Mihai Eminescu

Mihai Eminescu

Mihai Eminescu (1850. január 15. - 1889. június 15.), eredeti nevén Mihail Eminovici, a legismertebb román költő. Költészetét képalkotó erő és a költői formaművészet megújítása jellemzi. Életműve döntő hatással volt a modern román nyelv kialakulására, a költői nyelv fejlődésére. Írt széprózát, színműveket, a román sajtó egyik legkiemelkedőbb írója volt.

Versek

Csak egy vágyam maradt (Mai am un singur dor)

Csak egy vágyam maradt:

halálomat érjem

lágy esti fény alatt

a parti fövényen.

Álmom szelid legyen:

erdő közel és ég,

derűs csoda kékség

nagy, távol tengeren.

Nem kell zene, bágyadt

gyászpompa, ravatal -

fonnátok fiatal

gallyból puha ágyat.

(Dsida Jenő fordítása)

Száz árbocból (Dintre sute de catarge)

Száz árbocból mely naponta

Csendes révből vízre lendül,

Hány törik szét, összerontva

Vad szelektől, fergetegtül?

Vándormadarak hadából,

Húzván tájakon keresztül,

Tengerek mélyére hány hull

Fergetegtől, vad szelektül?

(Jékely Zoltán fordítása)

(Afara-i toamna)

Magyar cím	Kint megremeg a nyárfaág	S ha ág dobol az üvegen	Ha ablakomra gally legyint
Fordító	Képes Géza	Dsida Jenő	Franyó Zoltán
	Kint megremeg a nyárfaág; És ablakomra koppan - Úgy érzem most: a kerten át Te jössz felém titokban.	S ha ág dobol az üvegen és megremeg a nyárfa, mintha jönnél lábujjhegyen s én ülök várva, várva.	Ha ablakomra gally legyint S a nyárfa összerezdül, Úgy érzem, itt suhansz megint A lelkemen keresztül.

Első levél

Kis, könyökkel mért világban élő egynapos legyecskék,
forgunk s mindent elfeledtet örvényünk: a végtelenség,
azt is, hogy egész világunk felfüggesztett pillanat csak,
s a sötét s homály előtte és mögötte összecsapnak.
(…)

Halhatatlanság? Az élet, és ezt nem lehet tagadni,
mint repkény szokott a fához, eszméhez szeret tapadni.
(…)
Majd egy zöldszemű pedáns jön jó száz esztendő után,
könyvlomok közt üldögélve maga is egy lom csupán,
nyelved atticizmusáról egyet-mást mérlegre hord,
okuláréról lefújja, mit rá könyv rakott, a port,
két sorába beszorít majd s elhelyez hátul, a végen,
egy ostoba oldalon, lenn, semmitmondó jegyzetében.
                              (Fordította Áprily Lajos)

Források

• Dsida Jenő: Versek és műfordítások. Kolozsvár: Dacia. 1974.
• Áprily Lajos: Az aranyszarvas – Válogatott versfordítások. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1964.
• Román költők.