Madách Imre
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Madách Imre ( 1823. - 1864. ) költő, drámaíró. Legismertebb műve Az ember tragédiája.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Idézetek tőle
Küzdést kívánok, diszharmóniát,
Mely új erőt szül, új világot ád,
Hol a lélek magában nagy lehet,
Hová, ki bátor, az velem jöhet.
Ah élni, élni: mily édes, mi szép!
És úrnak lenni mindenek felett.
- Amit tapasztalsz, érzel és tanulsz, évmilliókra lesz tulajdonod.
- Mi jó az értelemnek? Kacagni ott, hol szívek megrepednek.
- Nem az idő halad: mi változunk, egy század, egy nap szinte egyre megy.
- Nemes, de terhes önlábunkon állni.
- A tett halála az okoskodás.
- Tragédiának nézed? Nézd legott Komédiának és mulattatni fog.
- Az a nőnek joga, hogy férjét védje, még ha bűnös is...
- Nem adhatok mást, csak mi lényegem.
- Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet.
[szerkesztés] Egy kacér hölgyhöz
Mért oly nehéz e szív, hisz aki benne él,
Oly röpke az a nő – oly könnyű mint a szél.
[szerkesztés] Az őszinte ortodox
Tanaink oly szentek, oly valók,
Hogyha Krisztus szállna újra le,
És ellenkezőjét mondaná,
Mint eretnekkel bánnánk vele.
