Anton Pavlovics Csehov

Anton Pavlovics Csehov
Lásd még
	Szócikk a Wikipédiában
	Művek a Wikiforrásban
	Művek a Cervantes Virtualon
	Művek a Project Gutenbergben

Anton Pavlovics Csehov (1860 - 1904) orosz elbeszélő, drámaíró

Széppróza

A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fűzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne.
(Ellenségek, 109. oldal; ford.: Szőllősy Klára) (1)

(Ragin doktor mondja a kórterem betegének, Gromovnak:) Minden a véletlenen múlik. Akit becsuktak, az itt ül, akit nem csuktak be, az szabadon járkál, ennyi az egész. Abban, hogy én orvos vagyok, maga pedig elmebeteg, nincsen semmi logika, sem erkölcsi színvonal, hanem csupán véletlen, esetlegesség ... ...
Ha egyszer csináltak bolondokházát, akkor valakinek ülnie is kell benne.
(A 6-os számú kórterem, 9. fejezet, 216-217. oldal; ford.: Szőllősy Klára) (1)

(A doktor mondja barátjának:) Egész betegségem abban áll, hogy húsz év alatt ebben a városban csak egyetlenegy okos embert találtam, és az is őrült. Egyáltalán nem vagyok beteg, csak zsákutcába jutottam, és nem találok kiutat.
(A 6-os számú kórterem, 9. fejezet, 243-244. oldal; ford.: Szőllősy Klára) (1)

(Ford.: Makai Imre) (2)

(Trepljov:) Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.
(1. felvonás. 339. oldal)

(Samrajev:) ...de gustibus aut bene, aut nihil. (Az ízlésekről vagy jót, vagy semmit.)
(Két latin szólásmondás keveréke: Az ízlésekről nem lehet vitatkozni és A halottakról vagy jót vagy semmit.)
(1. felvonás. 340. oldal)

(Trigorin:) Mindenki úgy ír, ahogy akar, és ahogy tud.
(1. felvonás. 345. oldal)

(Mása:) Ha nem tudnak mást mondani, akkor ezt hajtogatják: fiatalság, fiatalság...
(1. felvonás. 350. oldal)

(Trigorin:) Én nem láttam az olvasómat, de valahogy mindig barátságtalannak, bizalmatlannak képzeltem el..
(2. felvonás. 364. oldal)

(Nyina:)... mindegy, akár a színpadon játszunk, akár írunk - nem a hírnév, nem a ragyogás a fő... hanem az, hogy tudjunk tűrni.
(4. felvonás. 401. oldal)

(Ford.: Makai Imre) (2)

(Asztrov:) ... csupa-csupa csudabogár, ha két-három évet köztük él az ember, apránként, anélkül, hogy észrevenné, maga is csudabogárrá válik.
(1. felvonás, nyitó jelenet, 466. oldal)

(Asztrov:) Azok, akik utánunk majd száz vagy kétszáz esztendő múlva élnek, és akik majd lenéznek bennünket azért, mert ilyen ostobán és ilyen ízléstelenül éltük le az életünket – azok talán megtalálják a módját, hogyan lehetnek boldogok, de mi... Nekünk már csak egy reményünk van. Az a remény, hogy ha majd a sírban nyugszunk, meglátogatnak a kísértetek, talán éppen kellemes kísértetek.
(4. felvonás, 466. oldal)

(Ford.: Kosztolányi Dezső) (2)

(Irina:) Jön majd idő, mikor mindnyájan megtudjuk, miért mindez, miért ez a sok szenvedés, és akkor nem lesz többé titok ... Addig azonban élnünk kell és dolgoznunk. Mindig, mindig dolgoznunk!
(4. felvonás, befejező jelenet, 572-573. oldal)

A szabad és elmélyedt gondolkodás, amely az élet megértésére törekszik, és a világ gyarló hiúságának teljes megvetése: két olyan áldás, amelynél nagyobbat ember sohasem ismert.
Okos, becsületes embereknek mindig van hova menniök.
Úgy néz le rám, mint óriás a törpére. De hátha tényleg óriás?
...gondolkodunk: egymásban olyan embert látunk, aki gondolkodásra, okoskodásra képes, és ez szolidárissá tesz bennünket, akármilyen különbözőek legyenek is nézeteink.

(1) Anton Pavlovics Csehov: Szakadékban (Válogatott elbeszélések) Európa Könyvkiadó, Budapest. 1983
(2) Anton Pavlovics Csehov: Művei (Színművek 1887-1904) Magyar Helikon, 1973

A Wikipédiában további információk találhatóak

Anton Pavlovics Csehov témában.