Jean Cocteau

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Jean Cocteau (teljes nevén Jean Maurice Eugene Clément Cocteau) (Maisons-Laffitte, 1889. július 5. – 1963. október 11.) francia költő, író, festő, színész, zeneszerző és filmrendező.

Tartalomjegyzék 1 Idézetek 2 Róla írták/mondták 3 Forrás 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Idézetek

• A költőnek túl sok szó van a szótárában, a festőnek túl sok szín a palettáján, a muzsikusnak túl sok hangjegy a zongoráján.
• Csak az igazságnak lehet megindító ereje.
• Eég volt a felhőkből, a hullámokból és az akváriumokból, elég volt a sellőkből és a lágy fuvalmakból, nekünk a föld, a mindennapi élet zenéje kell.
• Az ember még akkor is remél, ha feje guillotine alatt fekszik.
• Ahogy öregszem, egyre inkább hiszem, hogy csak az álmaink maradandók.
• A fantasztikust természetessé kell tenni - hasonlatossá az ámulathoz, amit a gyermek érzett, aki látta, hogy a cukor feloldódik a vízben, aztán felfedezte, hogy ő nem olvad el a kádban.
• A gépek és a felhőkarcolók közel állnak a görög művészethez, mert a célszerűség, a minden, lényeghez nem tartozó, fölösleges kiküszöbölése érdes nagyságot kölcsönöz nekik.
• Élő embernek kell lenni és azután művésznek.
• A férfi akarata szabad. De jaj, furcsa szabadság ez, megengedi, hogy olyan bűnöket kövessünk el, amiktől állatot - növényt már az ösztön is megóv.
• Amióta a világ világ, az erkölcs olyan társasjáték, amelynél mindenki csal, seni nem tartja be a szabályokat.
• Az ébredéskor nem az ember vezeti a gondolatokat, hanem az állat, a növény - az ösztön. a gondolat primitív és őszinte, nincs kifestve. Szörnyűnek lárjuk a mindenséget, mert tisztán látunk, hamisítatlanul. Aztán jön az értelem, rendez, simít és mesterkedik. Kirakja a kis játékokat, amiket az ember azért talált ki, hogy ne vegye észre az Űrt.
• Várni - ez a legutálatosabb foglalkozás. Az agy kiürül, mint rajzáskor a méhkas, érzékeinek szórakoztató játéka megszűánik, csak a létezés marad, a kínos, buta, gépies létezés.
• Részeg embereknél nem ritka az...elmélkedés. Elfelejtik szellemük középszerűségét, és örök filozófiai problémákat akarnak megoldani.
• ...a divatot kell követni, úgy kell élni, mint a többiek, és a szív fölösleges. Csak így lehet meglenni a földön.
• A legnagyobb színész az, aki azt a benyomást kelti, hogy rögtönöz, most találja ki a szövegét, ki - ki saját használatára.
• Valaki elhatározza, hogy vízbe öli magát ... valaki fuldoklik a vízben. Mennyi minden van e két helyzet között! mihelyt az első vízcsepp az orrába hatol, az életunt úszni kezd, hogy megmentse azt az utált életét.
• Hála a színház különlegesd varázsának...az igazi csodálat olyan gondolatokkal szemben tölti el szívünket, amelyek előzőleg talán távol álltak tőlünk, és mégis annyira hatnak ránk, hogy azt képzeljük, bennünk is éppúgy megfoganhattak volna.

[szerkesztés] Róla írták/mondták

• Az egyik legizgalmasabb művésze volt a múltnak tekintett huszadik századnak, és egyik legmegfelelőbb meghatározója a művészi kifejezésnek is. Egyszerre volt költő, író, festő, filmrendező, aki mindig bohém, játékos kedvű, látásmódjában szürrealista, alkotásaiban mindig újat kereső, akit a különlegességre mindig fogékony szellem jellemzett leginkább. [1]
• Cocteau ... nem az egyetlen zseniális dilettáns a művészet történetében – ám ő az egyetlen Cocteau. Ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem dilettáns, mert a művésznek egyetlen szent kötelessége van: a nevét megalkotni, mely összetéveszthetetlen. Igazi kobold, szellemes, mint Puck, könnyed, mint Ariel, és kissé szemtelenül enervált: nem behelyettesíthető. Tudja, hogy mi a művész feladata. Önmaga. – (Forgách András)

[szerkesztés] Forrás

• Kristó Nagy István (szerkesztő): Bölcsességek könyve. Gondolat Kiadó. Budapest, 1984.

[szerkesztés] Külső hivatkozások