„Parmenidész” változatai közötti eltérés
17. sor: | 17. sor: | ||
7. |
7. |
||
Mert sohasem fogod kikényszeríteni, hogy a nemlétezők létezzenek. |
Mert sohasem fogod kikényszeríteni, hogy a nemlétezők létezzenek. |
||
8. |
|||
...Nem fodom megengedni, hogy a nemlétezőből |
|||
mond vagy gondold keletkezését, mert nem gondolható el és nem mondható |
|||
hogy nem létezik. (...) |
|||
Így hát teljesen kell léteznie vagy sehogy. |
|||
(...) |
|||
Így <puszta> nevek azok, |
|||
amelyeket a halandók alkottak maguknak, igaznak vélve ezeket: |
|||
a keletkezés és a pusztulás, a létezés és a nemlétezés, |
|||
a helyváltoztatás és a csillámló szín cserélődése. |
|||
<ref>[[w:hu:Steiger Kornél|Steiger Kornél]] fordítása</ref> |
|||
</poem> |
</poem> |
||
== Jegyzet == |
|||
<references/> |
|||
== Irodalom == |
== Irodalom == |
A lap 2007. augusztus 3., 11:19-kori változata
Parmenidész, eleai (Παρμενίδης, Elea, kb. i. e. 540 vagy 515–510, – i. e. 460 vagy 435–430 körül), Pürész fia, a dél-itáliai Elea városában (ma: Castellamaro della Brucca) született filozófus és politikus, az eleai filozófiai iskola alapítója. Hexameterben írott művén jól látható Xenophanész hatása, Diogenész Laertiosz szerint azonban a legfontosabb hatást egy egyébként ismeretlen Ameiniasz nevű püthagoreus barátja tette rá. (Diogenész Laertiosz IX. 21)
Idézetek fennmaradt töredékeiből
2.
Az egyik, hogy létezik és, hogy nincs nemlétezés.
Ez a bizonyosság ösvénye (mert az Igazságot követi).
A másik, hogy: nem létezik és, hogy lennie kell a nemlétezésnek.
Azt mondom neked, ez az ösvény teljességgel kutathatlan
mert meg nem ismerheted a nemlétezőt (mivel nem lehetséges)
és ki sem mondhatod.
3.
Mert ugyanaz a gondolkodás és a létezés.
5.
Közös az ahonnan elindulok: ugyanoda érkezem.
7.
Mert sohasem fogod kikényszeríteni, hogy a nemlétezők létezzenek.
8.
...Nem fodom megengedni, hogy a nemlétezőből
mond vagy gondold keletkezését, mert nem gondolható el és nem mondható
hogy nem létezik. (...)
Így hát teljesen kell léteznie vagy sehogy.
(...)
Így <puszta> nevek azok,
amelyeket a halandók alkottak maguknak, igaznak vélve ezeket:
a keletkezés és a pusztulás, a létezés és a nemlétezés,
a helyváltoztatás és a csillámló szín cserélődése.
[1]
Jegyzet
- ↑ Steiger Kornél fordítása
Irodalom
- Steiger Kornél:Parmenidész és Empedoklész kozmológiája. 2. kiadás, Áron Kiadó, Budapest 1998. ISBN 9638586400