Önismeret

Idézetek az önismeretről

Igazán rettenetes, bénító érzés, ha felbukkan a másik éned. Mert akkor másé a karod, a lábad, a szemed. Egy álmatlan nyughatatlan idegen, aki megy tovább, eszik tovább, és él tovább. (A másik én c. film)

Maga nem boldog. De remekül elhiteti másokkal, hogy az életben minden rendben van, és a megjelenése magabiztosságot és önbizalmat sugall, de egyáltalán nem elégedett. Nem ismeri önmagát. Maga nyugtalan és bizonytalan, de nagyon tud színlelni. Férjnél volt, de elváltak vagy csak külön élnek. Azt a benyomást kelti, hogy örül a függetlenségnek, de valójában nyomasztja, hogy tönkrement a házassága. Azt hiszi, hogy a maga hibája, és talán így is van, és ez a dolog nagyon sok fájdalmat okozott magának. Nem kötött életre szóló barátságokat, a férje révén megismert emberek nem álltak közel magához, inkább a férje barátai voltak. Néhányan próbáltak közeledni, de úgy érezték, maga megközelíthetetlen vagy csak nagyon zárkózott. Rendkívül titokzatos, és nem bízik az emberekben, és ha mégis megnyílik valakinek, akkor később megbánja. Azt hiszem, úgy érzi, hogy előbb-utóbb úgyis mindenki csalódást okoz. Néha öntudatos és rámenős, főleg krízishelyzetben de mintha folyamatosan valami tragédiától rettegne, és nagyon fél a változásoktól. (...) Maga hajlamos gyorsan belehabarodni valakibe, aztán kellemetlen helyzetbe kerül vagy depressziós lesz, amiért nem úgy alakultak a dolgok, ahogy maga szerette volna. Maga egy álmodozó. És óvatosnak kell lennie, mert hajlamos arra, hogy önmagát okolja a kudarcokért. (A nő ötször c. film)

Utam a délibáb felé fut, s feloldódom benne, nincs visszaút. (A Nerimai Retkes Bratyók c. film)

Tudni mindig könnyebb, de kimondani... az a nehéz. (A suttogó c. film)

A saját személyiségünk foglyai vagyunk egy magunk által teremtett börtönben. (A szökés c. film)

Az elmúlt napokban azt tanultam meg, hogyan ne bízzak meg másokban. Örülök, hogy nem sikerült. Van úgy, hogy másokban keressük önmagunkat, hogy meg tudjuk határozni, kik is vagyunk, de én szerencsére egyre inkább csak magamban keresem. (A távolság íze c. film)

Hogy lehet, hogy ha egy férfiről van szó, észre sem veszed a hibáit, ha viszont magadról, akkor csak azt látod? (A tökéletes pasi c. film)

Gondosnak és rendezettnek lenni mindazonáltal nemcsak azt jelenti, hogy felszámoljuk a környezetünkben lévő rendetlenséget, hanem azt is, hogy cselekedeteink szisztematikusak, konzisztensek, és tervszerű mintát követnek, továbbá, hogy mindig a megfelelő eljárást alkalmazzuk - legyen szó egy irodai űrlap kitöltéséről vagy a szeretteinkhez való viszonyunkról. (Eric Abrahamson)

Amikor betesznek a Telepszichopatikus Turbomixerbe, mindössze egyetlen rövid pillantást kapsz a teremtés elképzelhetetlen végtelenségéből. Valahol az egészben van egy icipici jelzés, egy mikroszkopikus pettyen elhelyezett mikroszkopikus petty, amelyen ez áll: "Ez vagy te." (Douglas Adams)

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

(Ady Endre)

Úgy élj a jelenben, hogy megbánás nélkül gondolhass a múltra. (Ady Endre)

  Kérdés, kísértés és titok.
  Én azt várom: valaki majd
         Hívni fog
    S édes, meleg szájjal
Sugja meg majd, hogy ki vagyok.

(Ady Endre)

   És sebeimet tapogattam,
  Fájtak, égtek förtelmesen,
De mikor kaptam, hogyha kaptam?
        Hol jártam én,
      Hát éltem már én?
 Ki sírhat most tán énmiattam,
  Ki vagyok és merre megyek?

(Ady Endre)

Életünk szerves része, hogy miként fuseráljuk el azt. (Agyament Harry c. film)

    Ez nem én vagyok,
    ez nem mi vagyunk,
    így aztán mindegy,
   hogy áldás vagy átok,
hogy torzan látják a nagyvilágot
  egyes újságokba író srácok.
     Nekem sok a dolgom,
      én nem érek rá,
      így hát mindegy,
    hogy mit is szóltál,
    de csak akkor ítélj,
     hogy én ki vagyok,
   ha egyszer tudni fogod,
   hogy te kicsoda voltál.

(Ákos)

 Egyszerre dzsungel, egyszerre sivatag,
 A múltad beszédes, a jövőd hallgatag.
 Egyszerre sivatag, egyszerre dzsungel,
Jövőd még nincsen, a múltad már nem kell.

(Ákos)

Legszívesebben azzal dicsekszünk, ami hiányzik belőlünk. (Rjúnoszuke Akutagava)

Az igazi odafigyelés voltaképp az, amikor az ember hajlandó megengedni, hogy a másik személy megváltoztassa. (Alan Alda)

Mit tudsz - Te, aki cél nélkül sehová sem jutsz? Mit látsz?
    Te, aki hang nélkül állsz és vársz? Miért sírsz?
   Te, kinek ha nem mondják, magadban bízni sem bírsz?
    És mondd, mi kell, hogy a világot így fogadd el?

(Alhana)