Antoine de Saint-Exupéry

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Antoine de Saint-Exupéry
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában

Antoine de Saint-Exupéry (1900 június 291944 július 31) francia író, humanista, technikai újító és pilóta. A francia kormány post mortem Becsületrenddel tüntette ki.

Idézetek tőle[szerkesztés]

Forrással ellátott[szerkesztés]

  • Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk. Mindegy miből, csak csinálja igazságát a parázsló venyigéből vagy a nyírásra váró birkából. Az igazságot úgy ássuk, mint a kutat. Az elrévedező tekintet elveszti Isten látását. Az éjszaka ígéreteire figyelő házasságtörő asszonynál sokkal többet tud Istenről az a bölcs, aki rendet teremtett önmagában, és csak a gyapjúk súlyát ismeri. Citadella, én téged az ember szívében foglak felépíteni.
    • Citadella – részlet

A kis herceg[szerkesztés]

Bővebben: A kis herceg
  • Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.
  • Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
  • Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.

Neki tulajdonított[szerkesztés]

  • Csak a Lélek fuvalma teremtheti meg az agyagból az embert.
  • A tapasztalat azt bizonyítja, hogy nem az a szeretet, ha két ember egymás szemébe néz, hanem, ha mindketten ugyanabba az irányba néznek.
  • Csak akkor lélegzünk szabadon, ha egy rajtunk kívül álló közös cél köt össze testvéreinkkel; ilyenkor ráeszmélünk, hogy szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba!
  • Az elhivatás bizonyosan hozzásegíti az embert a fölszabaduláshoz: de ugyanígy szükséges, hogy fölszabadítsuk - az elhivatást.
  • A világot, melynek rendjében élünk, nem lehet megérteni, csak akkor, ha magunk maradunk vele.
  • A tökéletességet nem akkor érjük el, amikor már nincs mit hozzáadni, hanem amikor már nincs mit elvenni.
La perfection est atteinte non quand il ne reste rien à ajouter, mais quand il ne reste rien à enlever.

Művei[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A Wikipédiában további adatok találhatóak