Bálint György

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bálint György emléktáblája egykori budapesti lakhelyén

Bálint György (Budapest, 1906. július 9. – Ukrajna, Sztaro-Nyikolszkoje, 1943. január 21.) magyar író, újságíró, kritikus, műfordító.

Az 1930-as években írt és a lapokban megjelent rövid, tömör írásai a magyar publicisztika legjelentősebb képviselői közé emelik.

A toronyőr visszapillant című könyből (I.–II. kötet)[szerkesztés]

Babits Mihály: Versek (1928)

  • Amit Babits Mihályban hidegségnek néznek egyesek, azt a legszebben jellemzi ő maga, ebben az egy sorban: „A jég, mely ég és éget.” (I./24. o.)


Két Babits-könyv margójára (1931)

  • Babits művészete, költészete és prózája rendet, konstrukciót, szigorú proporcionáltságot jelent. Apollói jelenség tehát, hogy a nietzschei terminológiával éljünk. De az apollói elrendezettség csak arra jó, hogy még erősebben kihangsúlyozza a benne rejlő dionüszoszi forrongást és nyugtalanságot. A kristályosan hűvös apollói keretet dionüszoszi lüktetés és vívódás tölti be. Ez adja meg Babits írásainak különleges varázsát, sokrétű, sok perspektívájú szépségét. (I./89. o.)


Rettenetes Ágost (1931)

  • Minden író magáról ír első művében. Hát még Strindberg, aki később is mindig magáról írt. (I./80. o.)


Útmutató kezdő helyeslőknek (1933)

  • Mert helyeselni korlátlanul szabad. A helyeslésben senkit sem fog megakadályozni a Harmadik Birodalom vagy valamilyen más hasonló rendszer. Helyeslési szükségleteit mindenki szabadon elégítheti ki – ez az új emberi jogok kinyilatkoztatásának első és legfontosabb pontja, amit kellő örömmel kell üdvözölni. Végre egy szükséglet, amit mindenki szabadon, korlátlan mennyiségben kielégíthet.
  • Egy kis érzékkel és ügyességgel mindenki elsajátíthatja a helyeslés technikáját. Pár heti szorgalmas gyakorlás után a legnehezebb felfogású entellektüel is folyékonyan helyesel. További pár hét – és a szokványos, köznapi stílus helyett már finomabb, differenciáltabb módszerekkel is tud helyeselni. … Helyeslés után, bármelyik módszerrel dolgozunk is, tisztasági fürdő és gargarizálás ajánlatos. (I./177–180.)


A butaságról (1933)

  • Rotterdami Erasmus négy évszázaddal ezelőtt már megírta a butaság dicséretét. A kérdés azonban még mindig nem vesztette el időszerűségét. (…) Az idők folyamán demokratizálódott e finom és rugalmas irányzat – ma már nem fejeződik ki csupán egyes kimagasló személyekben, hanem intézményesedett, és széles rétegek sajátja lett. (I./205–206)


Válasz Diogenésznek (1933)

  • Mi nem keseredünk el, ó, Diogenész, mi felháborodunk, és ez lényeges különbség. Elkeseredni annyi, mint káromkodni, vállat vonni, hátat fordítani, elvonulni, elzárkózni. Felháborodni egyszerűen pedig csak annyi, mint szembeszállni. Elhisszük: elkeseredni kényelmesebb, mint felháborodni. Hason feküdni is kényelmesebb, mint menni, de meddig lehet bírni a hasonfekvést? (I./194. o.)


Önarcképvázlat (1936)

  • Harmincas vagyok és korszerűtlen. Nem mintha nem érteném ezt a kort – ó, nagyon is értem. Éppen ezért állok vele szemben, ezért tudom egyre kevésbé elfogadni. Azt hiszem, sokat vétkezem ellene – hála istennek. Vannak törvényszékek, melyek előtt dicsőség vádlottnak lenni.
  • Egyébként jámboran, ártalmatlanná téve járok az emberek között. Közép-európai „közíró" vagyok 1936-ban, tehát a légynek sem tudok ártani vagy használni. Gyakran sétálok magányosan a körutakon, kissé görnyedten, hátra tett kézzel, lassan, majdnem ünnepélyesen. Ilyenkor úgy érzem magam, mintha nyugdíjban volnék – a közvélemény nyugalmazott lelkiismeretfurdalása. Egyelőre kevés reményem van, hogy újra hivatalba léphessek. Minthogy ezt sokan nem tudják, ezúton is közlöm, hogy mindaz, ami ma zajlik, jóváhagyásom és beleegyezésem nélkül történik, és érte semmi néven nevezendő felelősséget nem vállalhatok. (I./637–639. o.)


