Barack Obama

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Ifj. Barack Hussein Obama
Official portrait of Barack Obama.jpg

Barack Obama hivatalos elnöki portréja
Lásd még
Wikipedia-logo.png Szócikk a Wikipédián
Commons-logo.svg Médiaállományok a Wikimedia Commonsban

Ifj. Barack Hussein Obama (Honolulu, Hawaii, 1961. augusztus 4. – ) amerikai jogász és politikus, az Amerikai Egyesült Államok első színesbőrű elnöke 2009. január 20-a óta. Pártja jelölését hosszú előválasztási küzdelem után szerezte meg. Obama volt az első, nagy politikai párt színeiben induló afroamerikai elnökjelölt az Egyesült Államokban, de a 2008-as elnökválasztás során számos további rekord is megdőlt. A Time magazin 2008-ban „Az év emberének” választotta.

Idézetek tőle[szerkesztés]

2008[szerkesztés]

Győzelmi beszéde [1][szerkesztés]

  • Hosszú ideig tartott, de ma este, miután napközben, a választáson megtettük azt, amit kell, a változás eljött Amerikába. [2]
    • Így kezdte november 4-én este választási győzelmi beszédét.

Alábbiakban Barack Obama november negyedikén, a 2008-as amerikai választások után az illinois-i Chicagóban elmondott beszédének gyors nyersfordítása olvasható. (Pontatlanságok lehetnek a szövegben.)

Hello, Chicago!

Ha még mindig van valaki, aki kételkedik abban, hogy Amerika az a föld, ahol bármi megtörténhet, ha valaki még nem biztos abban, hogy az alapító atyák álma napjainkban is él-e, ha valaki még mindig megkérdőjelezi a demokráciánk erejét, az ezzel az estével megkapta a választ.

A választ azok az emberek adták, akik az iskoláknál és templomoknál minden korábbinál nagyobb számban gyűltek össze. A válasz azoknak az embereknek a válasza, akik három-négy órát vártak, sokan közülük életükben először, azért, mert hittek abban, hogy ezúttal más lesz, hogy az ő hangjuk hozza el a változást.

Ez a válasz a fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, demokraták és republikánusok, feketék, fehérek, hispánok, ázsiaiak, őslakos amerikaiak, melegek, heteroszexuálisok, fogyatékkal és anélkül élők válasza. Amerikaiaké, akik azt az üzenetet küldték a világnak, hogy mi soha nem pusztán egyének, vagy vörös és kék államok összessége voltunk.

Mi magunk vagyunk az Amerikai Egyesül Államok, és örökké azok is maradunk.

Ez az a válasz, amely azokat vezette, akik fejébe oly sokáig azt sulykolták, hogy legyenek cinikusak és féljenek attól, amire képesek vagyunk. Azáltal, hogy kezeiket a történelem ívére helyezve azt még egyszer egy jobb nap reménye felé hajlítjuk.

Hosszú út volt, de ezen a napon a választásokon tett erőfeszítéseinkkel végre elhoztuk a változást Amerikának.

Alig pár órával ezelőtt egy különlegesen barátságos telefonhívást fogadtam McCain szenátortól.

McCain szenátor keményen és sokáig harcolt ebben a kampányban azért az országért, amit annyira szeret. Olyan áldozatokat hozott Amerikáért, melyeket sokan el sem tudunk képzelni.

Gratulálok neki. Gratulálok Palin kormányzónak is azért, amit elértek és már várom, hogy az elkövetkezendő hónapokban együtt dolgozhassunk az ország jobbá tételén.

Szeretnék köszönetet mondani partneremnek, annak az embernek, aki szívvel kampányolt, és azokhoz a nőkhöz és férfiakhoz beszélt, akik Scranton utcáin nőttek fel... és akikkel együtt utazott vonaton haza, Delaware-be: a leendő amerikai alelnöknek, Joe Bidennek.

És nem állhatnék itt ma este legjobb barátom 16 évig tartó állhatatos támogatása nélkül sem... a családunk bástyája, életem szerelme, a nemzet következő first ladyje... Michelle Obama.

Sasha és Malia, mindkettőtöket jobban szeretlek, mint azt el tudnátok képzelni. És kiérdemeltétek a kiskutyát, aki velünk fog jönni... az új Fehér Házba.

És bár már nincs közöttünk, azért tudom, hogy nagymamám most is lát, családom többi tagjával, akik azzá tettek, aki ma vagyok. Mindannyian hiányoznak ma este. Tudom, hogy az adósságom feléjük mérhetetlen.

Köszönöm a nővéreimnek, Mayának és Almának, és minden testvéremnek a támogatást, amit adtak. Hálás vagyok nekik.

Köszönöm a kampánymenedzseremnek, David Plouffe-nak, a kampány névtelen hősének, aki az Egyesült Államok történetének legjobb politikai kampányát hozta össze.

Köszönöm a vezető stratégámnak, David Axelrodnak, aki az út minden egyes lépcsőjénél velem volt.

Köszönöm a politika történelem legjobb kampánystábjának, örökké hálás leszek azokért az áldozatokért, amiket a siker érdekében hoztak.

De mindenek felett nem felejtem el azt, hogy kinek is köszönhetem valójában a győzelmem: önöknek. Önök nyerték meg a választást.

