Mihai Eminescu

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Mihai Eminescu

Mihai Eminescu (1850. január 15. - 1889. június 15.), eredeti nevén Mihail Eminovici, a legismertebb román költő. Költészetét képalkotó erő és a költői formaművészet megújítása jellemzi. Életműve döntő hatással volt a modern román nyelv kialakulására, a költői nyelv fejlődésére. Írt széprózát, színműveket, a román sajtó egyik legkiemelkedőbb írója volt.

Versek[szerkesztés]

Csak egy vágyam maradt (Mai am un singur dor)[szerkesztés]

Csak egy vágyam maradt:
halálomat érjem
lágy esti fény alatt
a parti fövényen.
Álmom szelid legyen:
erdő közel és ég,
derűs csoda kékség
nagy, távol tengeren.
Nem kell zene, bágyadt
gyászpompa, ravatal -
fonnátok fiatal
gallyból puha ágyat.
(Dsida Jenő fordítása)

Száz árbocból (Dintre sute de catarge)[szerkesztés]

Száz árbocból mely naponta
Csendes révből vízre lendül,
Hány törik szét, összerontva
Vad szelektől, fergetegtül?
Vándormadarak hadából,
Húzván tájakon keresztül,
Tengerek mélyére hány hull
Fergetegtől, vad szelektül?
(Jékely Zoltán fordítása)

(Afara-i toamna)[szerkesztés]

Magyar cím Kint megremeg a nyárfaág S ha ág dobol az üvegen Ha ablakomra gally legyint
Fordító Képes Géza Dsida Jenő Franyó Zoltán
Kint megremeg a nyárfaág;
És ablakomra koppan -
Úgy érzem most: a kerten át
Te jössz felém titokban.
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a nyárfa,
mintha jönnél lábujjhegyen
s én ülök várva, várva.
Ha ablakomra gally legyint
S a nyárfa összerezdül,
Úgy érzem, itt suhansz megint
A lelkemen keresztül.


Első levél[szerkesztés]

Kis, könyökkel mért világban élő egynapos legyecskék,
forgunk s mindent elfeledtet örvényünk: a végtelenség,
azt is, hogy egész világunk felfüggesztett pillanat csak,
s a sötét s homály előtte és mögötte összecsapnak.
(…)

Halhatatlanság? Az élet, és ezt nem lehet tagadni,
mint repkény szokott a fához, eszméhez szeret tapadni.
(…)
Majd egy zöldszemű pedáns jön jó száz esztendő után,
könyvlomok közt üldögélve maga is egy lom csupán,
nyelved atticizmusáról egyet-mást mérlegre hord,
okuláréról lefújja, mit rá könyv rakott, a port,
két sorába beszorít majd s elhelyez hátul, a végen,
egy ostoba oldalon, lenn, semmitmondó jegyzetében.
                              (Fordította Áprily Lajos)

Források[szerkesztés]

  • Dsida Jenő: Versek és műfordítások. Kolozsvár: Dacia. 1974.
  • Áprily Lajos: Az aranyszarvas – Válogatott versfordítások. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1964.
  • Román költők.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A Wikipédiában további adatok találhatóak
Mihai Eminescu témában.