Hofi Géza

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Stremeny Géza szobra a Mikroszkóp Színpad előtt

Hofi Géza (született Hoffmann Géza) (Budapest, 1936. július 2. – Budapest, 2002. április 10.): magyar színész, humorista, előadóművész.

[szerkesztés] Idézetek

^[forrás?]

– A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll...
– A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK!

– Akkó má' jobb a kocsma, me' oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG.

– Művész úr, régen láttam!

– Ja, régen én is.

Anyósom fekszik az ágyon: – ...Jaaaaj. ...Meghalok... Egy pók mászik a plafonon... – Anyuka! Egyszerre csak egy dologgal tessék foglalkozni!
Szójapörkölt, szójakolbász, szójafasírt, szólj a nővérkének, hogy befostam!
– What is this kerek?

– Zsömle, te barom!

Aztán jött a roham ám...

Mentem is az ágy alá.

Találkoztam két kacsával...

Az egyik kacsa az volt hogy jól élünk, ...aztán tele lett az is...

Én vagyok a magyar népgazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék.
Hát, szélvédettnek szélvédett, de megmarad a büdös is... (A diliházas jelenetben megkérdezi Árpád vezért, miért a Kárpát–medencébe telepedett le a Honfoglaláskor.)
Anyós: Géza, hallod, ez a nyüves Kossuth rádió mit mondott, hogy a harangok Rómába mentek. Géza, mi van itt? Rendszerváltozás, Géza? Nem lesz ebből baj, ha visszajönnek a kommunisták?

– Mama! Ha ébren van, ne álmodjon, az Istenit neki! Ez itt a hírek, nem pedig a kívánságműsor! Mit gondol ki maga?

Anyós: Én a Danubius rádió hallgatója vagyok..

Az elvtársak kedveskednek az egyháznak. ...hátha odaadja a perselyt.

Magyarországra miért jön a pápa? Hogy feladja az utolsó kenetet.
Hidd el nekem, itt hármat foghatsz:

A Kossuthot, a Szabad Európát meg a pofádat.

Az országnak nem most lett rossz!

Neeem.

Most vették észre!!!

Drága elvtársnők, drága elvtársak! Drága minden.

A kapitalistáknak most rossz, nálunk meg azért nem jó...
Tudom ám, az MSZP–nek miért szegfű a jelképe!

Mert a szeghez kalapács kell, a fűhöz meg sarló!

De ilyen ami most van! Te, mi ez a pánik?

Minden TV híradó, minden újság, kinyitom, meghallgatom: Na, ma ki lopott?

Hát ilyet!

Nem kell ennyire sietni gyerekek! Hát azért marad abban, marad még!

Tudod ezek miért lopnak: Hagyománytiszteletből.

Etessétek anyátokat!
Isten, Haza, Család! = az Isten se megy haza, amíg otthon van a család...
A fociban az a lényeg, hogy a labdát, ahhoz passzold, akin ugyanolyan színű mez van, mint rajtad. Ja! És futni kell! A vízilabdában ezt már rég kitalálták: aki nem úszik – megfullad.
Te, 'sti a feleségeddel hogyan csináljátok? Te vagy felül? – Nem, úgy tériszonyom van. – S'allú'? – Úgy meg fulladok. – S'ódarrú'? – Úgy meg nem látom a tévét.
Te képzeld, a feleségem krumplipürét akart csinálni a rántott húshoz, de amikor kiment a kamrába krumpliért, összeesett, és meghalt. – S'te, mit csináltál? – Há' rizst.
Ezt én nem értem. Fogták, oszt puff, kirúgták a Postabank egész elnökségét. Orbán Viktor jött, menedzs–ment.
Nyugdíjas – álmában! – előveszi a hűtőből a töltött káposztát. Előveszi a gyufát, de az utolsó gyufaszál leesik a földre. Nagy nehezen lehajol érte, de ahogy felegyenesedik, beveri a fejét a szekrénybe. Felriad: a francba, ettem volna meg hidegen!...
Tee figyelj, a te feleséged hogy szeretkezik? – Van, aki dicséri, van aki nem...
Hé! Te! Nem ismersz meg? – Nem. Há ne mond má! Há nem mondtam. Mér, te ki vagy? – Hát nem emlékszel? – Nem. – Hát együtt lőttük a pártházat! – Mikor? Melyiket? – Mikor melyiket!
Ez itt a halló fiúk, halló lányok. Szeretettel köszöntök minden halló fiút és ló lányt! ...izé halló lányt.
Super channel, Sky channel, felejtsen el...
Csatorna?! Kanális! A csatornában nincs ennyi sz*r. (Véleménye az 1997–ben indult két országos kereskedelmi televízióról)
– Megismer?