Találkozás (1936)

  • Ismerem jól a macskákat, egy időben egész macskacsaládokat neveltem. Évezredek óta élnek itt, és még mindig nem tudtak egészen belenyugodni. Nem beszélnek az elveszített szabadságról, de még mindig gondolnak rá. Pillantásuk méltóságos és áthatolhatatlan, mint a színes embereké. Az európai civilizáció sokat ronthat rajtuk, de lelkük mélyén nem romlanak meg. (I./569. o.)


Thomas Mann felolvas (1936)

  • Az irodalom a mítosz ellentéte. A mítosz elrejt, az irodalom megtalál; a mítosz a rejtvény, az irodalom a megfejtés. A mítosz valóságfölöttivé válik a maga leplezéseivel, az irodalom viszont mítoszfölöttivé válik a maga leleplezéseivel, melyek visszavezetnek a valósághoz. (I./595. o.)


Az elítélt műítész (1936)

  • Az utóbbi években megszoktuk már, hogy a kritikai szellem gyanús, és hogy a legtöbb rossz intézményről tilos megírni, hogy rossz. Most már, úgy látszik, a regényeket is csak hódolat illeti és nem bírálat. (I./554. o.)


Görög máglya (1936)

  • [Pireusz, Athén melletti kikötőváros:] Itt volt nemrég az első görög könyvégetés, a legújabb európai „tekintélyuralom” első fontosabb ténykedése. (…) A betű volt Görögország legrégibb exportcikke: ezért nehéz beletörődni abba, hogy legújabb importcikke viszont a könyvmáglya. Utoljára, úgy tudom, Omár kalifa égetett könyveket, amikor felgyújtotta az alexandriai könyvtárt. Most görög kezek vetik tűzbe a görög betűt. Ez az, amibe olyan nehéz belenyugodni. Mert ez a hellén könyvmáglya drámai módon igazol egy régi feltevést: a „tekintélyuralom” első áldozata mindenütt az írás. (…) Könnyű megérteni a könyv gyűlölőit. Tudják, hogy mit gyűlölnek és miért. Tudják, hogy minek kell elnémulnia, hogy ők beszélhessenek. (I./618–519. o.)


Válasz (1937)

  • Ma már belátom, hogy senki sem illetheti jogosan szemrehányással azt a tömeget, mely oly sok rendszeres árulás és megtévesztés áldozata lett az utóbbi években, és amely olykor, nagy pillanatokban, még ma is megrázóan méltó tud lenni önmagához. (II./38. o.)


Levél valakihez, aki esetleg író (1937)

  • A szenvedés csakugyan nagy dolog, de szenvedni egy lókupec is tud, sőt, egy ló is, néha mélyebben, mint sok költő. A szenvedéstől – szerencsés esetben – mártírrá lehet az ember, de nem művésszé. Tudja, mi teszi a művészt? Az, amit Ön egy könnyed „csak”-kal intéz el úgy mellékesen, mikor megjegyzi, hogy: „csak a gondolat kifejezésének módját kell még tökéletesíteni.” Igen, uram, a kifejezésen fordul meg minden. Hiába valódi az élmény, ha a kifejezés nem tudja elhitetni. Emlékszik a Vojtina példázatára a malacsivításról? A malacutánzó jobban, hitelesebben sivított, mint maga a malac. Ő művész volt – a malacnak csak élményei voltak. (II./103. o.)


Egy szerény elmebeteg vallomásaiból (1937)

  • Nem lehet „élethazugság” nélkül élni – hirdette Ibsen. De közben csendesen, szinte szótlanul beismerte, hogy „élethazugság”-gal sem lehet. (…) Mert senki sem felnőtt addig, amíg hazugsággal igyekszik enyhíteni életét.
  • …most már bizonyosnak látszik, hogy az emberiséget még a szabadságra is ökölcsapásokkal kell rákényszeríteni. Az emberiség többsége ugyanis nem felnőttekből áll. Egyszer már ezt is tudomásul kellett venni. (II./10. o.)


Az egyszeregy mítosza (1938)

  • A közönség, a jó hipnotizőr hatása alatt, könnyen issza isteni bornak a vízvezeték levét – ellenben elég nehezen tanulja meg, hogy e folyadék hidrogénből és oxigénből áll. S ha meg is tanulja: nem örül e felfedezésnek. Sokkal jobban örül annak, ha bornak hiheti. (II./208. o.)


