Jean Cocteau

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Modigliani: Cocteau

Jean Cocteau (teljes nevén Jean Maurice Eugene Clément Cocteau) (Maisons-Laffitte, 1889. július 5. – 1963. október 11.) francia költő, író, festő, színész, zeneszerző és filmrendező.

Idézetek[szerkesztés]

  • A költőnek túl sok szó van a szótárában, a festőnek túl sok szín a palettáján, a muzsikusnak túl sok hangjegy a zongoráján.
  • Csak az igazságnak lehet megindító ereje.
  • Eég volt a felhőkből, a hullámokból és az akváriumokból, elég volt a sellőkből és a lágy fuvalmakból, nekünk a föld, a mindennapi élet zenéje kell.
  • Az ember még akkor is remél, ha feje guillotine alatt fekszik.
  • Ahogy öregszem, egyre inkább hiszem, hogy csak az álmaink maradandók.
  • A fantasztikust természetessé kell tenni - hasonlatossá az ámulathoz, amit a gyermek érzett, aki látta, hogy a cukor feloldódik a vízben, aztán felfedezte, hogy ő nem olvad el a kádban.
  • A gépek és a felhőkarcolók közel állnak a görög művészethez, mert a célszerűség, a minden, lényeghez nem tartozó, fölösleges kiküszöbölése érdes nagyságot kölcsönöz nekik.
  • Élő embernek kell lenni és azután művésznek.
  • A férfi akarata szabad. De jaj, furcsa szabadság ez, megengedi, hogy olyan bűnöket kövessünk el, amiktől állatot - növényt már az ösztön is megóv.
  • Amióta a világ világ, az erkölcs olyan társasjáték, amelynél mindenki csal, seni nem tartja be a szabályokat.
  • Az ébredéskor nem az ember vezeti a gondolatokat, hanem az állat, a növény - az ösztön. a gondolat primitív és őszinte, nincs kifestve. Szörnyűnek lárjuk a mindenséget, mert tisztán látunk, hamisítatlanul. Aztán jön az értelem, rendez, simít és mesterkedik. Kirakja a kis játékokat, amiket az ember azért talált ki, hogy ne vegye észre az Űrt.
  • Várni - ez a legutálatosabb foglalkozás. Az agy kiürül, mint rajzáskor a méhkas, érzékeinek szórakoztató játéka megszűánik, csak a létezés marad, a kínos, buta, gépies létezés.
  • Részeg embereknél nem ritka az...elmélkedés. Elfelejtik szellemük középszerűségét, és örök filozófiai problémákat akarnak megoldani.
  • ...a divatot kell követni, úgy kell élni, mint a többiek, és a szív fölösleges. Csak így lehet meglenni a földön.
  • A legnagyobb színész az, aki azt a benyomást kelti, hogy rögtönöz, most találja ki a szövegét, ki - ki saját használatára.
  • Valaki elhatározza, hogy vízbe öli magát ... valaki fuldoklik a vízben. Mennyi minden van e két helyzet között! mihelyt az első vízcsepp az orrába hatol, az életunt úszni kezd, hogy megmentse azt az utált életét.
  • Hála a színház különlegesd varázsának...az igazi csodálat olyan gondolatokkal szemben tölti el szívünket, amelyek előzőleg talán távol álltak tőlünk, és mégis annyira hatnak ránk, hogy azt képzeljük, bennünk is éppúgy megfoganhattak volna.

Róla írták/mondták[szerkesztés]

  • Az egyik legizgalmasabb művésze volt a múltnak tekintett huszadik századnak, és egyik legmegfelelőbb meghatározója a művészi kifejezésnek is. Egyszerre volt költő, író, festő, filmrendező, aki mindig bohém, játékos kedvű, látásmódjában szürrealista, alkotásaiban mindig újat kereső, akit a különlegességre mindig fogékony szellem jellemzett leginkább. [1]
  • Cocteau ... nem az egyetlen zseniális dilettáns a művészet történetében – ám ő az egyetlen Cocteau. Ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem dilettáns, mert a művésznek egyetlen szent kötelessége van: a nevét megalkotni, mely összetéveszthetetlen. Igazi kobold, szellemes, mint Puck, könnyed, mint Ariel, és kissé szemtelenül enervált: nem behelyettesíthető. Tudja, hogy mi a művész feladata. Önmaga. – (Forgách András)

Forrás[szerkesztés]

  • Kristó Nagy István (szerkesztő): Bölcsességek könyve. Gondolat Kiadó. Budapest, 1984.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo.png
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Jean Cocteau témában.
Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Jean Cocteau témájú anyagokat.