Émile Verhaeren

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Émile Verhaeren (1855 - 1916) flamand származású francia nyelven író belga költő, drámaíró.

Idézetek verseiből[szerkesztés]

A szél

A végtelen vad réteken
novembert trombitál a szél,
a végtelen vad réteken
zúg-búg a szél,
garaboncásan útra kél
és mindig új haragba fúj,
zúg-búg a szél,
a vad novemberi szél.
                   (Fordította Kosztolányi Dezső)


A hó

Hullong a hó az alkonyaiban,
hogy egyik perc a másba pattan,
hull, hull — egyhangún — szakadatlan;
sziszeg, zuhog, akár a katlan;
tompán a néma házra hull,
zárdákon, csűrökön lapul;
sziszeg, zuhog, akár a katlan
s a temetőkre és sírokra száll le halkan.
                   (Fordította Kosztolányi Dezső)


A faliórák

Ó az órák
útjukat sietve róják,
mint a vén cselédek
csosszannak buzgón elébed,
nagy papucsba és mezítláb
s a szívükbe beszorítják
rettegésem éji titkát.
                   (Fordította Kosztolányi Dezső)


A tőzsde

Ármányt, mosolyt, cselt látni itt,
mások halálát készítik.
Mint gép dohog a gyűlölet,
embert öl és embert ölet.
Ellopják azt is, ami nincs,
attól, kinek a semmi kincs.
Bűnt és erényt zagyválnak össze,
országokat is lekötözve,
hogy őt imádják mind alant,
a becstelen, forró aranyt.
                   (Fordította Kosztolányi Dezső)

Források[szerkesztés]

  • Kosztolányi Dezső: Idegen költők I. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1988
Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Wikiforrás
Émile Verhaeren szerzőhöz kapcsolódó forrásszövegek a Wikiforrásban.