az erőket próbálja állandósítani, amelyek az ő vezetését kívánják, így a vezetőnek szüksége van a kívülállóra. Figyelmeztetlek benneteket, hogy gondosan vizsgáljátok meg pályafutásomat. Ne kövessétek el azt a hibát, hogy eleve feltételezitek: én csak az Egyházat hoztam létre, ami egyben az Állam is volt. Mint vezetőnek, ez volt a feladatom, és nagyon sok történelmi mintát tanulmányoztam. Hogy segítsek nektek kívülállóságom megítélésében, nézzétek csak meg a korombeli művészeteket: barbár művészetek ezek. Mi a kedvelt versműfaj? Az eposz. A népszerű drámai ideál? A hősiesség. A táncok? Vadak, kötetlenek. Moneónak a maga szempontjából igaza van, amikor mindezt veszélyesnek írja le. Serkenti a fantáziát. Érezteti az emberekkel annak a hiányát, amit én vettem el tőlük. Hogy mit vettem el? A történelmi részvétel jogát.

Ellopott Feljegyzések

Azt hiszitek, hogy a hatalom a legingatagabb emberi vívmány? És mi a helyzet azokkal a szembetűnő kivételekkel, amik cáfolják ezt a törvényszerű bizonytalanságot? Egyes családok fennmaradnak. Hatalmas vallások és bürokráciák éltek időtlen időkig. Tekintsétek a hit és a hatalom közt fennálló kapcsolatot. Ez a két dolog lehet kölcsönösen kizárólagos, amikor mindkettő függ a másiktól? A Bene Gesserit évezredek óta meglehetős biztonságot élvez a hit hűséges falai mögött. De hová lett a hatalmuk?

Ellopott Feljegyzések

Erre az erőre, ami bennetek munkálva törzsi formák felé hajt titeket, gondoljatok úgy, mint valami műanyag memóriára. Ez a műanyag memória megpróbál visszatérni eredeti alakjába, a törzsi társadalomba. Mindenhol ez vesz körül benneteket – hűbérbirtok, egyházmegye, vállalat, szakasz, sportklub, tánccsoport, tervtanács, imacsoport… mindegyikben vannak urak és szolgák, gazdaszervezetek és paraziták. És az elidegenedett eszközök elszaporodása (ezeket a szavakat is beleértve!) a végén oda vezet, hogy érvül hozzák fel a „régi szép idők” visszaállítása mellett. Nem tudok más módszereket tanítani nektek, mert szögletes gondolkodásotok nem tud befogadni köröket.

Ellopott Feljegyzések

Mi is az, amit kiküszöbölök? A múlt békés konzerválásának burzsoá álmát. Gúzsbakötő erő ez, amely az emberiséget egyetlen sebezhető egységben tartja, a látszólagos űrbéli szétszórtság ellenére. Ha én meg tudom találni a szétszóródott darabkákat, akkor más is képes erre. Ha együtt vagytok, mindnyájatokat éri a katasztrófa. Együtt pusztultok el. Ezért mutatom meg nektek a sodródó, szenvedély-mentes középszerűség veszélyeit, az ambíciók és célok nélküli mozgáséit. Megmutatom nektek, hogy ez egész civilizációkra is jellemző lehet. Zavar vagy mozgolódás nélküli, a halál felé simán, miértek nélkül áramló élet eonjait láttatom veletek. Megmutatom nektek a hamis boldogságot és a Leto nevű árnyék-katasztrófát, az Istencsászárt. Most már hajlandóak vagytok végre megtanulni, mi a valódi boldogság?

Ellopott Feljegyzések

Az egész univerzumban nem láttam változatlan és cáfolhatatlan természeti törvényt. A világegyetem pusztán olyan változó viszonyokat képvisel, amelyeket a rövid életű tudat alkalmasint törvényekként érzékel. Ez a testi érzék-halmaz, amit én-nek nevezünk, tünékeny remegés a végtelen villózásában, az ideiglenes körülmények futó tudata, mely behatárolja tevékenységünket és tevékenységünk megváltozásával változik. Ha címkét akarunk adni az abszolútnak, nevezzük az igazi nevén: átmenetinek.

Ellopott Feljegyzések

Forrás

Frank Herbert: A Dűne Istencsászára, Szukits Könyvkiadó, 2004

Lásd még

• A Dűne: A butleri dzsihad
• A Dűne
• A Dűne messiása
• A Dűne gyermekei
• A Dűne Istencsászára
• A Dűne eretnekei
• A Dűne Káptalanház