Parmenidész

Parmenidész - Raffaello Sanzio festménye (részlet)

Parmenidész, eleai (Παρμενίδης, Elea, kb. i. e. 540 vagy 515–510, – i. e. 460 vagy 435–430 körül), Pürész fia, a dél-itáliai Elea városában (ma: Castellamaro della Brucca) született filozófus és politikus, az eleai filozófiai iskola alapítója. Hexameterben írott művén jól látható Xenophanész hatása, Diogenész Laertiosz szerint azonban a legfontosabb hatást egy egyébként ismeretlen Ameiniasz nevű püthagoreus barátja tette rá. (Diogenész Laertiosz IX. 21)

Idézetek fennmaradt töredékeiből

2.
Az egyik, hogy létezik és, hogy nincs nemlétezés.
Ez a bizonyosság ösvénye (mert az Igazságot követi).
A másik, hogy: nem létezik és, hogy lennie kell a nemlétezésnek.
Azt mondom neked, ez az ösvény teljességgel kutathatlan
mert meg nem ismerheted a nemlétezőt (mivel nem lehetséges)
és ki sem mondhatod.
3.
Mert ugyanaz a gondolkodás és a létezés.
5.
Közös az ahonnan elindulok: ugyanoda érkezem.
7.
Mert sohasem fogod kikényszeríteni, hogy a nemlétezők létezzenek.
8.
...Nem fogom megengedni, hogy a nemlétezőből
mond vagy gondold keletkezését, mert nem gondolható el és nem mondható
hogy nem létezik. (...)
Így hát teljesen kell léteznie, vagy sehogy.
(...)
Így <puszta> nevek azok,
amelyeket a halandók alkottak maguknak, igaznak vélve ezeket:
a keletkezés és a pusztulás, a létezés és a nemlétezés,
a helyváltoztatás és a csillámló szín cserélődése.
Aztán, mivel van szélső határa, teljes
mindenfelől, jól kerekített gömb tömegéhez hasonlatos,
középtől mindenfele egyenlő. Mert nem lehet nagyobb
vagy kisebb létezés itt vagy ott.
Mert nemlétező nincs, sincs mely megakadályozhatná, hogy egyesüljön
a hasonlóval; és nem is olyan létező, hogy
itt inkább, ott kevésbé volna az, mivel teljesen ép.
Mert önmagával mindenfelől egyenlő, egyformán találkozik határaival.
Ezzel befejeztem a megbízható beszédet és ismeret az Igazságról. A következőben az emberek vélekedéseit ismerd meg, miközben szavaim csalárd rendjét hallgatod!
Mert eltökélték, hogy két formát neveznek meg,
amelyek közül egyet <a másik nélkül> nem lehet megnevezni.(Ebben tévedtek)
ésd alakra ellentétesként különböztették meg őket, és jegyeket tulajdonítottak nekik,
egímástól elkülönítetteket. Egyfelöl a láng éteri tűzet
amely szelíd, lágy önmagával mindenfele azonos. De a másikat is önmagában véve,
amezzal ellentétesen, a sötét éjszakát, ezt a sürű és sötét alakot.
Ezt az egész valószínünek tűnő elrendezést elmondom neked
hogy soha győzelmet ne vegyen rajtad a halandók valamely véleménye.

Irodalom

• Steiger Kornél:Parmenidész és Empedoklész kozmológiája. 2. kiadás, Áron Kiadó, Budapest 1998. ISBN 9638586400