Søren Aabye Kierkegaard

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Kierkegaard.jpg

Søren Aabye Kierkegaard (1813-1855) a 19. századi dán filozófus és teológus.

Idézetek[szerkesztés]

  • Az ember – szintézis; a végtelenség és a végesség, az időbeliség és az örökkévalóság, a szabadság és a szükségszerűség szintézise. A szintézis a kettő közötti viszony... A saját én olyan viszony, amely önmagához viszonyul, vagy a viszonyban az, hogy a viszony önmagához viszonyul.
Vagy-vagy
  • ...abszolúte csak önmagamat választhatom, és önmagam ezen abszolút választásában áll a szabadságom, és csak amennyiben abszolúte önmagamat választottam, tételeztem abszolút különbséget, ti. a jó és a rossz közöttit.
Vagy-vagy
  • A szorongást a szédüléshez lehet hasonlítani. Az aki a tátongó mélységbe tekint, szédülni kezd... A szorongás tehát a szabadság szédülete, amely akkor jön létre ha a szellem tételezni akarja szintézisét, a szabadság pedig saját lehetőségeinek a mélyére néz, ott megragadja a végességet, hogy ahhoz tartsa magát. Ebben a szédületben a szabadság összeomlik... Ebben a pillanatban minden megváltozik, és miközben a szabdság ismét felegyenesedik, immár bűnösként szembesül önmagával.
A szorongás fogalma
  • Tökéletesen igazuk van a filozófusoknak, amikor azt mondják, hogy az életet visszafelé kell megérteni. Arról azonban megfeledkeznek, hogy előrefelé kell élni..
  • Ahogy a babona szerint a rém eltűnik egy láthatatlan hasadékban, ugyanez történik a kétségbeeséssel is, minél szellemibb, annál inkább szeretne olyan külsőben lakozni, ahol bizonyára senkinek sem jutna eszébe keresni. Ez a rejtettség éppen valamiféle szellemi dolog, és arra szolgál, hogy mintegy a valóság mögött valami bezárt világot biztosítson magának az ember, egy világot kizárólag magának, olyan világot, amelyben a kétségbeesett Én szüntelen kínok között azzal foglalkozik, hogy önmaga legyen.
Halálos betegség
  • Az abszolút, transzcendens, és ezzel az ember és Isten között olyan egymásnak szegülő személyes viszony jön létre, hogy az ember többé nem elégedhet meg bármilyen másodkézbol származó magyarázattal.
Az ismétlés
  • …a nő a férfi számára minden, mert a végességet ajándékozza neki.
Vagy-vagy
  • Egyet szeretni nagyon kevés, mindenkit szeretni felületes dolog…!
  • – S az ifjúságomra gondolok és az első szerelemre –- amikor még élt bennem a vágy, ma már csak első vágyam után vágyakozom. Mi az ifjúság? Egy álom. Mi a szerelem? Ennek az álomnak a tartalma.
  • – Valami csodálatos dolog történt velem. A hetedik mennyországban éreztem magam. Ott ült az istenek gyülekezete. Különös kegy folytán elmondhattam egy kívánságomat. „Szeretnél - mondta Merkúr -, szeretnél fiatal lenni vagy szép, hatalmas vagy hosszú életű, akarod-e a legszebb lányt vagy valami mást abból a sok csodából, melyet a kincseskamrában őrzünk, válassz hát, de csak egy dolgot.” Egy pillanatra zavarba jöttem, s aztán így szóltam az istenekhez: „Tisztelt kortársak, azt az egy dolgot választom, hogy mindig velem legyen a nevetés.” Egyetlen isten sem szólt semmit, hanem mindnyájan nevetni kezdtek. Ebből már tudtam, hogy kérésem teljesül, és úgy találtam, hogy az istenek megfelelő módon tudják kifejezni magukat; hiszen nem lett volna illő, ha komoly hangon így válaszolnak: legyen akaratod szerint.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo.png
A Wikipédiában további adatok találhatóak