Albert Schweitzer

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Albert Schweitzer
A Bundesarchiv fotója, 1952
A Bundesarchiv fotója, 1952
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Művek a Cervantes Virtualon
Médiaállományok a Wikimédia Commonsban
Művek a Project Gutenbergben

Albert Schweitzer alias Oganga, avagy Nagy Fehér Varázsló (Kaysersberg, Németország (ma Franciaország) 1875. január 14. – Lambaréne, Gabon, 1965. szeptember 4.) elzászi német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos; Nobel-békedíjas (1953).

Idézetek tőle[szerkesztés]

  • Amit tehetsz, csepp a tengerben, de ez ad értelmet az életednek.
    • idézi: Gabriel Calvo: Tükrön innen, tükrön túl
  • A legszebb emlékműved embertársaid szívében áll.
  • A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi.
  • A világ jövője nem attól függ, hogy mennyire értjük, hanem, hogy mennyire tiszteljük az életet.
  • A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon.
  • Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.
  • Embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes.
  • Sokat vagyunk együtt, mégis elpusztít minket a társas magány.
  • A gondolkodásról való lemondás a szellem csődje.
  • Amikor az ember már nem veszi természetesnek a létét, hanem meglátja benne annak misztikusságát, ott kezdődik a gondolat.
  • Egy világnézet csak akkor bizonyul igaznak, ha a léthez és a világhoz fűződő viszonyunkat olyanná alakítja, amely aktív erkölcs vezette, mélyebb emberekké formál bennünket.
  • A mai ember egész életében olyan hatásoknak van kitéve, amelyek megrendítik a saját gondolkodásába vetett bizalmát. A szellemi függőségre ösztönzés, amelynek alá kell vetnie magát, megnyilvánul mindenben, amit hall, vagy olvas. (...) Ahol megszűnik az a meggyőződés, hogy az ember önálló gondolkodás útján jut el az igazsághoz, oda beférkőzik a szkepticizmus.
  • Az ember csak akkor erkölcsös, ha magát az életet tartja szentnek, a növényekét és az állatokét épp úgy, mint az emberét, és igyekszik a lehetőségekhez képest segítséget nyújtani minden szükséget szenvedő életnek.
  • A gondolkodó ember szükségét érzi annak, hogy ugyanolyan tisztelettel adózzék minden rajta kívül álló életakaratnak, mint a magáénak.
  • Az élet igenlése az a szellemi cselekedet, amely által az ember abbahagyja azt, hogy csak úgy éljen a világban, tisztelettel kezdi saját életének szentelni magát, hogy ezzel a valódi értékére emelje azt.
  • Olyan fiatal vagy, mint reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint félelmeid. Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed.
  • Az élet tisztelete által lelki kapcsolatba lépünk a világgal.
  • Minden szellemi és intellektuális dolog fölött, a filozófia és a teológia fölött áll az ember segítőkészsége a másik ember iránt, és az a feladat, hogy az ember az embernek testvére legyen!
  • Nem kell egyedül élned a világban, ott van a testvéred.
  • Néha kialszik bennünk a fény, de aztán ismét felgyúl, ha találkozunk egy másik emberi lénnyel. Mindannyian óriási hálával tartozunk azoknak, akik képesek újból felgyújtani ezt a belső fényt.
  • A helyesen értelmezett tudomány kigyógyítja az embert a büszkeségéből, mert megmutatja határait.
  • A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz.

Források[szerkesztés]