Szent-Györgyi Albert

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Szent-Györgyi Albert (Budapest, 1893. szeptember 16. - Woods Hall, Massachusetts, 1986. október 22.) magyar biokémikus, biológus.

Tartalomjegyzék 1 Idézetei 2 Róla mondták 3 Külső hivatkozások 4 Források

[szerkesztés] Idézetei

• Ha én még egyszer 75 éves lehetnék!

(– a 90. születésnapján mondta.)

• Történetemben van némi irónia: mialatt az életet kutattam, az élő szervezeteket ízeikre szedtem, de eközben kezeim között elsiklott az élet, és végül a molekuláknál meg az atomoknál kötöttem ki, ahol már nyoma sincs az életnek. Most öregkoromban megpróbálom újra összerakni azt, amit korábban rendkívül nagy gonddal szétdaraboltam.
• A könyvek azért vannak, hogy megtartsák magukban a tudást, mialatt mi a fejünket valami jobbra használjuk. Az ismeretek számára a könyv biztosabb otthont nyújt. Az én fejemben bármilyen könyvszagú ismeretnek a felezési ideje néhány hét. Így hát az ismereteket biztos megőrzésre a könyveknek, könyvtáraknak hagyom, és inkább horgászni megyek, néha halra, néha új ismeretekre.
• Látni, amit mindenki lát, és gondolni, amit még senki sem gondolt.
• A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára.
• A holt tudás megfakítja a szellemet, megtölti a gyomrot anélkül, hogy táplálná a testet.
• A tudós az az ember, aki miközben mászkál a világban, ugyanazt látja, mint bárki más; de miközben ugyanazt látja, olyan dolgok jutnak eszébe, mint előtte soha senkinek.

[szerkesztés] Róla mondták

• Tudós volt és humanista, páratlan és feledhetetlen – írta nekrológjában 1986. október 22-én John T. Edsall amerikai biokémikus, aki a Harvard Egyetem professzoraként ismerte Szent-Györgyi Albertet.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Források

• Kassai Tibor: Szemenszedett bölcsességek, Calibra Kiadó, Budapest, 1997, ISBN 963564468X