Horatius

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Quintus Horatius Flaccus.jpg

Quintus Horatius Flaccus (Venusia, (ma Venosa,) Olaszország, Kr. e. 65. december 8. – Róma, Kr. e. 8. november 27.), római lírai költő

Idézetei[szerkesztés]

  • Ab ovo usque ad mala.
    • A tojástól az almáig. (Elejétől a végéig, teljes egészében.)
    • Magyarázata: az ősi római főétkezés első fogása tojás, utolsója alma volt.
  • Merj tudni!
    • Sapere aude!
    • Később a felvilágosodás jelmondata.
  • A szerelemnek megvan az a baja, hogy benne harc és béke örökké változik.
  • Az arany középút
    • Aurea mediocritas
  • Dicső és szép dolog a hazáért meghalni, de még szebb érte élni, ám a legszebb a haza egészségére inni.
    • Dulce et decorum est pro patria mori, sed dulcius pro patria vivere, et dulcissimum pro patria bibere.
  • Mert a nevetségest hamarabb megjegyzi akárki, s őrzi eszében, mint amit elfogad, és mire felnéz.
  • Nem lelket, csak eget vált az, ki a tengeren elfut.
    • Caelum, non animum mutant, qui trans mare currunt.
  • Jó s igaz ember az érdemesen mindig könyörül, de megválasztja, mit ad, tudván, mi arany, s mi üresbab.
  • Ragadd meg a napot!
    • Carpe diem!
  • Recsegőbb robajjal dőlnek le a nagy tornyok.
    • Celsae graviore casu decidunt turres.
  • Az voltam, ami vagy; az leszel, ami vagyok.
  • sírfeliratok
    • Eram quod es; eris quod sum.
  • Nyíl se talál be a cél kellős közepébe.
    • Quandoque bonus dormitat Homerus.
  • Légy ura indulatodnak, mert ha az nem engedelmeskedik, parancsolni fog.
  • Feltámad sok már feledett szó, és feledésbe hull sok most kedvelt, ha netán így dönt a gyakorlat.
  • Balsors ha sújt rád, lelki nyugalmadat őrizd.
    • Aequam memento rebus in arduis servare mentem.
  • Óvakodj attól, ki távol lévő barátját ócsárolja.
  • Az élet, nekünk halandóknak, semmit se ad, kemény munka nélkül.
    • Nil sine magno vita labore dedit mortalibus.
  • Nem lehet egyszerre látni a dolgok kezdetét s végét.
  • Sose csüggedj...
    • Nil desperandum...
  • Nem csak a gazdagoké a világ fénye, csodája.
  • A többit hagyd az istenekre.
    • Permitte divis cetera.
  • Legkicsinyebb vétkét is mind megrójuk a jónak, ám, ha a gaz követ el súlyos bűnt, néma az ajkunk.
  • A költők vagy használni, vagy gyönyörködtetni akarnak.
    • Aut prodesse volunt aut delectare poetae.
  • Emlékezz a halálra!
    • Memento mori!
  • (Halandó létednek tudatában élj.)
  • Most inni kell, most meztelen lábbal kell a földet taposni.
    • Nunc est bibendum, nunc pede libero pulsanda tellus.
  • Van, amikor elbóbiskol a jó Homérosz is.
  • Nagy kérdés, remeket mi teremt: a tudás vagy az ihlet.
  • A bölcsesség nélküli erő a saját súlyától dől össze.
    • Vis consili expers mole ruit sua.
  • Kicserélt névvel ugyan, de rólad szól a mese.
    • Mutato nomine de te fabula narratur
  • Befejeztem ércnél maradandóbb művemet.
    • Exegi monumentum aere perennius
    • Az írói halhatatlanság tudatának jelmondata
  • Por és árny vagyunk.
    • Pulvis et umbra sumus.
  • A jó barát lelkem fele.
  • Lágy felelet dühöt old, haragos szó indulatot.
  • Gyűlöllek, távol légy alacsony tömeg
    • Odi profanum vulgus
  • Ha még hajnal előtt nem olvasol gyertyánál, nem nézed éltedet az ész világánál.
  • Múlt idők dicsérője
    • Laudator temporis acti

Költeményeiből[szerkesztés]

(Megszegett sok esküvésed) (Ulla si Iuris… Od. II. 8.)

Megszegett sok esküvésed
       Egyszer ártott volna csak;
Egy fogad lett volna barnább,
       Egy kisujjod körme vak:

Elhinném; de valahány új
       Csalfasággal terheled:
Tündöklőbben támad, ifjak
       Köz bajára, szép fejed.

                          (Arany János fordítása)

Források[szerkesztés]

  • Arany János összes költeményei I. Kisebb költemények. Magyar Helikon, 1967 (862. oldal).