Narnia krónikái

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ennek a cikknek még nincs bevezetője.

Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény[szerkesztés]

Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (The Lion, The Witch and The Wardrobe) C. S. Lewis regénysorozatának, a Narnia krónikáinak második kötete. A könyv elsőnek jelent meg, időrendi sorrendben azonban a második. A történet négy gyerek történetét írják le, akik felfedezik Narnia világát.

  • Valamikor, századunk elején élt négy kisgyermek; Peter, Susan, Edmund és Lucy. A háború bombázásai elől a szüleik nyaralni küldték őket egy messzi vidékre, távol Londontól.
    • Nyitómondat
  • A rossz jóra fordul, ha Aslan visszatér,
    Az ő hangjára a bánat megszűnik.
    Ha fogait csattogtatja, a tél megfutamodik,
    Ha mancsait összecsapja, a tavasz közeleg.
    • Hódpapa, 8. fejezet, Ebéd utáni események
  • Hát akkor nem veszélyes? — kérdezte Lucy.
    Veszélyes? Hát nem hallottátok, amit hód mama az előbb mondott? Ki beszélt itt veszélyességről? Hát persze, nem szelíd. De jóságos, ő a király, ahogy mondottam.
    • Lucy, Hódpapa, 8. fejezet, Ebéd utáni események
  • Emelkedj föl, Farkasölő lovag. Bármilyen helyzetben legyél, sose felejtsd el tisztára törülni a kardodat.
    • Aslan, 12. fejezet, Peter első ütközete
  • De akkor mi volt ez az egész? — faggatta Lucy, mikor lecsillapodtak.
    Ez azt jelenti — magyarázta Aslan —, hogy a boszorkány ugyan élt a jogával, hatalma mégsem terjed ki mindenre, így a csodákra sem. Az csak az én kezemben van. Nem tudja, hogy ha a jóságot és az igazságot elpusztítja, a Kőtábla kettéhasad és a Halál, a Rosszaság szelleme megszűnik többé működni és létezni. És most...
    • Lucy, Aslan, 15. fejezet, Újabb csodák történnek
  • Hogy Aslan gondoskodott-e ennivalóról, nem tudom. Észre sem vették, már a fűben ültek és jóízűen vacsoráztak.
    • 17. fejezet, A csodaszarvas üldözése
  • Az oroszlán sörényére mondom, hogy különös ötlet ide lámpát tenni. Hiszen olyan sűrűn nőttek itt a fák, hogy fény alig hatol át rajtuk — folytatta Peter király.
    • 17. fejezet, A csodaszarvas üldözése
  • Akit egyszer Namiában királlyá vagy királynővé koronáztak, az örökké viselni fogja.
    • Aslan, 17. fejezet, A csodaszarvas üldözése
  • „Ő jön és megy. Egy napon újra megjelenik, aztán megint eltűnik. Sokáig nem szeret egy helyen maradni. És persze más országok is vannak, ahol szükség van rá. Ez így van rendjén. Sokszor váratlanul toppan be. Nem szabad kényszeríteni a maradásra. Tudjátok, ő végső soron vadon élő állat. Nem egy szelídített oroszlán."
    • Hódpapa, 17. fejezet, A csodaszarvas üldözése
  • Akkor mit tanítanak nektek az iskolában?
    • 17. fejezet, A csodaszarvas üldözése

Caspian herceg[szerkesztés]

A Caspian herceg (Prince Caspian) C. S. Lewis regénysorozatának, a Narnia krónikáinak negyedik kötete. 1951-ben jelent meg. A könyvben megismerjük a négy testvér, Peter, Susan, Edmund és Lucy történetének folytatását Narnia világában.

