Fűzfapoézis

A fűzfapoéta dilettáns verselő, amatőr, hozzá nem értő versírogató.

A kifejezés először Czeglédi István prédikátor 1669-ben megjelent Redivivus Japhetke c. munkájában fordul elő.

Jelentése a fűzfa silány, kevéssé felhasználható, haszontalan minőségéből eredhet.

Idézetek

Hazafi Veray János

Eredeti neve Vevera János (1846 – 1905). A leghíresebb magyar fűzfapoéta Szatmár megyei parasztlegény volt. Vándor népköltőként vált ismertté. Az 1880-as évek elejétől színes papírlapokon kinyomott és aláírt versikéit osztogatta szerte az országban.

Hazafi Veray János árvalányhajas Kossuth-kalappal a fején, fokossal a kezében, borízű hangon megrovási kalandokat szaval s egy hatoskáért gyönyörű, szerelmes rigmusokat költ a jelentkező leányzóknak. – Magyar Elek: Fejezetek a vurstli múltjából

Meghalt a derék János. Az öreg János. A vidám János. A halál nem ijedt meg a verseitől. Elvitte a költőt. A magyar géniusz együgyű gyermeke volt. Az volt. Nem volt hülye. Nem volt balgatag. Primitív magyar művész volt. Őrjítően tipikus magyar. Élt, és él a piktor-mása, a politikus-mása, a muzsikus-mása. Sorsa a fokos nyelére volt írva. Neki jönnie kellett. Reá szükség volt. Ő lelkekből született. Honi lelkekből. Terjedelmes lélekmezők vannak a magyar globuson, melyeknek ő volt a halma. Sokan ezt szégyellhetik, de így van. János érkezett, élt, mert kellett õ a durva tréfakedvnek, a szimplicitásnak, az ízléstelenségnek. Õse is élt bizonyára már akkor, mikor a turáni mezőkön kóborogtak eleink. Éppen olyan lehetett, mint ő. Konzerváltuk, mert mi jól tudunk konzerválni. – Ady Endre

Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani...

Este átmentem Pestre boldogan
A lámpák oly gyönyörűen ragyogtak azonban
Hogy még a nagyságos közoktatásügyi miniszteri
tanácsos úr is örvendett azoknak,
Ki pártfogolja a szegény poétát
S a jótékonycélú tündérversfüzérért ad piculát.
Azonban azt gondoltam akkor este
Mikor átmentem Budáról Pestre
Hogy a költésnél sokkal jobb volna,
Ha nekem hat ökröm volna
És azokon szánthatnám földemet,
Amit mivel nincsen most nem lehet
S a budapesti intelligencia hölgyek kijönnének
És a nép költője szántásában részt vennének.

(1883)

 Mi keresztények a zsidókat mint testvért szeretjük,
 Mint hazafias polgárt, köztünk meg is becsüljük,
 Ha a bécsi antiszemitáknak nem tetszik, tegyenek róla,
 Nekünk mindenkor szükségünk van a hazafias zsidóra.

Lelet. Idézi: Ungvári Tamás: [1]

Hazafi Veray a rajta esett sérelmeket „Megrovási kaland” felcímmel ellátott versekben torolta meg. Idézet egy ilyenből:

Honffy Keresztessy Pálhoz hasonlitol, a hasgörcs álljon beléd,
Hogy egye ki szemeidet mielébb a csiripoló veréb,
Hogy én kóborlom az országot és a bolondját járom,
Hogy a hetvenhetedik pujka hideg rázzon ki télen nyáron.
(…)
Hogy a pöfögő kása mázolja be a pofád melegen,
Ezt kívánjuk te füles számosan és elegen,
Nekem reklámot csináltál te éretlen fejü Tamás,
Azt mondom tedd le a tollad légy inkább kanász
       Irtam 1895. julius 15 és 16-án mérgembe Szolnokon

És egy másik rímpár:

Üres fejed, mint a véka
marczangoljon meg a béka

Leletek az OSZK Kis- és Aprónyomtatvány-tárának Hazafi Veray gyűjtődobozából. A szerzőről eddig a legátfogóbb tanulmány: Saly Noémi: A magyar géniusz együgyű gyermeke. In uő: Pesti csodabogarak, Bp. 2005, Ab Ovo kiadó.

