Abraham Lincoln

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Abraham Lincoln
Abraham Lincoln head on shoulders photo portrait.jpg

Abraham Lincoln
Lásd még
Wikipedia-logo.png Szócikk a Wikipédián
Commons-logo.svg Médiaállományok a Wikimedia Commonsban

Abraham Lincoln (Hodgenville mellett, Kentucky, 1809. február 12. – Washington, 1865. április 15.) az Egyesült Államok 16. elnöke, a Republikánus Párt első elnöke.

Idézetek tőle[szerkesztés]

  • A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg.
  • Ha a mi szabad népünk és kormányzata valaha teljesen tönkremegy, annak a hivatalért való folytonos tülekedés lesz az oka, hivatalért, amely nem más, mint munka nélküli élet.
  • Ha szót akarok érteni valakivel, az előzőleg rendelkezésem-re álló idő egyharmadában önmagammal foglalkozom, s azzal, hogy mit fogok mondani neki – kétharmadában pedig róla gondolkozom, s arról, hogy mit mond majd ő.
  • Vedd elejét a pörösködésnek. Ha csak teheted, beszéld rá felebarátodat a kiegyezésre. Az ügyvédnek, ha békeszerző, páratlan alkalma adatik, hogy jó emberré váljék. Lesz még elég más jó üzlete.
  • A legtöbben annyira boldogok, amennyire elszánták rá magukat.
  • Ha nem vállaltad a felelősséget ma, nem bújhatsz ki a jövőbeni felelősségre vonás alól.
  • Az egyetértés - minden. A közvélemény támogatásával minden sikerül. Nélküle semmi.
  • Valaki napról napra türelmetlenül figyeli a körtefáját, érik-e már a gyümölcse. Ha megpróbálná erőszakolni e folyamatot, tönkretenné a gyümölcsöt éppúgy, mint a fát. De ha türelemmel vár, ölébe hull az érett gyümölcs.
  • Mikor jót cselekszem, jól érzem magam, mikor rosszat, akkor rosszul: ez az én vallásom.
  • Az állatok jogait ugyanúgy védelmezem, ahogyan az emberi jogokat is. Ez a teljes emberi élet útja.
I am in favour of animal rights as well as human rights. That is the way of a whole human being.
  • A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.
  • Ismerje meg a nép az igazságot, s biztonságban lesz az ország
  • Hány lába van egy kutyának, ha a farkát egy lábnak hívjuk? Négy. Attól még, hogy a farkát a lábának hívjuk, nem lesz az.
  • Bolondíthatsz néhány embert mindig, és minden embert valameddig, de nem bolondíthatsz mindig mindenkit.
  • Nem a győzelemre esküdtem, csak arra, hogy igaz legyek. Nem a sikerre esküdtem, csak arra, hogy érdemes legyek a lángra, mely bennem ég.
  • Ne hagyd, hogy elbátortalanítson egy érzés, így végül biztos lehetsz a sikerben.
  • Talán nem pusztítom el úgy is az ellenségeimet, ha a barátaimmá teszem őket?
  • Szomorú világ a miénk, a gyász senkit sem kerül el; a legkeservesebb kínokat azonban a fiatalság éli meg, mivelhogy váratlanul jönnek erre reá.
  • A jó és a rossz között örök harc folyik világszerte. Az idők kezdetétől fogva ez a két princípium áll egymással szemben, és mindörökké harcolni is fognak egymással.
  • Mostanra odáig jutottam, hogy a házasságra többé soha nem gondolok, ennek oka pedig az, hogy sohasem lennék elégedett olyasvalakivel, aki olyan tökfejű, hogy énvelem beérje.
  • Abban, hogy valamit elfogadunk-e vagy sem, nem az játszik főszerepet, hogy az illető dologban van-e gonoszság, hanem az, hogy több-e benne a gonosz a jónál. Nagyon kevés az olyan dolog, ami egészen gonosz vagy egészen jó.
  • Ne kritizálj másokat; ők pontosan azok, akik mi lennénk hasonló körülmények között.
  • Egyetlen embert sem lehet tönkretenni, amíg megőrzi méltóságát, és azt vallja, hogy az őt megalkotó hatalmas Istennel áll rokonságban.
  • Sokszor hullottam már térdre, mert meggyőződésem volt, hogy máshová nem fordulhatok.
  • Az igazi aggodalmam nem az, hogy sikertelen-e az ember, hanem az, vajon mit kezd a kudarcával.
  • Nem sokra becsülöm azt a férfit, aki nem bölcsebb ma, mint tegnap volt.
  • Ránk vár az a feladat, hogy hittel vállaljuk a ránk maradt munkát, hogy dicső halottainkból még nagyobb odaadást merítsünk az ügy iránt, amelyért ők mindent feláldoztak, hogy mi, az itt jelenlévők híve higgyük, hogy ez a nemzet Isten segedelmével újjáteremti a szabadságot.
  • Ne bánkódj, amikor nem méltatnak, hanem törekedj arra, hogy érdemes legyél az elismerésre.
  • Megteszek mindent, amit csak tudok, a tőlem telhetőt nyújtom, és így akarok tenni egészen az utolsó pillanatig. Ha a végén kiderül, hogy igazam volt, akármit is hozzanak fel ellenem, nem számít. Ha az derül ki, hogy tévedtem, tíz angyal is megesküdhet rá, milyen jó voltam, az sem változtat a lényegen.
  • Mindig is úgy találtam, hogy a kegyelem nagyobb sikerre visz, mint a szigorú igazságosság.
  • Nem vagyok köteles győzni, de köteles vagyok igaznak lenni. Nem vagyok köteles sikert elérni, de köteles vagyok a bennem lévő fényhez méltón élni.
  • A balszerencsét a legtöbb ember elviseli. Ha igazán próbára akarjuk tenni egy ember jellemét, adjunk neki hatalmat.
  • Ha fogalmad sincs, merre mész, minden út oda vezet.
  • Nem érdemes a hibáinkat elkövetni, ha nem tanulunk belőle.
  • Lassan haladok, de sosem hátrafelé.
  • Mindig arra gondolj, hogy saját eltökéltséged arra, hogy sikeres légy, fontosabb bármi másnál.
  • Keskeny és csúszós volt az ösvény. Az egyik lábam kicsúszott alólam, és letaszította a másikat az útról. De talpra álltam és azt mondtam magamnak: "csak megcsúsztam - nem estem el..." Mindannyiunkban ott él a felelősségérzet, hogy folytatnunk kell, mindannyiunknak kötelessége, hogy küzdjünk.
  • Nem ellenségek vagyunk, hanem barátok. Nem szabad ellenségeskednünk, lehetnek közöttünk feszültségek, de a szeretet sohasem törhet meg. Az emlékezet titkos húrjai meg-megpendülnek, midőn jobbik természetünk lágyan megérinti őket.
  • Nem dicsőség a gyilkolás, nem büszkeség a rombolás. Semmi jó nincs a háborúban. Kivéve a végét.
  • A legtöbb ember olyan boldog, amennyire elhatározza magát.