  • Manapság ki hisz Aslan visszatértében, az aranykorban, és effélékben?
    • Trumpkin, 5. fejezet, Caspian kalandjai
  • Felség! Ha valaha is gondolt arra, hogy a kürtöt használja, most elérkezett az ideje — szólalt meg Trufflehunter. — Ez az egyetlen megoldás maradt.
    Caspian közvetlenül a háború előtt beszélt barátjának a varázserejű kürtről.
    Természetesen nagy szükségünk van rá — felelte Caspian —, de nehéz eldönteni, hogy mikor vagyunk igazán a legnagyobb szükségben. Talán lesz ennél rosszabb is. Akkor mit csinálunk?
    Ezek szerint sosem fogja felség használni, csak ha már túl késő lesz — jegyezte meg Nikabrik.
    Egyetértek — vágta rá Cornelius mester.
    És te Trumpkin? Neked mi a véleményed? — fordult feléje a király.
    Ami engem illet, felség jól tudja, hogy én soha nem hittem sem abban a darab kőben ott (mutatott Aslan asztalára), sem Susan, Peter és a másik kettő valamikori királyságában. Nekem teljesen mindegy, hogy ezt a követ féltett kincsként óvják vagy darabokra törik. Az egyetlen biztos dolog, hogy az ellenség a kürt létezéséről nem tud. Egyébként pedig nem jó csodákban hinni, amikor azok eredményessége bizonytalan.
    • 7. fejezet, Narnia veszélyben
  • Úgy tudom, te sem hiszel a kürt varázserejében — válaszolt szelíden Caspian.
    Őszintén megvallva, nem. De ez most egyáltalán nem számít. Számomra mindegy, hol halok meg. Itt, a csatában, vagy máshol. Uralkodóm és parancsolom vagy, tudom, mik a jogaim és mik a kötelességeim. Itt az idő, hogy bizonyítsak.
    • 7. fejezet, Narnia veszélyben
  • Így van — helyeselt Peter. — Csupán az különös érzés, hogy bár tudjuk, ki kéri a segítséget, de nem tudjuk a pontos helyet, ahonnan az jön. Furcsa, hogy most mi lettünk a „lámpa szellemei". Akár a telefonbetyárok, akikre apu mindig olyan dühös.
    • 8. fejezet, Menekülés a szigetről
  • Gyáva voltál. A rosszra hallgattál. Hadd leheljek rád, és felejtsd el, ami történt. Hogy érzed magad?
    • Aslan, 11. fejezet, Aslan mint valóság
  • Felség! Életem, halálom kezedbe ajánlom. Az egyetlen kürtös vagyok az egész seregben. Szeretnék a küzdelemben én is segítségedre lenni. Bántana, ha nem engednéd.
    Ekkor mennydörgéshez hasonló hang rázta meg a vidéket. Az óriás, Wimbleweather kacagott, teljes erejéből, ahogy ez már az óriásoknál szokás. Szegény Reepicheep megsemmisülten kuporgott a fűben.
    Természetesen teljesítem a kérésed — hajolt le az ijedelemtől megdermedt egérkéhez Peter. Hozzátartozik a szabályzathoz. Miraz hadd irigykedjen, hogy nálunk minden az ősi hagyományok és szokások szerint történik.
    Felség az uralkodók gyöngyszeme! — virgonckodott az egérke és ugrált örömében. — Az pedig, aki az előbb kinevetni merészelt, most megkapja tőlem a magáét!
    • 13. fejezet, A király parancsa
  • Doktorom, tintát, tollat kérek!
    Egy tudós sosem lehet meg enélkül — hajlongott Cornelius.
    • 13. fejezet, A király parancsa
  • Isten hozott, herceg — köszöntötte Aslan. — Elég erőt és bátorságot érzel magadban, hogy Narnia uralkodója legyél?
    Nem tudom... nem hiszem — válaszolta meghatottan Caspian. — Fiatal vagyok én még ehhez.
    Jól válaszoltál. Ha úgy ereznéd, hogy alkalmas vagy, az az ellenkezőjét jelentené.
    • 15. fejezet, Aslan és a visszatérés
  • Ádám és Éva leszármazottjának lenni a legelőkelőbb származás az összes teremtmény közül.
    • Aslan, 15. fejezet, Aslan és a visszatérés

A Hajnalvándor útja[szerkesztés]

A Hajnalvándor útja (The Voyage of the Dawn Treader) C. S. Lewis regénysorozatának, a Narnia krónikáinak ötödik kötete. 1952-ben jelent meg. Megismerhetjük belőle Lucy, Edmund és Eustace kalandját Narnia világában.

