A forradalom és szabadságharc dokumentumaiból

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az 1848. március 15.-én kitört forradalom nem volt előzmény nélküli.

Közös uralkodója volt a két országnak, aki a Habsburg-házból került ki. Bár volt magyar Országgyűlés, ennek nyelve először a latin, majd a német lett. A magyar rendek törekedtek az önállóságra, a nemzet a függetlenségre.

Az írásbeli dokumentumok megmutatják a forradalom európai jelentőségét is.

A forradalom és szabadságharc dokumentumaiból[szerkesztés]

Beszéd a sajtószabadság tárgyában Zemplén megye gyűlésén[szerkesztés]

(1830-1849 között)

"A censura, bárha törvény által is légyen sanctionálva, az applicatióban mindég az önkénység characterét viseli, azon önkénységnek, a mely annyival súlyosabb, mivel az emberi szabadság legnemesebb, legérzékenyebb oldalát, a lelket érdekli. Censura által bizodalmat soha sem nyert még egy kormány is, de bizodalmatlanságot igen is. A censura mindig idegen növény marad constitutionalis földön, a censura nem ad oltalmat a sajtó visszaélései ellen, sőt erősíti azon rosszat, a mely ellen harczolni látszatik, - ugyanis el lehet-e censura által nyomni csak egy gondolatot is, melyet annak szerzője közönségessé tenni állhatatosan akar? A mit a censura kitöröl, száz el nem zárható úton jöhet a publicum tudására, s mivel tiltatik, gátoltatik, ezen gátlás minden hazugságot az igazság színével ruház fel, s bizodalmatlanságot terjeszt a kormány legnemesebb czélzásai iránt is. Midőn egy constitutionalis polgár élte fogytáig minden javával örömest adózik a hazának, midőn a veszedelem óráiban győzhetetlen védfalat emel a kormány trónusa előtt - legalább friss levegőre, szabados közvéleményre számot tarthatna; - szerencsétlen kormány az, melyhez szabadon nem jut fel a közvélemény, a veszedelem napjaiban nincs annak mire támaszkodni, s támasz nélkül való magas székén ha szédeleg, nincs ridegen magános állásában egyes erős baráti kar, mely a szédelgőt felfogja."

Én a sajtó szabadságára voksolok!
Kossuth Lajos

Beszéd 1848. július 11-én a képviselőházban a haderő megajánlása ügyében[szerkesztés]

Uraim! a haza veszélyben van. E szót elég volna tán száraz ridegen kimondanom; mert hiszen a homály a szabadság napjának felvirultával lehullott a nemzetről, és önök látják, miként áll a hon. Önök tudják, hogy az országban dispositiojukra levő sorkatonaságon kivül közel 12.000 önkéntes honvédsereg állíttatott. Önök tudják, hogy a törvényhatóságok föl voltak szólítva a nemzetőrségi seregek mobilisatiójára, miszerint legyen erő, mely képes legyen megvédeni a hont és megtorolni a bűnt odalent a széleken. És e felhívás a nemzetben viszhangra talált.

Ha a nemzet nem érezte volna, hogy veszély van, nem talált volna nála viszhangra. Ez maga elég mutatványa annak, hogy a veszélynek érzete közös. De én azért mégis úgy gondolom, hogy köteles vagyok önöknek, uraim, nagyobbszerű vonásokban csak - és ezúttal nem minden apró részleteiben - a haza állapotának némi rajzát előterjeszteni.

Kossuth Lajos

12 pont[szerkesztés]

12 pont.jpg
Mit kiván a magyar nemzet.

Legyen béke, szabadság és egyetértés.

  1. Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.
  2. Felelős ministériumot Buda-Pesten.
  3. Évenkinti országgyűlést Pesten.
  4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
  5. Nemzeti őrsereg.
  6. Közös teherviselés.
  7. Urbéri viszonyok megszűntetése.
  8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.
  9. Nemzeti Bank.
  10. A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tőlünk.
  11. A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
  12. Unio.

Petőfi Sándor:Nemzeti dal[szerkesztés]

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
(Pest, 1848. március 13.)

Petőfi Sándor:Föltámadott a tenger...[szerkesztés]

Föltámadott a tenger,
A népek tengere;
Ijesztve eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje.
(Pest, 1848. március 27- 30.)

Tompa Mihály: Ünnep[szerkesztés]

Fojtsátok vissza a sohajtást,
Tiltsátok a fájdalmakat;
Ünnep van a hazába', - sírni,
Busúlni nem szabad!
Szégyen most a szerelmi bánat,
Szégyen, ki jár a temetőn:
A békén alvókat siratni,
Kiket sírjokba tőn.
El hát, el most a fájdalommal!
Öröm kell szív- és ajkakon,
Öröm, melynek szent tárgya légyen:
Szabadság és a hon!
Áldott szabadság, ének és bor
Dicsően összeilletek!
Tiétek éltem, - mind halálig,
Tüzeljetek, tüzeljetek!

Külső hivatkozások[szerkesztés]