Anthelme Brillat-Savarin

Anthelme Brillat-Savarin
Lásd még
	Szócikk a Wikipédiában
	Művek a Cervantes Virtualon
	Művek a Project Gutenbergben

Anthelme Brillat-Savarin (1755-1826) francia mesterszakács, epikureista író.

Fő műve az asztali örömöket szellemes és fordulatos stílusban bemutató Az ízlés fiziológiája (1826), amelyben ízes anekdoták, és kitűnő ételreceptek váltakoznak egymással.

Brillat-Savarin (ejtsd: brijá szavaren) Anthelme, francia iró, szül. Belleyben 1755 ápr. 1., megh. 1826 febr. 2. A nagy forradalom kezdetén Belley birája volt, mint federalista előbb Svájcba, majd Amerikába menekült. 1796. tért vissza Franciaországba s 1800 után a semmítőszék ülnöke lett. Hirét Physiologie du goűt (Páris 1825) c. műve alapította meg. Ez a munka a maga a nemében egyetlen a világon, mert ami csak inyencségre vonatkozhatik, az mind benfoglaltatik és minden képzelhető formában. Egy része a műnek valóságos szakácskönyv, az ételek ingredienciájának, elkészítése és feltálalási módjának pontos leírásával más része a helyes életrendre oktat, viszont egy ujabb rész a nevezetesebb ételek történetét mondja el; foglalkozik azután a vendégségek anyagi és szellemi berendezésével, különös súlyt fektetvén arra, hogy a vendégség mindenkor megfelelő szellemi élvezettel is járjon, végre pedig az inyencség apoteózisát tartalmazó költői epilogus zárja be a művet. – Pallas

Forrással megjelölt idézetek

Az ízlés fiziológiája

Mondd meg, mit eszel, s megmondom, ki vagy. (Dis-moi ce que tu manges, je te dirai ce que tu es.)
A cukorról elmondhatja az ember, hogy univerzális ízesítő, és hogy nem ront el semmit.
A feltételek egyenlőtlensége a vagyonok egyenlőtlenségét vonja maga után, de a vagyonok egyenlőtlensége nem hozza magával a szükségletek egyenlőtlenségét.
A ház asszonyát mindig biztosítani kell arról, hogy a kávé nagyszerű volt, a ház urát pedig, hogy a legjobb likőrt választotta.
A jó konyhafőnöknek tisztelnie kell a természet örök törvényeit, ezenkívül mesterien kell bánnia a tűzzel.
A jövő még nincs itt, a jelen hamarosan nem lesz, az élet egyedüli pillanata az élvezet pillanata.
A majonézzel mindent lehet csinálni, kivéve: ráülni.
A nemzetek sorsa attól függ, hogyan étkeznek.
A sajt nélkül végződő vacsora olyan, mint egy félszemű szépasszony.
A szaglás bevonása nélkül nincs teljes kóstolás.
A szakács legnélkülözhetetlenebb képessége a lelkiismeretesség.
A Teremtő, evésre kényszerítve az embert, hogy élhessen, az étvággyal kéri fel erre, és a gyönyörrel jutalmazza.
A világegyetemnek csak az élet ad értelmet, és minden, ami él, táplálkozik.
Aki barátokat fogad és nem fordít személyesen gondot a nekik készítendő ételre, nem méltó arra, hogy barátai legyenek.
Aki szarvasgombát mond, nagy szót ejt ki, mely szerelmi és ínyenc emlékeket ébreszt az alsó szoknyát viselő nemnél és ínyenc és szerelmi emlékeket a szakállt viselő nemnél. Ez a tisztes megkettőztetés onnan ered, hogy ezt a kiváló gumót nemcsak pompás ízűnek tartják, hanem azt hiszik róla, hogy fokozza azt az erőt, melynek gyakorlását a legédesebb gyönyörök kísérik.
Az állatok táplálkoznak, az ember eszik. Csak az értelmes ember tud enni.
Az asztal az egyedüli hely, ahol az ember sohasem unatkozik az első órában.
Az asztal örömeit minden életkorban, minden társadalmi helyzetben, minden országban és minden nap lehet élvezni; ez az élvezet társa lehet minden egyéb gyönyörűségünknek, és az utolsó, mely megmarad és vígasztal akkor, mikor a többi örömünket már elvesztettük.
Az ember szakáccsá válik, de pecsenyesütőnek születik.
Az érzékek azok a szervek, amelyekkel az ember kapcsolatba lép a külvilággal.
Az étkezés gyönyöre az egyedüli, melyet mértékkel élvezve, nem követ fáradság.
Az ínyencség az ember kizárólagos kiváltsága.
Az ízek száma végtelen.
Egy új fogás felfedezése több örömet okoz az emberiségnek, mint egy csillag felfedezése.
Ember vagyok és nincs semmi az embertől, vagy legalábbis a harmonikus gyönyörétől való, ami idegen lenne tőlem.
Isten akaratából az ember a természet királya, és minden, amit a föld termel, neki terem.
Nem mindenki ínyenc, ki az akar lenni.
Túl sokat várni egy késlekedő vendégre, figyelmetlenség mindazokkal szemben, akik jelen vannak.
Valakit vendégül látni annyit jelent, mint felelősséget vállalni arra, hogy mindaddig, amíg nálunk van, gondoskodunk róla, hogy jól érezze magát.
Aki nehezen emészt vagy lerészegedik, nem tud sem inni, sem enni.

Méditation XI

A másokkal megosztott falánkságnak van a legnagyobb befolyása arra a boldogságra, melyet a házasságban élünk meg.

Neki tulajdonított mondások

A bor a folyadékok császára.
A gasztronómiai ismeretek minden ember számára szükségesek, mivel ezek az ismeretek egyre több gyönyört adnak nékik.
A szakácsművészet anyagi tárgya mindaz, mi ehető.
A tea tökéletesen helyettesítheti a bort - a reggelinél.
A vendéglős az, aki abból csinál üzletet, hogy mindig kész lakomát ad a publikumnak.
Ahhoz hogy az embernek lelke legyen, ízlésének kell lennie.
Akinek szőlőt kínálnak a vacsora végén, azt mondja: „Köszönöm, de nem szokásom a boromhoz pirulákat szedni.”
Arra gondolni, hogy nem váltunk bort, eretnekség; a nyelv telítődik, és a harmadik pohár után a legjobb bor is csak tompa érzetet kelt.
Az ételkészítés a legrégebbi művészet, mivel Ádám éhesen született.
Az ínyencség a mértéktelenség ellensége.
Azok, akik rendszeresen isznak csokoládét, kiválnak jó egészségükkel és az élet derűjét megzavarni képes kisebb betegségekkel szembeni ellenálló képességükkel.
Boldog az a csokoládé, amely miután a nők mosolyán át bejárta a világot, szájban olvadva, élvezetes csókban leli halálát.
Ha egy íztelen italról, például vízről van szó, az ember nem érez sem ízt, sem utóízt. Minthogy semmit sem érez, semmire sem gondol - ivott és ez minden.
Mi az egészség? Csokoládé!
Ültess egy fáradt embert egy kiadós étel elé, erőlködve megeszi és lehet, hogy jobban érzi magát. Adj neki egy pohár bort, vagy alkoholt, azonnal a legjobb formába kerül, s szemed láttára újraéled.

Brillat-Savarin: Az ízlés fiziológiája. Bp., 1912. Ambrus Zoltán és Ambrus Gizella fordítása; Múzsák, Budapest, 1986. (Az 1912-ben Singer és Wolfner által kiadott mű reprintje) ISBN 963-564-200-6