Az Amerikai Egyesült Államok himnusza

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Keletkezése[szerkesztés]

A himnusz szövege 1814-ben keletkezett, az angol-amerikai háború idején. A harcok közepette Francis Scott Key, egy ifjú baltimore-i jogász az egyik támadó angol hadihajóra szállt azzal a céllal, hogy közbenjárjon egy amerikai orvos kiszabadulása érdekében. Az angolok azonban õt is a hajón fogták. Szeptember 13-14-e éjszakáján az ágyúnaszád többször támadta a Baltimore-t védõ Fort McHenry erõdöt. Az ágyúdübörgés és az izgalmak miatt álmatlanul töltött éjszaka után a reggeli derengésben a fiatalember megnyugvással és büszkeséggel pillantotta meg az Államok zászlaját az erõd fölött. Örömében ezzel a címmel írta meg versét : A csillagos-sávos lobogó. A tulajdonképpen alkalmi költeményt egy angol bordal dallamára alkalmazta, amelyet John Stafford Smith 1780 körül szerzett és igen népszerû volt Angliában és Észak-Amerikában. Key hamarosan kinyomtatta a dalt saját szövegével - elõször 1814. szeptemberében a The Baltimore Patriot-ban - s rögtön nagy sikere lett. Az idõk folyamán mind a dallam, mind a ritmus sokat változott, országos elterjedésében nagy szerepe volt az amerikai polgárháborúnak is. A dalt W. Wilson, az Egyesült Államok 28. elnöke már 1916-ban az ország himnuszává tette, de a kongresszus csak 1931-ben fogadta el hivatalossá.

A himnusz szövege[szerkesztés]

Oh, say can you see, by the dawn's early light,
What so proudly we hailed at the twilight's last gleaming?
Whose broad stripes and bright stars, through the perilous fight,
O'er the ramparts we watched, were so gallantly streaming?
And the rockets' red glare, the bombs bursting in air,
Gave proof through the night that our flag was still there.
O say, does that star-spangled banner yet wave
O'er the land of the free and the home of the brave?

On the shore, dimly seen through the mists of the deep,
Where the foe's haughty host in dread silence reposes,
What is that which the breeze, o'er the towering steep,
As it fitfully blows, now conceals, now discloses?
Now it catches the gleam of the morning's first beam,
In full glory reflected now shines on the stream:
'Tis the star-spangled banner! O long may it wave
O'er the land of the free and the home of the brave.

And where is that band who so vauntingly swore
That the havoc of war and the battle's confusion
A home and a country should leave us no more?
Their blood has wiped out their foul footstep's pollution.
No refuge could save the hireling and slave
From the terror of flight, or the gloom of the grave:
And the star-spangled banner in triumph doth wave
O'er the land of the free and the home of the brave.

Oh! thus be it ever, when freemen shall stand
Between their loved homes and the war's desolation!
Blest with victory and peace, may the heaven-rescued land
Praise the Power that hath made and preserved us a nation.
Then conquer we must, when our cause it is just,
And this be our motto: "In God is our trust."
And the star-spangled banner in triumph shall wave
O'er the land of the free and the home of the brave!