Tudomány
A tudomány a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység és az ezen tevékenység során szerzett igazolt (tesztelt vagy bizonyított) ismeretek gondolati rendszere. A tevékenységnek bárki által megismételhetőnek kell lennie és végeredményben azonos eredményre kell vezetnie ahhoz, hogy az eredményt tudományos eredménynek nevezhessük.
Idézetek
[szerkesztés]- A tudomány kérdéseiben ezrek fennhatósága nem ér fel egy egyed érvelésével.
- Minden modell rossz, de néhány használható.
- A tudomány vagy fizika vagy bélyeggyűjtés.
- A Tudomány sosem képes a Természet végső rejtélyeit megoldani, mivel a rejtélynek mi magunk is részei vagyunk.
- Max Planck, 1901
- A számítástechnika nincs szorosabb kapcsolatban a számítógépekkel, mint a csillagászat a távcsövekkel.
- Az etikai axiómákat hasonlóan keresik és tesztelik, mint a tudományosokat. Az igazi az, amelyik a tapasztalat megpróbáltatásait is állja.
- Sosem építenek majd nagyobb repülőgépet.
- Egy Boeing mérnök, a 247-es első repülése után, mely egy ikermotoros gép, 10 embert képes szállítani.
- A tudomány frontvonalában dolgozók mindig alapkutatásokat végeztek. Egy-egy zseniális kutató és a köré csoportosult tudományos iskola ezt a frontvonalat mind előbbre tolhatja. Megemlítem Maxwell egyik egyenletét, amelyikkel az elektromágneses hullámok létét megjósolta, vagy gondoljunk a tömeg-energia összefüggését megadó E=mc2 formulára. Gyakorlati szempontból e két képlet többet hozott az emberiségnek, mint milliónyi ember tevékenységének évszázadokon át összegzett termelési értéke.
- Gyarmati István
- Az alapkutatással foglalkozó az árbóckosárban ülő matrózhoz hasonlít, aki kiált, ha föld vagy jéghegy jelenik meg a látóhatáron. Ha leparancsolják az evezőhöz, a hajó bizonyára gyorsabban halad. Csak azt nem tudni, hogy merre.
- Lovas István
- Nincsen alkalmazott tudomány. Csak a tudomány alkalmazása.
- A fizika fejlõdése az elmúlt századokban, de különösen az elmúlt néhány évtizedben, egyre inkább az elméletek szerkesztésének, ellenõrzésének és alkalmazásának ama módszeréhez vezetett el, amelyet formalizálásnak nevezünk, azaz egy interpretációval kiegészített kalkulus szerkesztésének. A formalizálás terjedését tudásunk növekedése és a tárgy sajátos szerkezete sugallta, és tette egyszersmind gyakorlatilag lehetõvé. Következésképpen egyre kevésbé kellett a tudomány absztrakt terminusainak és a segítségükkel megfogalmazott axiómáknak és tételeknek valamiféle "szemléletes" megértésére törekedni. A tudósok sokáig nem ismerték fel, hogy a tudomány felhagyhat, és fel is kell, hogy hagyjon az ilyesféle megértés keresésével.
- A modern fizikus tudja, hogyan használja a kalkulusban szereplõ szimbólumot olyan elõrejelzések levezetésére, amelyeket megfigyeléseinkkel ellenõrizhetünk. (...). Így a fizikus, bár állításai nem fordíthatók le a hétköznapi tapasztalat nyelvére, igenis érti a Y szimbólumot és a kvantummechanika törvényeit. Birtokában van annak a fajta megértésnek, amely egyedül fontos megismerés és a természettudomány szempontjából.
- Mutassanak nekem egy kulturális relativistát, és lefogadom, messzirõl lerí róla az álszentség. A tudomány elveivel egybehangzóan megépített repülõgépek mûködnek. Fennmaradnak a levegõben, és kívánt úticélunkhoz szállítanak bennünket. Ezzel szemben a törzsi vagy mitológiai célokra épített gépek - amilyenek az egyes õserdõk tisztásain emelt és szentként tisztelt ál-gépek vagy Ikarosz viaszszárnyai - nem repülnek.
- Nyugati civilizációnk legjelentõsebb alkotó elemeinek egyike az, amit "racionalista hagyománynak" neveznék, amit még a görögöktõl örököltünk. Ez nem más, mint a kritikai vita hagyománya, amely nem önmagáért való, hanem az igazság kutatására szolgál. A görög tudomány, hasonlóan a görög filozófiához, e hagyomány termékei közé tartozik, és annak a törekvésnek a produktuma, hogy megértsük a világot, amelyben élünk – a Galilei által alapított hagyomány pedig ennek a reneszánsza volt.
- E racionalista hagyományban a tudományt bevallottan becsülik gyakorlati teljesítményeiért, de még magasabbra értékelik informatív tartalma miatt, és azért a képességéért, hogy megszabadítja gondolkodásmódunkat régi hiedelmektõl, elõítéletektõl, szakállas bizonyosságoktól, – és helyettük felkínál új feltevéseket, merész hipotéziseket. A tudományt felszabadító befolyásáért becsülik, mint egyikét az emberi szabadságot teremtõ legnagyobb erõknek.
- A tudomány e felfogása szerint – amelyet megpróbálok védeni – mindez annak a ténynek köszönhetõ, hogy a tudósok (Thalész, Démokritosz, Platón Timaiosza és Arisztarkhosz óta) mertek mítoszokat, feltevéseket vagy elméleteket teremteni, olyanokat, amelyek feltûnõ ellentétben voltak a józan tapasztalat mindennapos világával, mégis alkalmasak voltak arra, hogy megmagyarázzák a mindennapi tapasztalat világának néhány vonatkozását. Galilei pontosan azért tiszteli Arisztarkhoszt és Kopernikuszt, mert értelmünk ezen ismert világán túllépni merészeltek.
- Egyesek számára a tudomány még mindig nem egyéb, mint feldicsõített barkácsolás – "mechanika"; nagyon hasznos, de veszélyes is a valódi kultúrára, azzal fenyeget minket, hogy megvalósul a shakespeare-i "mechanikusok", a csaknem-írástudatlanok uralma.
- A tudományos elméletek e "harmadik felfogását" röviden szólva úgy lehetne megfogalmazni, hogy az elméletek igazi sejtések – felettébb informatív találgatások a világról, amelyek bár nem verifikálhatók (azaz nem lehet igazságukat megmutatni), mégis alávethetõk szigorú kritikai ellenõrzéseknek. Komoly kísérletek az igazság felfedezéséhez.
