Si King, Dalok könyve

A Nap s a Hold
találkozott,
reánk-hozott
baljóslatot.
Nap is fogyott,
Hold is fogyott,
a népre sok
bú-bajt rakott.
 

A Nap s a Hold
útról letért:
nem ád az ég
derék vezért.
Nem rettenünk,
ha Hold apad;
hová leszünk,
ha fogy a Nap?
 

Mennykő suhan,
bú-baj fogan,
forr száz folyam,
hegycsúcs zuhan,
part homorúl,
völgy domborúl,
az ember-sors
mért nem javúl?
 

Hvang-fu: biró;
Kja: főfinánc;
Fan: főhajcsár;
Csung: főszakács;
Kuj: főlovász;
titkár: Cou-ce;
Jü: hadvezér:
s az úr neje...

Hvang-fu a bölcs,
időtlen él:
mi dolgozunk,
s ő nem segél.
Házunk romos,
földünk gyomos,
s ő szól: Nem én,
törvény tapos.
 

Sang-ban Hvang-fu
várost emel,
a népnek ezt
fizetni kell,
ott jár a nép,
lovak, kocsik,
s immár a bölcs
Sang-ban lakik.
 

Csak dolgozunk,
s nem szisszenünk,
s vád sujt reánk,
bár nincs bününk.
Nem égből hull
a sok csapás:
emberi mű
a sok csalás.
 

Távol vagyok.
Lelkem sajog.
Másutt de jó!
Itt sorvadok.
Mind szétszökik,
én maradok.
Mit ád az ég?
Jobb, ha futok?