„Friedrich Kellner” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
lektor |
Ő, Ű, egybeírás/különírás |
||
2. sor: | 2. sor: | ||
[[Image:Friedrich_Kellner_1923.jpg|thumb|right|160px|Friedrich Kellner, 1923]] |
[[Image:Friedrich_Kellner_1923.jpg|thumb|right|160px|Friedrich Kellner, 1923]] |
||
'''Friedrich Kellner''' (Vaihingen an der Enz, 1885. február 1. – Lich, 1970. november 4.) az I. világháborúból |
'''Friedrich Kellner''' (Vaihingen an der Enz, 1885. február 1. – Lich, 1970. november 4.) az I. világháborúból hazatérő katona, később kisvárosi biztosként visszavonult életet élő német volt, aki nagyhatású (bár Magyarországon kevéssé ismert) feljegyzéseiről ismert külföldön. Katonai és politikai szervezői pályafutása, majd letelepedése után háborús megfigyeléseiről, gondolatairól naplót vezetett, amely sértetlenül fennmaradt. |
||
1939. szeptember 1-jén, Lengyelország lerohanásának napján kezdte meg a naplóírást, melynek a [[:en:My Opposition|„Mein Widerstand”]], azaz „Az én ellenállásom” címet adta |
1939. szeptember 1-jén, Lengyelország lerohanásának napján kezdte meg a naplóírást, melynek a [[:en:My Opposition|„Mein Widerstand”]], azaz „Az én ellenállásom” címet adta |
||
8. sor: | 8. sor: | ||
== Idézetek == |
== Idézetek == |
||
*„Mindenki, aki tudott a nácik bestiális |
*„Mindenki, aki tudott a nácik bestiális cselekedeteiről azon a véleményen volt, hogy a németek jól teszik, ha remegnek, mint a nyárfalevél a közelgő megtorlás miatt.” |
||
*„Nincs az a büntetés, amely elég kegyetlen lenne ezeknek a náci fenevadaknak. Persze, mikor |
*„Nincs az a büntetés, amely elég kegyetlen lenne ezeknek a náci fenevadaknak. Persze, mikor eljő a megtorlás ideje, az ártatlanoknak is velük együtt kell majd szenvedni. De mivel a német lakosság kilencvenkilenc százaléka bűnös ilyen vagy olyan formában, csak azt mondhatjuk, akik együtt járnak, együtt is fognak lógni.” |
||
*„Endlich!” Mikor aztán egy nagyarányú mozgósítás a normandiai partraszállásban kulminált, naplójába nagy |
*„Endlich!” Mikor aztán egy nagyarányú mozgósítás a normandiai partraszállásban kulminált, naplójába nagy betűkkel azt írta: „Végre!” |
||
== Forrás == |
== Forrás == |
||
Friedrich Kellner: [http://www.holocaustliteratur.de/index.php?content=20&category=13 Arbeitsstelle Holocaustliteratur, Justus Liebig Universität], 2006 |
Friedrich Kellner: [http://www.holocaustliteratur.de/index.php?content=20&category=13 Arbeitsstelle Holocaustliteratur, Justus Liebig Universität], 2006 |
||
==Külsőhivatkozások== |
|||
==Külso" hivatkozások== |
|||
{{Wikipédia}} |
{{Wikipédia}} |
||
{{commons|Friedrich Kellner}} |
{{commons|Friedrich Kellner}} |
||
25. sor: | 25. sor: | ||
[[Kategória:Német filozófusok|Kellner, Friedrich]] |
[[Kategória:Német filozófusok|Kellner, Friedrich]] |
||
[[en:Friedrich Kellner]] |
[[en:Friedrich Kellner]] |
A lap 2008. március 6., 12:41-kori változata
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, formáját és/vagy tartalmát. |
Friedrich Kellner (Vaihingen an der Enz, 1885. február 1. – Lich, 1970. november 4.) az I. világháborúból hazatérő katona, később kisvárosi biztosként visszavonult életet élő német volt, aki nagyhatású (bár Magyarországon kevéssé ismert) feljegyzéseiről ismert külföldön. Katonai és politikai szervezői pályafutása, majd letelepedése után háborús megfigyeléseiről, gondolatairól naplót vezetett, amely sértetlenül fennmaradt.
1939. szeptember 1-jén, Lengyelország lerohanásának napján kezdte meg a naplóírást, melynek a „Mein Widerstand”, azaz „Az én ellenállásom” címet adta
Idézetek
- „Mindenki, aki tudott a nácik bestiális cselekedeteiről azon a véleményen volt, hogy a németek jól teszik, ha remegnek, mint a nyárfalevél a közelgő megtorlás miatt.”
- „Nincs az a büntetés, amely elég kegyetlen lenne ezeknek a náci fenevadaknak. Persze, mikor eljő a megtorlás ideje, az ártatlanoknak is velük együtt kell majd szenvedni. De mivel a német lakosság kilencvenkilenc százaléka bűnös ilyen vagy olyan formában, csak azt mondhatjuk, akik együtt járnak, együtt is fognak lógni.”
- „Endlich!” Mikor aztán egy nagyarányú mozgósítás a normandiai partraszállásban kulminált, naplójába nagy betűkkel azt írta: „Végre!”
Forrás
Friedrich Kellner: Arbeitsstelle Holocaustliteratur, Justus Liebig Universität, 2006