Alexandru Macedonski

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Alexandru Macedonski (1854–1920) román költő, a román szimbolista költészet megalapítója.

Idézetek verseiből[szerkesztés]

Áprily Lajos fordításai[szerkesztés]

Májusi éj

S mivel a lelkünk akkor ér el rendeltetése csúcsfokára,
ha dalokat visz fel magával két szárnya közt, s lázítva hat,
elhihető-e az, hogy egyszer kihúnyhat a szent szűz világa
s a múzsa-raj valamikor csak csalóka káprázat marad?

(…)

Jertek: a fülemüle csattog, s virágzik már az orgona;
daloljatok: mi bájos, édes, nemes, nem halhat meg soha.
Az érzelem, akár a jóság, a megvénült szívben kimúlhat,
és emberből az ember újra a régi állattá vadulhat,
de sohasem változhatik meg virágok s csillagok sora.
Jertek: a fülemüle csattog, s virágzik már az orgona.


A bárka lassan ingott

Mint ódon színezüst, ma olyan a tiszta lélek.


Téli nap

Hegyoromtól tó jegéig
csak a szél fut búgva végig;
csak a zordon ég borul
tar mezőkre komorul.

Udvarokon pusztaság van,
nincs, ki zajt verjen vidáman.
Hol a nyár víg dallama?
A lélek is puszta ma.

Hol hegyen az aklok állnak,
hóháton hidat csinálnak
ádáz, éhes farkasok…
Jaj tinektek, gyapjasok.


Titkos ország

Ismered-é a földet,
mely fényt nem üdvözülhet,
mert vége nincs a télnek,
s tavasztalan hazában
az emberek homályban
s megdermedt szívvel élnek?...

              Én ismerem.
 


Napközelben

Nem, nem dicsőségre vágyom s nem hiúságos világra:
drága társak, már a régi harcos többé nem leszek;
én mindig előre nézek, csak előre, és ti hátra,
szemem ég felé irányul, föld felé a szemetek.
Nem, nem dicsőségre vágyom s nem hiúságos világra.

Források[szerkesztés]

  • Áprily Lajos: Az aranyszarvas – Válogatott versfordítások. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1964.