Anton Pavlovics Csehov
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Anton Pavlovics Csehov (1860 - 1904) orosz elbeszélő, drámaíró
[szerkesztés] Idézetek
- A szabad és elmélyedt gondolkodás, amely az élet megértésére törekszik, és a világ gyarló hiúságának teljes megvetése: két olyan áldás, amelynél nagyobbat ember sohasem ismert.
- Jön majd idő, mikor mindnyájan megtudjuk, miért mindez, miért ez a sok szenvedés, és akkor nem lesz többé titok ... Addig azonban élnünk kell és dolgoznunk. Mindig, mindig dolgoznunk!
- Minden a véletlenen múlik. Akit becsuktak, az itt ül, akit nem csuktak be, az szabadon járkál, ennyi az egész. Abban, hogy én orvos vagyok, maga pedig elmebeteg, nincsen semmi logika, sem erkölcsi színvonal, hanem csupán véletlen, esetlegesség.
- Mindenki úgy ír, ahogy akar, és ahogy tud.
- Abban, hogy én orvos vagyok, maga pedig elmebeteg, nincsen semmi logika, sem erkölcsi színvonal, hanem csupán véletlen, esetlegesség.
- A nők sohasem bocsátják meg a kudarcot.
- Én nem láttam az olvasómat, de valahogy mindig barátságtalannak, bizalmatlannak képzeltem el.
- ... mindegy, akár a színpadon játszunk, akár írunk - nem a hírnév, nem a ragyogás a fő... hanem az, hogy tudjunk tűrni.
- ... csupa-csupa csudabogár, ha két-három évet köztük él az ember, apránként, anélkül, hogy észrevenné, maga is csudabogárrá válik.
- Az ízlésekről vagy jót, vagy semmit.
- Okos, becsületes embereknek mindig van hova menniök.
- Úgy néz le rám, mint óriás a törpére. De hátha tényleg óriás?
- ...gondolkodunk: egymásban olyan embert látunk, aki gondolkodásra, okoskodásra képes, és ez szolidárissá tesz bennünket, akármilyen különbözőek legyenek is nézeteink.
- Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.
- Ha nem tudnak mást mondani, akkor ezt hajtogatják: fiatalság, fiatalság...
- A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fűzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne.
- Ha egyszer csináltak bolondokházát, akkor valakinek ülnie is kell benne.
[szerkesztés] Ványa bácsi (Jelenetek a falusi életből)
Azok, akik utánunk majd száz vagy kétszáz esztendő múlva élnek, és akik majd lenéznek bennünket azért, mert ilyen ostobán és ilyen ízléstelenül éltük le az életünket – azok talán megtalálják a módját, hogyan lehetnek boldogok, de mi... Nekünk már csak egy reményünk van. Az a remény, hogy ha majd a sírban nyugszunk, meglátogatnak a kísértetek, talán éppen kellemes kísértetek.
