Vámpírok bálja (musical)

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

A Vámpírok bálja (Tanz der Vampire) Roman Polanski 1967-es világsikerű filmjének musical-változata. Az 1997-es bécsi, szintén Roman Polanski által rendezett bemutató után Stuttgart, Hamburg, Varsó és Berlin közönsége csodálhatta ezt a minden ízében különleges, fanyar humorú, lenyűgözően látványos, lehengerlően lendületes musicalt. Eddig 5 millió nézőt vonzott szerte a világon a mára már kultikussá vált vámpírparódia. Jim Steinman kifogyhatatlanul áradó melódiái hűen követik a Polanski által megálmodott történetet. Michael Kunze szövegkönyve költői megjelenítése a vámpírok borzongató és groteszk antivilágának. A magyar fordítás Miklós Tibor nevéhez fűződik.

von Krolock[szerkesztés]

  • Hosszú évekig csak ábrándoztál,
    ködkép voltam, de most vágyódsz már rám.
    Örvendj hát, kettőnket most egy hajszál választ csak el,
    és hogyha hívlak, indulsz, mert jönnöd kell.
    Jössz álmoktól űzve, hogy üdvödre lelj.
    Isten meghalt rég, hát miért keresnéd.
    Végtelen életre ítéltetvén, új fajként,
    vágyjuk a nap tüzét, de féljük a fényt,
    a hazug szót hisszük, a rossz rejt reményt,
    a jót mind megvetjük, s a gyűlölt hoz kéjt.
    (Isten meghalt)
  • Amit védek elpusztul, amit áldok sorra elvész
    Vágyad mérgemtől virul, míg e másik létig elérsz.
    Merülj el, jöjj, vár, ránk vár az éj, egész lényed add át,
    az örökkévalóság az, mi vár ott majd ránk.
    Én elrejtelek árnyékommal.
    Örvendj hát, kettőnket most egy hajszál választ csak el,
    és hogyha hívlak, indulsz, mert jönnöd kell.
    Jössz álmoktól űzve, hogy üdvödre lelj.
    (Isten meghalt)
  • Bízz bennem, ez egy álomvilág, s én volnék a mágus, aki érted tesz csodát.
    (Vendégségben a grófnál)
  • Jöjj, s az évek tengerén, mártózz meg, tanulj élni tőlem.
    Élvezd azt, ha bánat ér, add fel önmagad, ússz a kéjben.
    Jöjj, és én megtanítlak, mit jelent igazán szeretni.
    Hagyd a morált másoknak, merj az ösztönben vakon bízni.
    Így jó, hát merj így élni, így lesz véreddé a vágy.
    Légy szabad hát!
    (Vendégségben a grófnál)
  • Szállnék föl a fénylő magasba,
    de kőkoloncként húz le a mély.
    Volnék egy angyal, lennék egy ördög bár,
    de csak egy lidércalak vagyok, aki nem kapja meg azt, amit vár.
    (El nem múló vágy)
  • A világ száz rejtély. Mind tudni vágytam, de magam sem ismerem még.
    (El nem múló vágy)
  • Vágyom rá, hogy szabad lehessek,
    de érzem, hogy láncok ezre béklyóz.
    Lennék egy égi szent, vagy tán egy gonosztevő,
    de csak egy lidércalak vagyok,
    csak egy szörnyeteg, ki azt rombolja szét mindig, mit szeret és félt.
    (El nem múló vágy)
  • Mégsincs más erő. Egy űz tovább:
    ez a gyalázatos, végtelen, és felemésztő,
    pusztító és kínzó el nem múló vágy.
    (El nem múló vágy)
  • Az eljövendő kornak én azt jósolom most hát,
    hogy a következő évezred hajnalán már
    itt csak egy isten lesz, és őt úgy hívják:
    az el nem múló vágy.
    (El nem múló vágy)

Sarah[szerkesztés]

  • Holnap jó kislány leszek, ma éjjel még nem!
    Holnap alszom majd, hadd legyek ma fenn!
    Most hadd vigyen a vágy a boldogság után!
    Szomjazom a táncra, a fényre, a báli zenére,
    Két erős kar ha az égig emelne...
    (Piros csizmák)

Abronsius Professzor[szerkesztés]

  • Megszöktünk, győztünk,
    mert a tudás mindig győz!
    Naggyá ez tette az emberi fajt!
    A königsbergi bagázs jó nagyot néz,
    ha a Nobel-díjat átveszem majd!
    Munkámnak gyümölcseként itt a bizonyság,
    hogy az élő halott nem fiktív lény!
    Sírjuk elhagyván éjjelenként,
    jönnek, hogy piócaként szívják a vért!
    És ím' a sok vérszívót legyőztük mégis,
    legyen áldott az ész, a tudomány!
    Tisztán láttuk a célt, és a módszerünk bevált,
    mert a tézishez ész is járt!
    Léptünk a fejlődés útján, s a világ mától más, mint rég!
    (Finálé)

Alfréd[szerkesztés]

  • Míg szeretsz azt érzed,
    Ott bent ezer dal él.
    Míg a szíved a szíved,
    Szemed titkot mesél.
    Ő, csak ő érti ezt,
    Csak ő kit szeretsz,
    És nem kell, hogy szólj,
    A szíved beszél,
    Arról mi benn él
    Szeretsz s a szíved szól...
    (Míg szeret a szíved...)

Chagal[szerkesztés]

  • Rám ez nem hat, Én zsidó vámpír vagyok.....

Magda[szerkesztés]

  • Meghalni oly' morbid...

Herbert[szerkesztés]

  • A szempillácskád, hány röpdeső aranyszál
    Lesz, lesz ma egy bál
    Meghívlak én
    Bor lesz és dal, és gyertyafény
    Hatalmas bál lesz, csodás est
    Ha két karom átölel
    Velem a mennyekben jársz
    (Míg szeret a szíved)

Egyéb szereplők[szerkesztés]

  • Jöjj, és halld az éj hangját
    Rég várt rád, és ma végre megvált.
    Rabság volt a napvilág
    Tépd le végleg a vágyak láncát.
    Érezd hát az éjszakát
    Benne bízz, nincsen más valóság.
    (Carpe Noctem)
  • A mi rendünk a káosz.
    (Carpe Noctem)
  • Szép öröklét, száz és száz év unalma
    Sivár körforgás ez, nincs kezdet, nincs vég
    Nincs más, csak mi volt, visszatér mindig újra
    Nincs jókedv, nincs mi rettent
    Öröklétünk szánalmas posvány.
    (Öröklét)
  • Nincs más út: ki az éjből a fénybe,
    minket korlát mögé senki nem zár.
    Tisztán látjuk a célt, a régi módszer bevált:
    élőholtaknak létet a véretek ád.
    Így élünk tovább!
    Így lesz miénk a világ!
    (Finálé)
  • Törjön égig a láng, lépjen trónra a Sátán.
    A gyilkosok világa ez, hol ő a bálvány.
    (Finálé)
  • Ha a bűn okoz kéjt, élvezd, hogy önmagad légy!
    Többé nem bújunk el már, vad tánc ez, és csak most indul még!
    (Finálé)
  • Vért iszunk mind, hisz bennünk nincs morál.
    Szétrohad a világ, na és kinek fáj?
    We drink your blood an then we eat your soul
    Nothing's gonna stop us, let the bad times roll!
    (Finálé)

Párbeszédek[szerkesztés]

  • Sarah: Hittem, hogy a vágy majd felszabadít
    Krolock: Világodat zúzza most szét
    Együtt: Hisz teljes a sötét, csak zuhanunk, nincs ami véd.
    (Teljes a sötét)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak