Állatfarm

George Orwell Állatfarm című regényét Szíjgyártó László fordította.

Idézetek a műből

1. fejezet

• Az Ember az egyetlen igazi ellenségünk. Tüntessük el az Embert a színpadról, és az éhség és az agyondolgoztatás legfőbb okát egyszer s mindenkorra megszüntettük. Az Ember az egyetlen élőlény, aki fogyaszt, anélkül, hogy termelne. Nem tud tejet adni, nem tud tojást tojni, gyönge ahhoz, hogy húzza az ekét, és nem elég gyors ahhoz, hogy meg tudja fogni a nyulat. Mégis ő az állatok ura. Dolgoztatja őket, de csak a puszta minimumot adja vissza nekik, nehogy éhen haljanak, a többit megtartja magának.
  • Őrnagy

• Nem kristálytiszta hát, elvtársak, hogy életünk minden baja az Ember zsarnokságából fakad? Csak az Embertől kell megszabadulnunk, és miénk lesz, amit a munkánk hoz.
  • Őrnagy

• És ne felejtsétek el, elvtársak, hogy elszántságotoknak sohasem szabad meginognia. Semmiféle érvvel ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Soha ne higgyétek el, ha azt mondják nektek, hogy az Embernek meg az állatoknak közös érdekeik vannak, és az egyiknek a boldogulása a másik boldogulását hozza. Ez hazugság. Az Ember semmi más élőlény érdekeivel nem törődik a saját érdekein kívül. Köztünk, állatok közt, legyen hát tökéletes egység, tökéletes bajtársiasság ebben a küzdelemben. Minden ember ellenségünk. Minden állat bajtársunk.
  • Őrnagy

• A szavazást mindjárt meg is ejtették, s a túlnyomó többség döntése szerint a patkányok elvtársak. Csak négy ellenszavazat volt: a három kutyáé meg a macskáé, akiről azonban utóbb kiderült, hogy mindkét álláspont mellett leszavazott.

• Az öreg Őrnagy megköszörülte torkát és énekelni kezdett. Ahogy előre megmondta, rekedt volt a hangja, de azért elég jól énekelte a lelkesítő dallamot, amely kissé a „Clementine”-ra, kissé a „La Cucarachá”-ra emlékeztetett, a szövege pedig így szólt:
  
  Állatok Ír-, s Angolhonban
  S más hazákban, réteken,
  Hallgassátok szép jövőnkről
  Vígan zengő énekem.
  
  Előbb-utóbb elsöpörjük
  Az Embert, a zsarnokot,
  S dús mezőink nem taposák
  Emberek csak állatok.
  
  Az orrunkban nem lesz gyűrű,
  Hátunkon nem lesz nyereg,
  Nem mar zabla és sarkanytú,
  És nem vernek az emberek.
  
  Gazdag lesz majd minden állat,
  A lóhere, árpa, zab,
  Széna, búza mind miénk lesz,
  Ha eljön majd az a nap.
  
  Fényesek lesznek mezőink,
  Tisztábbak a patakok,
  Lágyabb lesz még a szellő is,
  Ha majd nem leszünk rabok.
  
  E nagy napért küzdjünk, pulykák,
  Lovak, ludak, tehenek,
  Bár magunk a szabadságot
  Meg sem érjük, meglehet.
  
  Állatok Ír-, s Angolhonban
  S más hazákban, réteken,
  Hallgassátok s daloljátok
  Szép jövönkről énekem!

2. fejezet

• [Eredeti] HÉTPARANCSOLAT
  
  1. Aki két lábon jár, az ellenség.
  2. Aki négy lábon jár, vagy szárnyai vannak, az barát.
  3. Állat nem visel ruhát.
  4. Állat nem alszik ágyban.
  5. Állat nem iszik alkoholt.
  6. Állat nem öl meg más állatot.
  7. Minden állat egyenlő.

3. fejezet

• Öreg Benjámin, a szamár, szinte semmit sem változott a Forradalom óta. Ugyanazzal a csökönyös lassúsággal végezte munkáját, mint Jones idejében; sohasem lógott, önkéntes munkára sem jelentkezett. A Forradalomról és eredményeiről nem volt hajlandó véleményt nyilvánítani. Ha megkérdezték, boldogabb-e, mióta Jones elment, csak annyit szokott mondani: "A szamarak sokáig élnek. Egyikőtök sem látott még soha döglött szamarat", a többieknek meg be kellett érniük ezzel a talányos válasszal.

• "Négy láb jó, két láb rossz!"

