Bajor Andor
| Bajor Andor |
|---|
 Emléktábla tiszteletére a kolozsvári katolikus plébánia udvarán, a Keresztény Szó szerkesztősége falán |
| Lásd még |
 Szócikk a Wikipédiában |
Bajor Andor (Nagyvárad, 1927. szeptember 30. – Debrecen, 1991. január 25.) romániai magyar író, költő, humorista.
Részletek műveiből
[szerkesztés]Ötösfogat (2. Rudas - Baltazár)
[szerkesztés]A kutya bátor és könnyen hívő volt, mint a dalmát kutyák általában, eliramodott, aztán visszarohant, hogy lássa, nincsenek-e még elveszve, egyrészt a feleségem, másrészt ő maga, a kimondottan fekete planétán, ahol a Jóság megfogyatkozott. Szaladgálás közben lelt rá a mérgezett húsra, melyet neki készített elő a Megyei Első Kutyamérgező vagy a Megyei Első Kutyamérgező Első Helyettese, de bizonyos, hogy fontos személyiség képviselte a jó sorsot, egyébként honnan szerzett volna húst is a méreg mellé? [...] A Hajtás Völgyében temették el. Egy román pásztor segített gödröt ásni, csak úgy magától, mert ismerte. Végül annyit mondott: Ez kutya volt!
Ha fényes korunk elmerül a porban, összevegyül a jótékony homállyal, száraz lombokkal, kiszáradt eszmékkel, juhganéval, potyogó ünnepekkel, a Hajtás Völgy közömbös anyagával, vajon kiről mondhatja el a pásztor: Ez ember volt!
Ha én vizigót diplomata lennék
[szerkesztés]Másnap nagybátyám felszólalt, és közölte, hogy látogatása a végéhez közeledik. Röviddel ezután kikísértük az állomásra, ahol megkezdtük a búcsúbeszédeket. Búcsúbeszédemben utaltam a bennünket összefűző megingathatatlan kapcsolatokra, s külön kiemeltem a liba jelentőségét, amelyet én a lelkesedés hangulatában "a szeretet és a megértés zálogának" neveztem, mely "pecsétként függ a bennünket összefűző köteléken." Jelen volt nagybátyám, utasi minőségében, jelen voltam én, kísérő minőségemben, az állomásfőnök, több mozdonyvezető és mások. Nemsokára megjött a vonat is, közlekedési eszköz minőségében, és meleg, szívélyes hangulatban megállott, amelynek azonnal felfogtuk a jelentőségét és méltattuk a vonat horderejét. Ekkor a vonat, fütty formájában, kifejezést adott elindulási törekvéseinek. Helyi idő szerint 10 órakor nagybátyám elhagyta városunk területét, s hazaérkezése után üdvölő táviratot küldött, melyben felvirágzást kívánt számomra, valamint közölte, hogy nálam felejtette a kalapját.
Főúr, írja a többihez!
[szerkesztés]Eddig volt egyszer egy gyermekkor, természetesen pillangókkal. A szivárvány is jogosan szerepel a számlán, meg a csodálkozás, amikor először megpillantottam és kézbe akartam venni ezt a színes, záporban zizegő óriás pántlikát, melyet önök, vendéglátók, rendkívüli hozzáértéssel szegecselnek fel a mulatóhelyiség elérhetetlen messzeségeire.
Azután kaptam ifjúságot bombakörítéssel, rohamsisak-feltéttel. Ugyanis ez volt akkor a konyhán - és önök, vendéglátók, nem indulhatnak az egyén ízlése szerint. Tudom, hogy ez nem házikonyha, ahol az ember előre rendelhet száz szál gyertyát, száz icce bort.
Önök mindég másképp szervírozzák az ifjúságot: mostanában táskarádiót adnak melléje, színes ruhákat, csókot, mozijegyet.
Mármost én nem elégedetlenkedem, pusztán fölvetem a kérdést: nem lehetne valahogyan visszacsinálni a dolgokat, és becserélni a nekem szervírozott bombát egy csókra, vagy ha ez nehézségekbe ütközik, mozijegyre?
Apróhirdetés
[szerkesztés]Az apróhirdetéseket azért szeretem, mert ígéretes írások.
Ígérnek, mellényt, talpbetétet, parókát, elefántcsontot, sámlit, mókuskalickát, egyebeket.
A Gonosz Lélek sem tudott annyit ígérni, amikor a Megváltót megkísértette.
A hirdetések közül különösen az apróhirdetés-balladákat szeretem. Az ilyeneket:
- Zöld bársony heverő
- Hátul az udvarban,
- Be is lehet csukni,
- Tessék kopogtatni.
Gondolom, a tragédia így folytatódik:
- Aj, bekopogtatott
- A fogoly katona,
- Pamlagról fölkele
- A Nagy Török Császár,
- Be is csukatta,
- Tömlöcbe vettette...
Ennek a megrázó hirdetésnek magamban a "Kerevetes Izsák" címet adtam.
Források
[szerkesztés]- Bajor Andor: Tücsök és bogár. Kolozsvár: Dacia. 1972.
- Bajor Andor: Részleges vízözön. Héttorony kiadó. 1990. ISBN 963 7855 25 4
Külső hivatkozások
[szerkesztés]