John Fitzgerald Kennedy

John Fitzgerald Kennedy (1917 május 29 – 1963 november 22 ) a 35. amerikai elnök.

Neki tulajdonított idézetek

• Olyan Amerikában hiszek, ahol az állam és az egyház elválasztása teljes, ahol a katolikus papok nem szabják meg az elnöknek (amennyiben katolikus), miként viselkedjen, és a protestáns lelkészek sem mondják meg híveiknek, kire szavazzanak; ahol semmilyen egyház vagy egyházi iskola sem kap támogatást közpénzből vagy politikai preferencia alapján. [...] Olyan Amerikában hiszek, amely sem protestáns, sem katolikus, sem zsidó, ahol a köztisztviselők nem kérnek és fogadnak el politikai instrukciókat, jöjjenek azok a pápától vagy bármely más egyházi forrásból; ahol a vallási testületek nem kívánják közvetlenül vagy közvetetten érvényesíteni akaratukat a lakossággal szemben vagy tisztviselőik nyilvános szereplései révén.

Beszéd Houstonban, 1960. szeptember 12.

• Miközben kifejezzük hálánkat, soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a legnagyobb elismerés nem az, amikor szavakban fejezzük ki azt, hanem amikor úgy is élünk.

Háladásnapi üzenet, 1963. november 5.

• Az élet nem igazságos: vannak, akik betegek, míg mások egészségesek.

• Tudja meg minden nemzet, kívánjon nekünk akár jót, akár rosszat, hogy bármilyen árat megfizetünk, bármilyen terhet elviselünk, bármilyen nehézséget felvállalunk, bármely barátot támogatunk, bármely ellenséggel szembeszállunk, azért, hogy a szabadság fennmaradását és sikerét biztosítsuk.

Beiktatási beszéd, 1961. január 20.

• Amerikai polgártársaim, ne azt kérdezzétek, mit tehet az országotok értetek; azt kérdezzétek, mit tehettek ti az országotokért. Polgártársaim a világban, ne azt kérdezzétek, Amerika mit tesz értetek, hanem azt, hogy mit tehetünk közösen a szabadságért.

Beiktatási beszéd, 1961. január 20.

• Úgy döntöttünk, hogy még ebben az évtizedben eljutunk a Holdra, és megteszünk más, ehhez hasonló dolgokat. Nem azért, mert könnyű, hanem azért, mert nehéz. Azért, mert ez a cél képességeink és erőnk legjavát igényli, azért, mert ez olyan kihívás, amit készek vagyunk elfogadni, olyan, amit nem akarunk halogatni és amit meg akarunk nyerni.

Beszéd a Rice Egyetemen, 1962. szeptember 12.

• Sokan vannak a világon, akik nem értik - vagy azt mondják, hogy nem értik - valójában mi a különbség a szabad világ és a kommunizmus között. Jöjjenek hát el Berlinbe. Vannak, akik azt modják, a jövő a kommunizmusé. Jöjjenek hát el Berlinbe. És vannak, akik Európában és máshol azt mondják: "Együtt tudunk dolgozni a kommunistákkal." Jöjjenek hát el Berlinbe.

Beszéd Nyugat-Berlinben, 1963. június 26.

• A szabadság oszthatatlan, és ha egy ember rabszolga, akkor ki szabad? Ha mindenki szabad, akkor várakozva tekinthetünk azon nap felé, amikor ez a város ismét egy lesz, és ez az ország és az európai kontinens egy békés és reményteljes bolygón él. Amikor ez a nap eljön, mert el fog jönni, akkor a nyugat-berliniek csendes elégedettséggel mondhatják, közel két évtizedig a frontvonalban voltak.
  A szabad emberek, éljenek bárhol, mind berlini polgárok. És ezért szabad emberként büszkén mondom e szavakat: „Ich bin ein Berliner.”

Beszéd Nyugat-Berlinben, 1963. június 26.

Idézetek róla

Ha igaz ember hal meg,
jajgatás és dicséret,
bánat és öröm: egy.

Mért most, mért ott,
mért így, kiáltunk, halt meg ő?
hallgatnak az egek.

Az volt, ami volt:
amivé válik, az
rajtunk múlik.

Holtát nem feledőn,
mint alakítjuk a létünk:
súlyát ez dönti el.

W. H. Auden: Elégia J.F.K. felett