Federico García Lorca
| Federico García Lorca |
|---|
 García Lorca arcképe 1932-ben. |
| Lásd még |
 Szócikk a Wikipédiában |
| Művek a Cervantes Virtualon |
 Médiaállományok a Wikimédia Commonsban |
Federico García Lorca (Fuentevaqueros, 1898. június 5. – Víznar (Granada), 1936. augusztus 19.) népszerű spanyol költő, drámaíró, festő, zeneszerző.
Idézetek verses köteteiből
[szerkesztés]Versek könyve
[szerkesztés]Egy kóbor csiga kalandjai
(részletek)
Reggel van, gyermeki
tisztaság friss világa,
a föld felé törekszik
karcsún a fáknak ága,
az ösvények szegélyén
csillogni kél a pára.
(...)
A hangyák izgatottan
lépnek egymás nyomába,
s húzva vonszolnak egyet,
kinek letört a csápja.
(Lothár László)
Nyári madrigál
(részletek)
A dombtetőn, zöld olajfák felett,
egy mór minaret szétnéz,
színe, akár a te vad hús-szined,
íze, mint hajnal és méz.
(...)
Ha nem szeretsz is: szeretlek, tudod,
szemed mély bánatáért,
akár pacsirta a kelő napot,
csupán a harmatáért.
(Weöres Sándor)
Tájkép
(részletek)
Ezer csillag a magasból
hideg hamvát egyre szórja
a zöld folyóra.
Nincs már a forrásnak fodra,
s csendes éjszakára készek
mind a fészkek.
(...)
Fájdalommal festi, érzem,
vad bűnök szennyezte számat
most a bánat.
Elmegyek én messzi tájra.
Érzem, hogy keblemben itt ég
a síri mélység.
(Lothár László)
Andalúz dalok
[szerkesztés]Gitár
(részlet)
Lassú rívásba
kezd a gitár.
Széttörnek a reggel
kelyhei már.
(Vas István)
Memento
(részlet)
Ha már halott leszek,
a homok alá gitárommal
együtt temessetek.
(Vas István)
Dalok
[szerkesztés]Táj
(részlet)
A délután elnyúlt
két folyópart között,
s almaszín pír remeg
a kis tetők fölött.
(András László)
Szerenád
(részlet)
A folyó partján az éji
árnyékok esőben áznak.
Lolita kebléhez érve,
vágytól halnak meg az ágak.
(Kálnoky László)
Cigány románcok
[szerkesztés]Alvajáró románc
(részletek)
Lány álmodoz könyöklőben,
árnyék borul derekára,
zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.
(...)
Várt az téged számtalanszor,
szűntelenül jöttöd várta.
Zöld könyöklőn arca harmat,
fekete volt haja sátra!
(Nagy László)
A spanyol csendőrök románca
(részletek)
Fekete ló, fekete ló.
Patkók fekete zenéje.
Tintapecsét, viaszpecsét
köpönyegük ékessége.
Ólom-gömb a koponyájuk,
nincs könnyük a világért se.
Lakk-lelküket feltünteti
országutak messzesége.
(...)
Tárt kapukkal állt a város,
Mulatott és mit se féltett.
Negyven zsaru párosával
úgy bezúdult, mint a végzet.
(Nagy László)
Felhasznált forrás
[szerkesztés]- Federico García Lorca versei. Lyra Mundi sorozat. Európa könyvkiadó, Budapest 1975.