A macska feljegyzéseiből (1938)

  • Ha lenéző véleményt mondanak rólam, ha félreértenek, ha támadnak, nem felelhetek mást, mint egyik ősöm, a Fekete Macska, mikor színe miatt ócsárolták: „Lehet, hogy sötét vagyok, de mégis az én szemem világít a sötétben.” (II./281. o.)


„Csongor und Tünde” (1938)

  • Látszólag csupa optimizmus a költemény „happy end”-je – de ez az optimizmus, ha jobban odafigyelünk, csak lemondó kiegyezés az Éjjel. A színjáték tele van látható derűvel és láthatatlan nyugtalansággal. Tarka tündérmese, de a mélyén ott reszket a félelem a magánytól és a sötétségtől. Olyan bájos elejétől végig, hogy az ember néha beleborzong. (II./203. o.)


A hideg máglya (1938)

  • (Az új törvény, mely bevezeti a könyvcenzúra rendszerét:) Az egyhangú szellemi parancsszavak és az elmezsongító giccsek korszaka jön majd. Intellektuális életünkben „átveszi a tücsök csendes birodalmát”. (II./242. o.)


Rossz írók hajnala (1939)

  • Egy rossz író néha nagyobb zajt tud ütni, mint egy jó ágyú, és hatása is katasztrofálisabb lehet. (II./461. o.)


Diaz levele (1939)

  • Nincs kietlenebb érzés, mint fölöslegesnek lenni. (II./422. o.)


A halhatatlan szöveg (1939)

  • Csodálatos sebességgel és pontossággal rohanja meg a korszerű barbárság a koponyák százmillióit. Percről percre tökéletesednek a nagyszerű technikai eszközök, melyek a leggyorsabban és legbiztosabban röpítik szét a legbárgyúbb közhelyeket és a legvaskosabb hazugságokat. A világ legjobb gépei terjesztik a világ legsilányabb szövegét. (II./427. o.)


Tájkép (1939)

  • Goethe és Platón romjain vadonatúj nyomdák épültek, és röpiratokat ontanak. A kötéltáncos megáll az ingó zsinór közepén, körülnéz, és nem tudja, érdemes-e még végigmenni. Ezüstpisztráng száguld a hegyi patak üvegtiszta vizében: valamivel messzebb, nagy kövek alatt, szelíden álmodnak a viperák. (II./424. o.)

Az utolsó percek című könyvből[szerkesztés]

Eötvös (1938. szeptember 14.)

  • Ma százhuszonöt éve született báró Eötvös József. A nemzet ma rá gondol, és igyekszik lemérni, mit köszönhet neki. Politikus volt és író: mint politikus megteremtette a modern magyar népoktatást, mint író a modern magyar regényt. (…) Idealista volt, eszmék lelkes harcosa, de csodálatos érzéke volt a valóság iránt. Szelleme sajátosan magyar volt és amellett a szó legnemesebb értelmében európai. (219. o.)


48 és 49 (1937. október 6.)

  • Negyvenkilenc tragikumában is negyvennyolc dicsőségét ünnepeljük (…). Öröksége negyvennyolcnak volt, negyvenkilencnek csak végrendelete. Mert mindig a szabadság győz, és sosem az az erőhatalom, amely azt megtagadja… (134. o.)


A szektaszellem ellen (1937. április 8.)

  • [Idézi Szent-Györgyi Albert professzort:] „Nem az a lényeg, hogy a magunk nemzetségét, faját vagy pártját helyezzük mindenki más fölé, hanem az, hogy a tudást helyezzük a tudatlanság fölé, a képességet, a szaktudást, a tehetséget a protekció és a pártérdek fölé, a szeretetet a gyűlölet, a megértést a marakodás, az építést a rombolás fölé.” (184. o.)

Források[szerkesztés]

  • Bálint György: A toronyőr visszapillant (Cikkek, tanulmányok, kritikák) Magvető, Budapest, 1981 (4. kiadás, az 1966-os bővített kiadás változatlan utánnyomása) I.–II. kötet ISBN 963 271 527 6 összkiadás
  • Bálint György: Az utolsó percek (Az írásokat összegyűjtötte, a szövegeket gondozta Gondos Ernő) Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1971
Wikipedia-logo-v2.svg
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Bálint György témában.
Wikiforrás
Bálint György szerzőhöz kapcsolódó forrásszövegek a Wikiforrásban.