  • Volt egyszer egy fiú, akit Eustace Clarence Scrubb-nak hívtak. Ritka csúnya nevét meg is érdemelte. Szülei Eustacénak, tanárai Scrubbnak szólították. Hogy mi volt a neve az osztálytársai körében, nem tudni, mert senki sem szerette, magányos volt közöttük. Szüleit nem apunak vagy anyunak szólította, hanem Haroldnak és Albertának. A család különben nagyon modern és felvilágosult eszméket vallott. Vegetáriánusok, antialkoholisták voltak, és gyakran öltözködtek feltűnően. Szokásaikban is különlegesek voltak: az ablakokat éjjel-nappal nyitva tartották, csak a legszükségesebb bútoruk volt és életmódjukban is rendkívül puritánnak mutatkoztak.
    • Nyitómondat
  • Olvasni is szeretett, elsősorban bonyolult szerkezetekről, vagy elhízott gyerekek fényképét nézegette, akik nehéz tornamutatványokat végeztek a fogyás reményében.
    • 1. fejezet, A kép a falon
  • Minek köszönhetem mindezt?
    Aslant láttad, azt hiszem.
    • Eustace és Edmund, 7. fejezet, Ahogy a kalandok végződtek
  • A karkötőnek különös vége lett. Eustace lemondott róla Caspian javára, aki továbbadta Lucynak. Őt meg egyáltalán nem boldogította az ilyen ajándék.
    Akkor ne legyen senkié! — nevetett Edmund messze elhajította a levegőbe, szállt, szállt a csillogó karperec egyre magasabbra, végül lepottyant egy meredek szikla tetejére. Senki soha onnan lehozni nem tudja, felmászni emberfia oda nem tud. Ott marad az mindörökre, a világ végezetéig.
    • 7. fejezet, Ahogy a kalandok végződtek
  • Nem nézett rájuk. (Akkora volt, mint egy elefánt! — ámuldozott később Lucy a többieknek.) Kérdezni sem merték, anélkül is tudták, hogy kit látott: Aslant, az oroszlánt.
    • 8. fejezet, A tengeri kígyó
  • Első próbálkozásra nem is bírta kinyitni. Aztán látta, hogy két ezüstcsat zárja le a könyvet. Fölkattintotta, és most már könnyedén lapozhatott benne. Micsoda könyv volt!
    • 10. fejezet, A varázsló könyve

Az ezüsttrón[szerkesztés]

Az ezüsttrón (The Silver Chair) C. S. Lewis regénysorozatának, a Narnia krónikáinak hatodik kötete. 1953-ben jelent meg, mint negyedik kötet, de később még a szerző írt két kötetet, mely időrendileg előbb játszódik, mint Az ezüsttrón cselekménye. A könyvből megismerhetjük Eustace és Jill kalandját Narnia birodalmában.

  • — Hát nem vagy szomjas, lányom?
    — Meghalok a szomjúságtól — rebegte Jill.
    — Akkor igyál!
    — Félrehúzódnál addig, míg iszom?
    Az oroszlán alig hallhatóan mordult egyet és szemei megvillantak. Nem válaszolt. Jill felfogta, mennyire bután viselkedik, és azt is, mekkora erővel áll szemben. „Ha akarná, még talán a hegyeket is kimozdítaná a helyükből" — gondolta magában. A patak változatlanul ott csobogott tőle néhány lépésre.
    — Megígéred, hogy nem bántasz míg iszom? — kezdte újra Jill a próbálkozást...
    — Én nem szoktam ígérni — válaszolt komoran az oroszlán.
    Jill egyre közelebb lépdelt, bár félelme nem csillapodott. A szomjúság vezérelte az akaratát.
    — Szoktál lányokat is enni? — hangzott a következő buta kérdés, bár Jill a legkomolyabban gondolta.
    — Ha akarom, igen, ha akarom, nem. Ha kell, életet lehelek az élettelenbe, vagy birodalmakat döntök romba egy pillanat alatt — válaszolta az oroszlán. Mindezt nem úgy mondta, mint aki mérges, dühös vagy netán kérkedik a hatalmával. Csak egyszerűen kijelentette, mint tényt.
    — Inkább maradok — szólt végleg megszeppenve a lány.
    — Akkor szomján fogsz halni.
    — Istenem! Inkább megyek és keresek egy másik patakot.
    — Nincs másik patak — mondta változatlanul nyugodt hangon az oroszlán.
    • 2. fejezet, Jill megbízatást kap
  • — Egy szóra asszonyom — szólt Puddleglum, visszasántikálva a kandallótól. — Csak egy szóra még! Mindazt amit mondtál nekünk, elhiszem, nem vitatom. Olyan fickó vagyok, aki szereti megtudni rögtön a legrosszabbat, és aztán jó képet vágni hozzá. Nem kételkedem a szavaidban. De maradt még valami, amit mondani szeretnék. Lehet, hogy álmodtunk vagy kitaláltunk mindent: fákat, füvet, napot, holdat, csillagokat és Aslant is. Lehet. Ha így is van, ezek fontosabbak számomra, mint a valóságos dolgok. Tegyük fel, hogy ez a sötét, szörnyűséges birodalom az egyetlen létező valóság. Szomorú vagyok, ha így van. Akkor inkább játsszunk úgy, mint a gyerekek. Számukra a játék összekötő kapocs az általuk felépített játékvilág és a valóság között. Ezért maradok én inkább a játékvilág mellett. Aslannal tartok, mégha nem is létezik ilyen oroszlán. Úgy próbálok élni, mint egyvalaki Narniából, mégha Narnia nem is létezik. Megköszönve a szívélyes vendéglátást, és ez az úriember és a kisasszony is készen áll, akkor elhagyjuk felséged udvarát és addig bolyongunk a sötétben, míg meg nem leljük a fenti világhoz vezető utat. Az is lehet, hogy már nem éljük meg. Akkor az a kevés, ami még hátravan, nem ér annyit, hogy ebben az unalmas sötétségben éljünk végig.
    • Puddleglum, 12. fejezet, A boszorkány bosszúja