Mire az eladó: – Nem.

– Én vagyok a vevő!

Ez az új magyar üdítőital lett ez a – nem a Pepsi, dehogy –, a Deit. De itt meg köll innom, ha akarom, ha nem!
Tudod miért jó a kerekeskút? – Oda lehet tolni, ahol víz van.
Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő.
A korrupció az, amiből mi kimaradunk.
Lenin engem már színesben álmodott. Mert mint tudjuk, az álom színes... a felkelés előtt.
Mindennek van határa, kivéve az emberi hülyeségnek és a Szovjetuniónak.
A világon az emberi ész van a legjobban szétosztva. Mindenki meg van győződve róla, hogy neki egy kicsivel több jutott.
Az élet olyan, mint a motor. Be kell rúgni, másként nem megy.
A háború után éjszakánként a falakra meszeltük: "Le az árdrágítókkal!" – Az a problémám, hogy maradt egy vödör mész.
Én elszabtam,

te elszabtad,

ő elszabta,

mi elszabtuk;

ha elszabtuk,

hát elszabtuk,

utólag már szabhatjuk

(szab–tara–raram... –hatjuk!).

Kell egy kis áramszünet

Időnként mindenkinek,

És aztán megint mehet

Minden tovább.

...a barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, „csendesen" meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen OTT VAN!
Anyós: Te, Géza!? Mi durrant, az Izaura?
Fogadni mernék, ha a Videoton rakétákat gyártana, azon lehetne fogni a cseh 1–et meg a cseh 2–t.
Mit ad Isten, illetve hogy – hogy nem, elvtársak ...
Hogy történt, kérdezi a rendőr:

Elvesztettem az R–Go´s lemezemet, meg Anyámnak az R–GO´s üvegit. Otthon mindenem megvan, van h–fi tornyom meg videóm, izgalomra vágytam.

– Na pubi! Ha legközelebb is izgalomra vágysz, ott van mindjárt a jobb kezed. Nem mondom babra munka ... Aztán jön a bal alsó madárfogás, és a végén nem kell szakítani.

A másik meg egy közművelt barom volt, azt mondja:

– Az ugy, ugy volt, hogy a pénzel a raboló, a pénzel elszáguldott egy Dácsiával.

Puff ezen bukott le, mert mivel tudjuk, elvtársak, a Dácsia, az sok mindent tud. Szétrohad, szétesik, összetörik, de speciell száguldani, azt nem.

Veszelka, veszel kabátot?
Vanyinya, vanyinya, vanyinyava ...?!

– Brezsnyev elvtárs, ez egy szép meißeni porcelán

Brezsnyev: Vanyinya, vanyinya, vanyinyava ...?!

– Brezsnyev elvtárs, hát miért fordítja meg mindig?

Brezsnyev: Keresem a tűt, amivel ki lehet tűzni.

Bedobom a bánatom a Dunába, és a kedves szeretőmet utána,

megtelt már a tarisznya, ..... lettél, .... lettél Mariska,

Jó a képviselő fánk, jaj, de nagy lett a pofánk,

sírva vigad a magyar, éljen a Dunakanyar,

...

Anyós: Te, Géza!? Tudod mi az ötvenegy és fél százalék? A tanácselnök meg az Anyja. Ö még fél.

Hofi Géza síremléke.

Leérünk a mentőautóhoz, anyósom utolért. A két mentős mindjárt elájult, mivel előtte nem találkoztak. Mit mondott a mama, figyelj:

– Géza, személyazonossági nálad van, mert szokták kérni.

– Hogy az Istenbe!

De még nincs vége. Azt mondja erre:

– Puszit nem adsz?

Kész,puff! Kóma, kóma, a komaasszony is.

Kérdezték anyósomtól, hogy:

– Mi baja volt a Gézának?

– Mint az Antall-kormánynak. Infarstruktúrája volt.

Az Istenbe beszél már bele, mama!

Tudod mit csinálok, ha kijózanodom? Berúgok ,képzeld el! Te-tervgazdálkodás a lényege az egésznek.
Sovány, már megint röhögsz, te. Amire én elkezdek fogyni, te már rég emlékmű leszel, ha akarod tudni.
Mire jó a kerekes kút?

– Oda lehet tolni, ahol víz van.