Petőfi Sándor

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Petőfi Sándor
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Művek a Wikiforrásban
Médiaállományok a Wikimédia Commonsban
Művek a Project Gutenbergben

Petőfi Sándor (1823-1849) magyar költő.

Idézetek[szerkesztés]

„A szerelem mindent pótol, s a szerelmet
Nem pótolja semmi.”
– A csillagos ég


Tied vagyok, tied, hazám!
E szív, e lélek;
Kit szeretnék, ha tégedet
Nem szeretnélek?

Honfidal
  • Hejh, fiúk, hálát adhattok az Istennek, ha olyan barátitok lesznek, amilyen pajtástok vagyok én. [1]
  • Az élet rövid béke és hosszú harc, a halál rövid harc és hosszú béke.
  • Gyakran nem érti emberét a kor, nagyot teremt nagy lelke erejébül, és ez bukása! Népét fölviszi oly magasra, honnan az leszédül.
  • A zseni nem tanul, hanem tud.
  • Ha férfi vagy, légy férfi,
    Erős, bátor, szilárd;
    Akkor, hidd, hogy sem ember
    Sem sors könnyen nem árt
    Légy tölgyfa, mint a fergeteg
    Ki képes dönteni,
    De méltóságos derekét
    Meg nem görbítheti.
  • Mi a dicsőség?...Tündöklő szivárvány, a napnak könnyekben megtört sugára. [2]
  • Hogysem tíz barátot szerezzek képmutatással, inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget. [forrás?]
  • Hol vagytok, ti régi játszótársak?
    Közületek csak egyet is lássak!
    Foglaljatok helyet itt mellettem,
    Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,
    Hogy vállamon huszonöt év van már...
    „Cserebogár, sárga cserebogár.” [3]
  • Emlékezet!
    Te összetört hajónk egy deszkaszála,
    Mit a hullám s a szél viszálya
    A tengerpartra vet... [4]

Műveiből[szerkesztés]

Jövendölés[szerkesztés]

  • "Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak,
Anyám, soká, örökkön él."
(1843 március 5-e előtt)

Az Alföld[szerkesztés]

  • Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.
(1844 július)

A helység kalapácsa[szerkesztés]

(Hősköltemény négy énekben)
  • Ti, kik erős lélekkel birván,
    Meg nem szeppentek a harci morajtól,
    Halljátok szavamat!
    De ti, akiknek szíve
    Keményebb dolgoknál
    A test alsó részébe hanyatlik,
    Oh ti kerűljétek szavamat!
    • (Első ének)
  • A kancsal hegedűs,
    A félszemü cimbalmos
    S a bőgő sánta huzója
    Föltelepűlt kényelmesen
    A kemencének tetejére; miközben
    Vitéz Csepü Palkó,
    A tiszteletes két pej csikajának
    Jókedvű abrakolója,
    Így adta bizonyságát
    Ékesszólási tehetségének:
„Bort!“
Felfogta azonnal
A szemérmetes Erzsók
E szónoklat magas értelmét,
S eszközlé annak teljesülését
Nem fontolva haladván.
    • (Második ének)
  • Oh Hamlet! mi volt ijedésed,
    Mikoron megláttad atyád lelkét,
    Ahhoz képest, amint megijedt
    A helybeli lágyszivü kántor
    Feleségének látásán?
    Egy fél-ép asztal alá bújt,
    S kezeit könyörögve kinyujtá
    Az amazontermészetü Mártához,
    De ez nem könyörűlt.

    Eljő az irígység
    Letépni babéraimat... de hiába!
    Nem fogja elérni;
    Magasan függendnek azok,
    Mint Zöld Marci.
    • (Negyedik ének)
(1844)

Szabadság, szerelem![szerkesztés]

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.

(Pest, 1847. január 1.)

Róla mondták[szerkesztés]

  • Petőfi Sándor, a világhírű magyar költő, mint lírikus is kiváló helyet foglal el ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, melyet oly gyönyörűen jellemzett leíró költeményeiben.

    Petőfi lírái költészetében legfontosabb a szubjektivitás, azonban Arany Jánosnál inkább az objektivitást látjuk túlsúlyra vergődni.

    Költeményeiben az aranykalászos, gyönyörű nagy magyar Alföldet látjuk megénekelve, …

  • Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában.
    • Németh G. Béla: A magyar irodalom története Kossuth Kiadó, 1982., 170. old.

Források[szerkesztés]

  1. (Úti jegyzetek; 1845.)
  2. Vezércsillagok (Franklin-társulat nyomdája, Budapest, 1901)
  3. (Szülőföldemen)
  4. (Emlékezet, 1846)

További információk[szerkesztés]

A Wikipédiában további adatok találhatóak