A ló és kis gazdája[szerkesztés]

A ló és kis gazdája (The Horse and His Boy) C. S. Lewis regénysorozatának, a Narnia krónikáinak harmadik kötete. Bár a könyv maga csak 1954-ben jelent meg, mint 5. kötet, azonban időrendileg mégis ez a harmadik rész. A könyv egy calormeni fiúrúl szól, aki kalandos események után eljut Narnia országába.

  • Oroszlán! Igen, oroszlán! — gondolta Shasta. — Végem. Vajon nagyon fáj majd? Bár már túllennék rajta! Mi várhat rám a halál után? Ó, jaj! Már jön is!" Behunyta szemét s fogait összeszorította.
    De fogak és karmok helyett valami melegséget érzett lábánál. Kinyitotta szemét, és döbbenten megszólalt:
    — De hiszen nem is olyan nagy, mint első látásra! Fele, de még negyede sincs! Esküszöm, ez a macska! Álmodhattam az előbb, hogy akkorának láttam, mint egy ló.
    • 6. fejezet, Shasta a Királysíroknál
  • — Derék lovacskám — szólalt meg a remete, aki mezítláb, nesztelenül járt és észrevétlenül toppant közéjük, — Te nem vesztettél el semmi mást, csak az önhittségedet. Ne konyítsd a füled és ne rázd a sörényed! Ha valóban olyan alázatos lettél, ahogy az imént mondtad, akkor tanulj meg a józan észre hallgatni. Nem úgy gondolkodol, hogy nemes ménhez illik, de hiszen sokáig éltél szegény néma lovak között. Persze jóval bátrabb és okosabb vagy náluk. De ez még nem jelenti azt, hogy Narniában, szabad társaid között rendkívüli személyiség leszel. Ám ha tudomásul veszed azt, hogy nem vagy a világ csodája, mindenki megbecsül majd. És ha most te is meg társnőd is kijönnél a konyhába, nem bánjátok meg, ott vár még a kása másik fele.
    • 10. fejezet, A Déli Határ remetéje

A varázsló unokaöccse[szerkesztés]

A varázsló unokaöccse (The Magician's Nephew) C. S. Lewis regénysorozatának, a Narnia krónikáinak első kötete. Bár a könyv maga csak 1955-ben jelent meg, mint 6. kötet, azonban időrendileg mégis ez az első rész. A sorozat pár fiatal kalandjait írja le Narnia varázslatos világában.

