A funtineli boszorkány

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Funtineli boszorkány Wass Albert egyik műve.

Idézetek a műből[szerkesztés]

  • Ott áll az Istenszéke magosan a Maros fölött. Egyik oldalán a sokágú Galonya, másik oldalán a Bisztra-patak, s mögötte a Kelemen csúcsai. Persze, ma már ott sem olyan a világ, mint akkor volt, midőn az Isten pihenni leült volt a hegyek közé.

Wass Albert: A Funtineli boszorkány (Az urszubeli leány) regényrészlet

  • Ha úgy is volt, ahogyan mondották, az ember nem tudhatja mégse. Azt, hogy mi volt igazán, s hogyan volt. Az ember legföljebb láthatja, hogy ez meg ez történt. Így és így. De hogy mi az, ami történt, s mért történt, hogyan? Azt csak az tudhatja, akivel történt. Sokszor még az sem. Sokszor. A világ tele van ilyen dolgokkal. amiket nem érthetünk, nem tudhatunk. Ezért nem szabad soha azt mondani valakiről, hogy ez ilyen vagy olyan ember, mert ezt és ezt csinálta. Nem, asszony, ezt nem szabad mondani soha. Mert nem lehet tudni, mi mozgatja az embereket. Mi az, ami ide vagy amoda löki. Az egyikből prepegyit lesz. A másik talán éppen kurátor, akivel lekezel a pap is. És lehet, hogy éppen az volt a több, akiből prepegyit lett. Lehet. Valami történik, és az egész elfordul erre vagy arra. Az egész élet. Az ember sohasem tudhatja, mert amit az ember lát, az semmi. A nagy dolgok, azok úgy történnek, hogy nem láthatja senki más, csak az, akinek szól.

Wass Albert: A Funtineli boszorkány (Kunyhó a Komárnyikon) regényrészlet

  • Az emberek nem buták, és nem bolondok. Az emberek tudják, hogy mit mért beszélnek. Csak egyet nem tudnak: hogy az, amiről beszélnek, mért van úgy, ahogyan van. Ezt nem tudják, és ez nem is érdekli őket.

Wass Albert: A Funtineli boszorkány (Kunyhó a Komárnyikon) regényrészlet