Paul Éluard

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Paul Éluard (eredeti neve Eugéne Emile Paul Grindel, Saint-Denis, 1895. december 14. – Charenton-le-Pont, 1952. november 18.), francia költő.

Idézetek verseiből[szerkesztés]

Aggódva
(részlet)

Aggódva mérem az eget
S az esőterhes felleget,
S a boldogságra gondolok,
Mely miénk lenne, ha akarnánk.

(Somlyó György)

Hal
(részlet)

A halak, a hajók, az úszó emberek
Átalakítják a vizet.
Szelíd a víz, meg se mozdul,
Csak annak, aki testéhez nyúl.

Siklik a hal, tudja útját,
Mint kéz, ha kesztyűbe dugják.
Táncol az úszó lassu módra,
S ki-belélegzik a vitorla.

(Illyés Gyula)

A szerelmes
(részlet)

A szeme mindíg nyitva van,
És sohase hagy elaludni.
A szikrázó déli napot
Szétszórják fényes álmai,
Sírok - nevetek, mint a részeg,
S beszélek, bár nincs mit beszéljek.

(Somlyó György)

Kis igazságok
(részletek)

              5
Nevettesd meg a rendületlent,
Még ha kőből való is,
Összeomlik.

            10
Ő volt legkedvesebb formám, az ismeretlen,
Ő, aki férfivoltom gondját levette rólam,
S én látom őt s elvesztem őt s úgy fogadom
Bánatom, mint hideg vízben egy kis napot.

(Rónay György)

Arany ajku szád
(részlet)

Arany ajku szád énbennem nem kacag
S csilligó szavaid oly mélyértelmüek,
Hogy éveim, halálom és ifjúságom éjén
Minden zajból felém a te hangod remeg.

A selyem hajnalon, hol tenyészik a fagy
És a veszendő kéj a tűnt álmot siratja,
A nap kezei közt ébredő test vacogva
Gondol csak arra, hogy a szíve visszatér.

(Somlyó György)

A férfi elfut

A férfi elfut a ló leroggyan
Az ajtó nem tud nyilani
A madár hallgat gyilkos csönd van
Ássatok sírgödröt neki

Az ágon lepke várja restül
Türelmesen a tél fagyát
Szíve nehéz az ág legörbül
Féreg gyanánt megráng az ág.

(Illyés Gyula)

Uralmak
(részletek)

             2
Oly könnyű gyenge alig él
Ez a kis szőke szeszély.

            5
Ez a ma hazahozott tiszta test
Lemeztelenül ha leszáll az est
De a fény benne folytatódik.

           11
Verébszürke az éjszaka
Tépi falja a tűz foga.

(Illyés Gyula)

Hajnal
(részlet)

A napban mely világra kel
Oly biztos vagyok mint tebenned
Ő hozza a földet világra

Éjszakák.fölötti mosoly
Egy hajnalokról álmodó
Alvó nő dúltvonásu arcán

Roppant rejtelme a gyönyörnek
e különös köd-viadal mely
Eget-földet elvesz előlünk

(Somlyó György)

1946. november 23.
(részlet)

Édes jövő ez vagyok ez üres szem
E nyílt has roncs idegek tört tagok
Férgek s hollók prédája ez vagyok
Mint más királyfi én senkifi lettem

(Somlyó György)

Húsz év azt éri, amit szeret
(részlet)

Énekeljük önfeledten
Földünk végtelen jövőjét
S a reményt mely egyre nő még
A nap nevet ereinkben

Ezer húsz év s ezer annyi
Gyűl egy tavaszt összeadni
Hol egedbe öntudat
Tisztán látnak a szivek

Sorsunknak új célja lett
Szövetségünk jegygyürűi
Csengik már bizalmunkat
Testvérlánccá egyesülni.

(Illyés Gyula)

Emlékbeszéd Petőfi Sándor halálának századik évfordulójára
(részlet)

Köszöntöm őt a férfit ki most száz éve halt meg
Őt ki huszonhat évet élt meg
De Magyarország az évszázadairól
Fiai sorsával beszél
Költői sorsával beszél
Költőt köszöntök itt ki íme ma is él

Petőfit nem az ég szülte és nem a nap
Mészáros volt az apja és cselédlány az anyja
Hadd énekeljem itt ínségét s diadalmát
A századokra szólót az ínség ellenében
S az emberek szivében kik társnak befogadták

(Illyés Gyula)

A szerelem erejével
(részlet)

Megkettőztem szivem és semmit nem tagadtam.
Szerelmem alkotott képzeltet és valót,
S én voltam, ki hevet, formát, értelmet adtam
S örök sorsot neki, aki bennem ragyog.

(Rónay György)

Felhasznált forrás[szerkesztés]

  • Paul Éluard versei. Lyra Mundi sorozat. Európa könyvkiadó. Budapest. 1977.
Wikipedia-logo.png
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Paul Éluard témában.