Christian Morgenstern

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Christian Morgenstern (1871. – 1914.), német költő, az abszurd egyik előfutára

Idézetek[szerkesztés]

  • Ha a modern civilizált embernek saját magának kéne leölnie azokat az állatokat, amiket megeszik, a vegetariánusok száma csillagászati mértékben növekednék.
  • Az emberismeret nem mindig boldogít.
  • Aki más szemeket akar felnyitni, annak mindenekelőtt már magának kell a szemét nyitva tartania.
  • Mindig bekövetkezik a sokatmondó fejcsóválás, mikor egy nem közönséges ember a nagy művészi tehetség révén kiragad valamit a világból.

Versek[szerkesztés]

A két párhuzamos

Paul Klee: A félelem arca (1932)

Két párhuzamos ment, járni
a végtelen teret,
egyenes lélek-pár, ki
szolid házból ered.
Nem akarták metszeni, ó jaj,
egymást, míg nem jön a vég:
jó támasz volt ez az óhaj,
és titkos büszkeség.
De midőn azután tíz vándor
fényév is elszaladt,
kiveszett a magányos párból
a földi gondolat.
Maguk se tudták, hogy még
párhuzamosak-e?
Az örök fénybe folyt szét
két lélek fény-jele.
Őbenne egyesültek,
átfolyt rajtuk sugara,
mint két szeráf merültek
az öröklét karjaiba.

Fordította: Eörsi István


Az orofánt

Tulajdon orrán lépdel
az orofánt elém,
szájában kisdedével,
s még nem tud róla Bréhm.

S még nem tud semmit róla
nagylexikon, se kis,
mivel egyetlen szóra
most lett, s a kölyke is.

S azóta orrán lépdel
(mint mondtam már, s ez tény)
szájában kisdedével
az orofánt elém.


Hal éji éneke
ˉ
˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘ ˘ ˘
ˉ ˉ ˉ
˘ ˘
ˉ
Szabó Lőrinc fordítása

Tanár úréknál csöngettek. A Marcsa
felnéz. A tepsiben a harcsa
rotyog. Ki lehet az ilyenkor?
Ló áll az ajtó előtt.

Ajtó riadtan visszacsap, kilincs dermedve, görbén
a szakácsnő hökkenve áll. Az istenért mi történt?
Mint látomás, a nagy leány kilép, lábán papucs.
Mindenki az előszobába jön.

„Bocsánat”, - szól a Ló, mint ki zavarni restel -
„a lakatosműhelyből küldött... izé... a mester...
Én voltam tudniillik, aki csütörtökön
felhozta a zongorakulcsot...”

Tizenkét ember és egy eb
állnak, mint a kisértetek
- a kisfiú nagyot rikolt -,
állnak, gyökeret verten.

A Ló, látván, hogy meg nem értik,
fejét búsan lehajtja térdig,
s szelíd mosollyal, mint a vértanuk
indul a lépcsőn lefelé.

Tabló. - Keresvén e tünet okát,
tanár úr összehúzza homlokát
s szól megfontoltan: „Véleményem ez -
a dolog merőben valószínűtlen.”

Fordította: Karinthy Frigyes


A holdjuh

A holdjuh tágas mezőn áll
Amíg a nagy nyírásra vár.
A holdjuh.

A holdjuh egy ágat legel
Majd otthonába indul el.
A holdjuh.

A holdjuh álmában motyog:
„Az űrben a sötét vagyok.”
A holdjuh.

A holdjuh reggel már nem él.
A nap vörös, a test fehér.
A holdjuh.

Mészáros Gábor fordítása


A féléjfél

Féléjfél emeli kezét
s már éjféltől kong a vidék.

A kis tó szájtátva fülel,
szurdokeb vonítást lehell.

Házában fölriad a csig,
s a krumplegér sem aluszik.

Megáll, pihen a csalifény
egy szél törte ág tetején.

Pofát vág Zsófi, a ripők,
a holdjuh be is perli őt.

Szélfútt test bitón leng-suhan,
gyerek sír messzi faluban.

Csókot vált ez órába’ pont
két frissen eljegyzett vakond.

Hanem a lúdvérc a setét
erdőn nem rejti el dühét:

lám egy harisnya s benne láb
nem merült el, hol mély a láp.

Rikolt a holló: „Kár, be kár!
Mindennek vége, vége már!”

Féléjfél leejti kezét,
s már szunnyad ismét a vidék.

Timár György fordítása


A természetnek ajánlott új képződmények

A rigólya
A kendermagos teve
A leveli oroszlán
A lányahordó
Az ölcet
A dolmányos borjú
A fülszarvú
A bölömtehén
A szoknyás gém
A farkas kétéltetű
Az orramile
A héttyú
Az emlősbéka
A csérvágó küsz
A mosogatómedve
A deneféreg
A méhészsün
A rinocerkóf
A margarépa
Az emberkenyérfa

Timár György átköltése


Dal a szőke parafadugóról

A szőke parafadugót
lakktálca tükrözi.
Magát akkor se látja ott,
ha szeme van neki.
Azért nem, mert merőleges
a tükörkép felett.
Persze, ha ferde lenne, ez
egészen más eset.
Ember, ha visszatükröz egy...
egy... kb. Végtelen!
S derékszögben! - a helyzeted
nem lenne pont ilyen?

Fordította: Orbán Ottó


A kőökör

A kőökör elkomorult:
reszkethet a sok nyomorult.
A szarva, hogyha öklel, öl –
hátul bemegy, kijő elöl.
Ó!
A kőökör a hegyre megy,
előtte minden megremeg.
A tápláléka – meglepő –
legtöbbször ember-agyvelő.
Ó!
A kőökör nem múlik el,
a húsa sose mállik el.
Te por vagy, ám ő kő, tömör!
Szívesen lennél kőökör?
No?

Fordította: Katona Tamás


Akasztófacimbora dala Zsófihoz, a hóhérleányhoz

Zsófi, hóhérleányka,
csókot a koponyámra!
Habár a szám
sötét kazán –
de ha te nem, ki szánna?
Zsófi, hóhérleányka,
paskolj a koponyámra!
Bár a hajam
már odavan –
de ha te nem, ki szánna?
Zsófi, hóhérleányka,
less be a koponyámba!
Bár szememet :sas ette meg –
de ha te nem, ki szánna?

Fordította: Kálnoky László

A kihalt tengeri tehén

A kihalt tengeri tehén
Egy este
A Müllerné őnagyságát kereste
Felírta egy cédulára halkan:
Én már régesrég kihaltam.
Ezt körbeadták szépen a terembe,
S a tengeri tehén elment merengve.

fordította: Szabó Lőrinc

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo.png
A Wikipédiában további adatok találhatóak