• Elvtársak! - kiáltotta Süvi. - Remélem, nem képzelitek, hogy mi, disznók, ezt önzésből csináljuk, vagy előjogokat akarunk biztosítani magunknak? Sokan közülünk egyenesen utálják a tejet meg az almát. Én sem szeretem. Egyedüli célunk az, hogy megóvjuk egészségünket. A tej és az alma (ezt bizonyítja a Tudomány, elvtársak) olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek nélkülözhetetlenek a disznók egészséges táplálkozásához. Mi, disznók, szellemi munkások vagyunk. Ennek a tanyának az egész vezetése és szervezése a mi vállunkon nyugszik. Éjjel-nappal a ti jóléteteken őrködünk. A ti kedvetekért isszuk a tejet és esszük meg az almát.
  • Süvi

• Biztos vagyok benne, elvtársak kiáltotta Süvi, szinte könyörögve, ide-oda ugrálva és a farkát tekergetve -, biztos vagyok benne, hogy nincs köztetek senki, aki Jones visszatérését kívánná!
  • Süvi

• Mármost ha egyáltalán volt valami, amiben az állatok tökéletesen biztosak voltak, akkor az az volt, hogy nem kívánják vissza Jonest. Amikor ebben a megvilágításban mutatták meg nekik a dolgot, nem volt több mondanivalójuk. Túlságosan is nyilvánvaló lett, mennyire fontos a disznók egészségének megóvása. Így aztán minden további vita nélkül beleegyeztek abba, hogy a tej és a hullott alma (és az érett alma java része is) kizárólag a disznókat illesse.

5. fejezet

• Addig az állatok rokonszenve körülbelül egyenlő arányban oszlott meg, de Hógolyó ékesszólása egy pillanat alatt magával ragadta őket.

• Nehogy azt képzeljétek, elvtársak, hogy a vezetés élvezet! Ellenkezőleg: nehéz és súlyos felelősség. Senki sem vallja olyan szilárdan, mint Napóleon elvtárs, hogy minden állat egyenlő. Akkor lenne igazán boldog, ha ügyeitekben rátok bízhatná a döntéseket. Néha azonban esetleg helytelenül döntenétek, elvtársak, és akkor mi lenne velünk?
  • Süvi

6. fejezet

• Tavasszal és nyáron hatvan óra volt a heti munkaidő, aztán augusztusban Napóleon bejelentette, hogy ezentúl vasárnap délutánonként is dolgozni kell. Ez a munka szigorúan önkéntes volt, de aki kihúzta magát belőle, annak felére csökkentették a fejadagját.

• Az állatokat ismét homályos rosszérzés fogta el. Hiszen a legkorábbi határozatok között, amelyeket a Jones elűzetése utáni első diadalmas Nagygyűlésen hoztak, az is szerepelt, hogy soha semmiben nem fognak az emberekkel közösködni, sohasem fognak kereskedni, sohasem fognak pénzhez nyúlni!

• Elvtársak - mondta csöndesen -, tudjátok, ki a felelős ezért? Ismeritek az ellenséget, aki az éjszaka idejött és lerombolta a szélmalmunkat? HÓGOLYÓ!
  • Napóleon

7. fejezet

• Az már más! – felelte Bandi. – Ha Napóleon elvtárs mondja, akkor úgy igaz.
  • Bandi

• Állati farm, Állatfarm, állati gazdaság, Soha én hűtelen nem leszek Tehozzád!

8. fejezet

• Malvin elolvasta neki a Parancsolatot, amely így szólt: "Állat nem öl meg más állatot ok nélkül."

• De most már belátták, hogy a Parancsolatokon nem esett sérelem, hiszen nyilvánvalóan bőven volt ok az árulók megölésére, akik szövetkeztek Hógolyóval.

• "Apátlanok atyja!
  Boldogság malasztja!
  Moslékvödrök ura!
  Hogyha téged látunk,
  Szemed nyájas, bátor
  Napfény-sugarától
  A szívünk fellángol;
  Napóleon elvtársunk!
  
  Ami csak kell nékünk
  Vacsoránk, ebédünk
  Tőled kapjuk, tőled tiszta szalmaágyunk:
  Ki-ki nyugalomban
  Alhatik az ólban,
  Mindenre gondod van,
  Napóleon elvtársunk!
  
  Malacom ha volna
  Pöttöm, mint a bolha,
  Megszívlelné máris buzgó tanításunk:
  Bármily nagyra hízik,
  Csak tebenned bízik,
  S azt visítja sírig:
  Napóleon elvtársunk!"
  • Minimus által írt vers

• Napóleon jóváhagyta ezt a verset, és felíratta a nagy pajta másik falára, átellenben a Hétparancsolattal. Fölötte elhelyezték Napóleon arcképét, profilban, melyet Süvi festett meg fehér festékkel.

• Az állatok közül senki sem tudta elképzelni, mit jelenthet ez, kivéve az öreg Benjámint; aki mindentudó arckifejezéssel bólogatott, mintha értené a dolgot, de nem volt hajlandó nyilatkozni.

10. fejezet

• Négy láb jó, két láb jobb!

• MINDEN ÁLLAT EGYENLŐ, DE EGYES ÁLLATOK EGYENLŐBBEK A TÖBBINÉL!

• Tizenkét hang üvöltözött dühösen, és a hangok mind teljesen egyformák voltak. Most már nem volt kérdéses, hogy mi történt a disznók arcával. Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó.

Külső hivatkozások

• A teljes mű