A gettysburgi beszéd (1863. november 19.)[szerkesztés]

Nyolcvannyolc évvel ezelőtt ősatyáink egy új nemzetet teremtettek e földrészen, mely szabadságban fogant és azon elképzelés által vezéreltetett, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett.

Most egy olyan méretű polgárháborúba bocsájtkoztunk, mely próbára teszi, meddig tud fennmaradni ez a nemzet, vagy bármely nemzet, mely így fogant és alapozódott meg.

E háborúnak egy nagy csataterén gyűltünk most össze azért, hogy ennek egy részét azon társaink végső nyugvóhelyévé szenteljük, akik azért áldozták fel életüket, hogy a nemzet tovább élhessen. Kellő és helyénvaló, hogy ezt tegyük.

De tágabb értelemben nem szentelhetjük meg, nem áldhatjuk meg, nem szentelhetjük be e földet. Azok a derék emberek, élők és holtak, akik itt küzdöttek, sokkal jobban megszentelték már, minthogy a mi csekély hatalmunkban állna ehhez bármit is hozzátenni vagy ebből elvenni. A világ aligha fog felfigyelni vagy hosszasabban emlékezni arra, amit mi itt most mondunk, de arról soha nem fog megfeledkezni, amit ők tettek itt. A mi dolgunk, élőké, inkább az, hogy annak a befejezetlen műnek szenteljük magunkat, melyet ők mindeddig oly nemesen vittek előre. A mi dolgunk inkább az, hogy a még hátralévő, előttünk álló feladatoknak szenteljük magunkat - hogy e tiszteletreméltó holtaktól megsokszorozódó elszántságot tanuljunk mutatni azon ügy iránt, melyért ők utolsó elszánt erőfeszítéseiket tették -, hogy mi itt meghozzuk ezt a nemes elhatározást, miszerint nem engedjük, hogy e holtak halála hiábavaló legyen; hogy országunkban a szabadság Isten kegyelméből újjászülethessen; és hogy a nép kormánya a nép által és a nép érdekében kormányozva ne tűnhessen el a világ színéről.

Források[szerkesztés]

  • Kristó Nagy István (szerkesztő): Bölcsességek könyve. Gondolat Kiadó. Budapest, 1984.