C–50

Egy C–50-es mozdony vonatával Kaszón

A C–50-es egy magyar gyártmányú kisvasúti dízelmozdony. Az 1950-es évek elején a Szállítóberendezések Gyárában, és a MÁV Északi Járműjavító Üzemében fejlesztették ki, majd sorozatgyártásban több, mint 200 db készült el belőle. Fénykorában a gazdasági vasutak meghatározó vontatójárműve volt a sorozat, de koruk ellenére a magyar kisvasúti üzemek jó részében még ma is ezek a mozdonyok bonyolítják a forgalmat.

Idézetek

• A Gazdasági vasutak keskenynyomközű (C.50-es) Diesel mozdonyainak javításával, sőt új mozdonyok gyártásával, az Északi Járműjavító Üzemi Vállalat XII. Motorosztálya 1952 április 1-től kezdett el foglalkozni. Az új vontatók szerkesztői Helm Ödön, Szakács Gábor és Temesi Béla mérnökök voltak.
• A motorosztályon új reszort alakult 70 dolgozóval (ebből 20 asztalos, fényező és gyárimunkás). Kezdetben rengeteg nehézséggel küszködtek. Egyetlen fődarabjuk, alkatrészük nem volt, a szakmai gyakorlatról nem is beszélve. Nemesi Károly reszortvezető és Romhányi Ferenc művezető fáradhatatlanul ténykedtek azon, hogy a szükséges motor- és főkapcsolók, valamint sebességváltók, idomvasak, fogaskerekek, elektromos alkatrészek időben beérkezzenek, és a sorozatgyártás elkezdődhessék.
• 1952. december 31-ig 20 db új GV mozdony kélszült el és 1953-ra már 50 db-ra emeltük gyártásukat...

Dr. Nagy István: Az Északi Járműjavító története

• A nagyvasúti menetrendváltozással egy időben a gazdasági vasúti közforgalmú vonalakon is új menetrend lépett életbe október 4-ével...
• A Gazdasági Vasutak a Lőkösháza–Dombiratos vonalon üzembe helyezte az első korszerű nagyteljesítményű motormozdonyt...
• A motormozdony megalkotásában a tervezők szem előtt tartották, hogy a ma már nagy sorozatban gyártott 4 hengeres Csepel Dieselmotor és Csepel teherautó sok alkatrésze felhasználhatóvá váljék. A tervezés a korszerű elvek szerint, az egyszerűsítés és a szabványosítás szempontjai szerint történt, nem hagyva figyelmen kívül a motorok kezelését végző személyzet szociális igényeit sem. Eltérően az eddigi motormozdony típusoktól, a vezető mindkét menetirányba nézve arccal ül,a jármű kezeléséhez szükséges pedálok és kézikarok mindkét menet-irányban könnyen kezelhetők. A vezetőfülke tágas, a kezelőszemélyzet személyes tárgyainak elhelyezésére is áll különtér rendelkezésre. Külön ki kell még emelni a motormozdony tetszetős kivitelét és világítóberendezéseinek tökéletességét is...

Közlekedési Közlöny, 1952. évi 41. szám

• (...) Ezek a mozdonyok az üzembehelyezésük óta eltelt idő alatt sokezer kilométer befutásával és sokszázezer tonna áru vontatásával bizonyították be alkalmasságukat. Szerkezetük általában jól megállta helyét, s így a motormozdony bevált típusa lett a keskeny nyomközű vasutaknak.
• Meg kell azonban említeni, hogy a mozdonyok használata folyamán több olyan hiba is jelentkezett, amelyet feltétlenül ki kell küszöbölni. Így hibája a motormozdonynak, hogy működése még mindig nem nevezhető eléggé üzembiztosnak. A hajtóművek fogaskerekei sok esetben tönkremennek, amit a gazdasági vasutak a méretezés megváltoztatásával igyekeznek kiküszöbölni. Emellett az anyagok hőkezelése és megmunkálása sem tökéletes. Ezen a téren a gyártó Északi Járműjavító üzemnek még nagyon komoly feladatai vannak.
• Ismétlődően visszatérő hiba a töltődynamók meghibásodása is. Emiatt az akkumulátorok gyakorta nem képesek a motor beindítására. Ennek következtében sokszor üzemidőn kívül is járatni kell a motort, hogy a napi forgalom lebonyolítása zökkenőmentesen megtörténhessék.
• Ilyen körülmények közt igen nagy mennyiségű gázolaj megy veszendőbe és csökken a motorok élettartama is. A Csepel Autógyárnak ezt a hiányosságot sürgősen ki kell küszöbölnie.
• Minthogy a motormozdonyok említett hibái megszüntethetők, az új mozdonytípus végeredményben beváltnak tekinthető, ezért a gazdasági vasutak a motormozdonyokból további sorozatok megrendelését és üzembehelyezését határozták el.

Közlekedési Közlöny, 1953