Szittya Attila Bendegúz

„Megfúvom szittya lantomat” címmel adott ki verseskötetet

Talpra magyarok, hí a hazátok, itt az időtök, most vagy sohátok.

München felé

Egész úton München felé
Azon gondolkodám,
Miként fogom üdvözölni
Az én Veronikám?
Ezernél szebb gondolat rajzott
Lüktető agyamban.
De egészen másképpen lévén,
Amint őt én meglátám.
Ő kitárt karokkal röpült felém
Csókolva engem szaporán.
És én elfeledtem minden szépet
Mit útközben kigondolám
Lehunyt szemmel, őt átkarolva
Csókjait csókjaimmal viszonzám.
S egymás ajkán önfeledten
Csüngtünk, mint két szerelmes pár.

1935.

Én mint nemesi sarj

Én mint nemesi sarj
Szeretem a lovat a kutyát s a nőt,
Mivel életvilágom
Már ehhez nőtt.
Én mint nemesi sarj
Szeretem a jót, nemeset s szépet,
Miből verseimhez
Ihletet meritek.

1934.

Kukuriku

Az én szívem égő katlan,
Benne kimondhatatlan
Érzések bugyborékolnak,
Mint kakas kukorékolnak:
     Kukuriku.

Csimbók János, gerencsérlegény

(A Budapesti Hírlap is idézi; 1893-ban. Forrás: Neumann ház)

Nagy Páltól

 Üzenet jött Segesvárról,
 Hazánk legnagyobb fiától,
 Petőfi Sándor azt tudja,
 Hogy a sírba nincsen nyugta.
 Mert hordák taposnak rajta.
 És ti mégis nyugton vagytok?
 Helyes ez így, gondoljátok?

* * *

 Páris felől sötét felhők járnak,
 Berlin fölött ezek összeállnak,
 Szélvész aztat súgja-búgja,
 Kilencszázharmincnyolcra
 Lesz a munkának értéke,
 Füstöl a gyárak kéménye
 Omnibusz száll Párisból majd Berlinbe.

Írta és kiadja: Nagy Pál szerző. Utánnyomás tilos. Felelős kiadó: Nagy Pál. Fehér nyomda Újkécske. (1936)

Nagy szerencsétlenség

Ezernyócszázkilencvenhét,
Nagy szerencsétlenség történt.
A Nemzeti Szállódában
Takarítottak javában,
Egy asszony ablakot mosott,
Szerencsétlen lepotyogott.

Talpas Károly (19. század)

Misik János

Misik János (1895 - ?) népköltő. Mezőtúron született munkás volt. Több mint tízezer rigmusszerű verset írt, ezekből három válogatás kötet jelent meg.
Misik költeményeit a Bárd cég kiadásában lemezre énekelte Király Ernő, ami megjelent Columbia hanglemezeken.

Széles, lapos a nagy róna,
Mintha gyúródeszka volna.
Meggyúrom a tésztát rajta,
Búzámat a róna adja.

Arany kalász, ékes róna,
Terem rajta magyar búza.
Búzából sül a kenyerem,
Minden magyar ilyet egyen.

Ismeretlen

...
Dugovics tehát most minden erejéből
A töröknek rontott, hogy bárhogy kezéből,
Kitörje a zászlót, teljék bár éltébe.
Az ozmánt fölkapja zászlóstúl ölébe
És leugrik vele a falról a mélybe,
Hogy lófark ne tűnjék a török szemébe.
A tíz ölés mélyben szörnyet halt mindkettő
De ezzel Dugovics lett a hazamentő.
...

Külső hivatkozások

• Históriások, fűzfapoéták meg mindenféle írogató emberek