  • Szólaltasd meg a harangot:
    Veszélyt ígér vagy kalandot?
    Vagy töprengj az őrülésig,
    Mit mulaszt, ki tenni késik!
    • 4. fejezet, A harang és a kalapács
  • — Teremtményeim, átadlak benneteket magatoknak — mondta Aslan erős, biztató hangon. — Mindörökre nektek adom Narnia országát. Nektek adom a fákat és gyümölcseiket, nektek a folyókat. Nektek adom a csillagokat és nektek adom magamat. A néma állatok, akiket nem választottam ki, ők is a tiétek. Bánjatok velük gyöngéden, óvjátok, szeressétek őket, de ne vegyétek át szokásaikat, mert akkor ti sem maradtok többé beszélő állatok. Bár közülük emeltelek ki benneteket, de nincs visszaút hozzájuk. Ezt ne feledjétek.
    • Aslan, 10. fejezet, Az első tréfa és más egyebek

A végső ütközet[szerkesztés]

A végső ütközet (The Last Battle) C. S. Lewis regénysorozatának, a Narnia krónikáinak hetedik, befejező kötete. 1956-ben jelent meg. Ezúttal a gonosz nem külső ellenségként érkezik, hanem belülről bomlasztja a birodalmat. Megismerjük az utolsó, végső történetét Narnia birodalmának.

  • Éppoly nehéz elmagyarázni, miben különbözött ez a napsütötte föld a régi Narniától, mint az itt termett gyümölcsök ízét. Talán megsejtitek, ha elgondoljátok a következőt: olyan szobában vagytok, amelynek egyik ablaka bájos tengeröbölre a vagy hegyek közötti völgyre néz. S az ablakkal szemközti falon tükör van. S ha elfordultok az ablaktól, hirtelen ismét megpillantjátok a képét annak az öbölnek vagy annak a völgynek a tükörben. S a tenger vagy a völgy a tükörben első látásra pontosan olyan, mint az igazi: mégis, ugyanakkor valahogy más — mélyebb, csodálatosabb, tetszetősebb, mint a tájak a mesében; a mesében, melyet sosem hallottatok, de nagyon szeretnétek ismerni. A különbség a régi Narnia meg az új Narnia között ilyesféle volt. Az új mintha mélyebb ország volna; minden sziklája, virága, fűszálainak éle mintha többet jelentene. Nem írhatom le hívebben: ha egyszer majd eljuttok oda, megtudjátok, mire gondolok.
    — Hazaértem végre! Ez az én igazi hazám, ide tartozom! Ezt az országot kerestem egész életemben, de mostanáig nem ismertem. Ezért szerettük a régi Narniát, mert néha egy kicsit ilyen volt, mint ez. Brí-hí-hí! Gyerünk tovább, előre, és mindig magasabbra!
    • 15. fejezet, Föl magasabbra és tovább előre!
  • De mindaz, ami ezután következett, oly nagyszerű és gyönyörűséges volt, hogy nem is vagyok képes megírni. A mi számunkra ez a vége történetünknek, s teljes hűséggel annyit mondhatunk csupán, hogy örökké boldogan éltek. De az ő számukra csupán kezdete az igazi történetnek. Egész evilági életük, valamennyi narniai kalandjuk csak a borító és a címlap volt: most végül elkezdődik a Nagy Történet első fejezete, amit e földön még senki sem olvasott, amely örökké folytatódik, s abban minden egyes fejezet szebb az előzőnél.
    • 16. fejezet, Isten veled, árnyékvilág.

Források[szerkesztés]

  • C. S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (eredeti címe: The Lion, The Witch and The Wardrobe), a könyvsorozat címe: Narnia krónikái, ISBN 963-7342-39-7
  • C. S. Lewis: Caspian herceg (eredeti címe: Prince Caspian), a könyvsorozat címe: Narnia krónikái, ISBN 963-7342-53-2
  • C. S. Lewis: A Hajnalvándor útja (eredeti címe: The Voyage of the Dawn Treader), a sorozat címe: Narnia krónikái, ISBN 963-7342-56-7
  • C. S. Lewis: Az ezüsttrón (eredeti címe: The Silver Chair), a sorozat címe: Narnia krónikái, ISBN 963-7342-54-0
  • C. S. Lewis: A ló és kis gazdája (eredeti címe: The Horse and His Boy), a könyvsorozat címe: Narnia krónikái, ISBN 963-7342-52-4
  • C. S. Lewis: A varázsló unokaöccse (eredeti címe: The Magician's Nephew), a könyvsorozat címe: Narnia krónikái, ISBN 963-7342-40-0
  • C. S. Lewis: A végső ütközet (eredeti címe: The Last Battle), a sorozat címe: Narnia krónikái, ISBN 963-7342-55-9