Sosem voltam a legesélyesebb jelölt erre a posztra. Kevés pénzzel és minimális támogatással vágtunk neki. A kampányunk nem Washington előszobáiból indult, hanem Des Moines sikátoraiból, Concord otthonaiból. Charleston tornácairól. A kampány azoknak a dolgozó férfiaknak és nőknek köszönhetően fejlődött akik, bármilyen kevés megtakarításuk is volt, 5 és 10 és 20 dollárjaikat adták az ügy érdekében.

Olyan fiatalokból merítette erejét, akik elutasították generációjuk apátiájának mítoszát, akik elhagyták otthonaikat és családjukat olyan munkákért, amikért csak kevés pénz és pihenés járt.

Olyan nem annyira fiatal emberekből merítette erejét, akik a zord hideggel és az izzasztó hőséggel dacolva kopogtattak ismeretlenek ajtajain, és amerikaiak millióitól, akik önként segítették, megszervezték és bebizonyították, hogy több mint két évszázad elteltével sem tűnt el a Földről az emberekből álló, emberek által létrejött és értük működő kormányzat.

Ez az önök győzelme.

És tudom, hogy mindezt nem csak egy választás megnyeréséért tették, és nem is az én személyem miatt.

Azért küzdöttek, mert tisztában vannak azzal a hatalmas feladattal, ami előttünk áll. Még akkor is ha itt ma este ünneplünk, tudjuk, hogy a holnap által ránk rótt kihívások életünk legnagyobbjai lesznek: két háború, egy veszélyben lévő bolygó, és a század legnagyobb pénzügyi válsága.

Még ma este is, amint itt állunk, bátor amerikaiak ezrei ébrednek Irak sivatagjaiban és Afganisztán hegyein, életüket kockáztatva értünk.

Apák és anyák fekszenek álmatlanul, miután gyerekeiket ágyba tették, azon törve a fejüket, hogy hogyan rendezik az adósságaikat, hogy fizetik ki az orvosi számláikat, vagy hogyan takarítanak meg annyi pénzt, amely fedezni tudná gyermekeik továbbtanulását.

Új energiaforrásokat kell kiaknáznunk, új munkahelyeket teremtenünk, új iskolákat építenünk, veszélyekkel szembenéznünk, szövetségeket helyrehoznunk.

Az út, amely előttünk áll, hosszú. Nem lesz könnyű megmászni. Egy év vagy egy ciklus alatt talán nem is érünk fel. De, Amerika, sosem voltam bizakodóbb abban, hogy fel fogunk jutni oda.

Ígérem önöknek, hogy eljutunk oda.

(Közönség: "Képesek vagyunk rá! Képesek vagyunk rá! Képesek vagyunk rá!")

Lesznek akadályok és tévutak. Sokan vannak, akik nem értenek majd egyet minden döntésemmel vagy azzal a politikával, melyet elnökként követni fogok. És tudjuk, hogy a kormány nem oldhat meg minden egyes problémát.

De mindig őszinte leszek önökhöz azokkal a kihívásokkal kapcsolatban, amik előttünk állnak. Meg fogom hallgatni önöket, különösképpen akkor, ha nincs egyetértés közöttünk. De mindenek előtt, arra kérem önöket, hogy vállaljanak részt ennek a nemzetnek az újjáépítésében azon a módon, ahogyan az elmúlt 221 évben ez történt Amerikában - kőről kőre, tégláról téglára, egymást segítve.

Ami 21 hónappal ezelőtt a kemény tél közepén elkezdődött, nem érhet véget most ezen az őszi estén.

A győzelem önnmagában nem az a változás, amelyet keresünk. Ez csak egy esély arra, hogy képesek legyünk változtatni a dolgokon, és ez nem fog elkövetkezni, ha leragadunk a jelenlegi helyzetnél.

A változás önök nélkül nem mehet végbe, az önök szelleme és áldozatkézsége létfontosságú.

Idézzük meg a hazafiság és a felelősség új szellemét, melyben mindannyiunk keményen dolgozik, nem csak önnmagáért, de a körülötte lévőkért is.

Ha valamire megtanított minket a gazdasági válság az az, hogy nem lehet egy élettel teli és ragyogóan működő Wall Streetünk miközben az ország szenved.

Ebben az országban egy nemzetként győzedelmeskednük vagy bukunk el. Álljunk ellen annak a pártoskodásnak és éretlenségnek, amely oly régóta fertőzi a politikai életet.

Emlékezzünk arra, hogy ebből az államból származott az a férfi, aki először vitte annak a republikánus pártnak zászlaját a Fehér Házba, mely az öngondoskodás, az egyéni szabadság és a nemzeti egység értékei mentén alakult meg.

Ezek azok az értékek, melyeket mi mindannyian osztunk. És bár a demokrata párt győzött ma este, ezt azzal az alázattal és eltökéltséggel tette, hogy feloldja azt a megosztottságot, mely eddig visszafogta az előrehaladásban.

Ahogy Lincoln mondta egy sokkal megosztottabb nemzetnek, mint amilyenek mi vagyunk: nem ellenségek, hanem barátok vagyunk. Ha a feszültség nőtt is, ez nem szakíthatja szét az összetartozás kötelékét.

Azoknak az amerikaiaknak, akiknek még ki kell vívnom a bizalmát és a támogatását, azt üzenem: habár ma este nem nyertem meg a voksukat, de tudniuk kell, hogy az önök hangját is hallom. Szükségem van a segítségükre, én az önök elnöke is leszek.

Akik ma este határainkon túl néznek minket, akik a világ elveszettnek hitt pontjain a rádiók mellett ülve hallgatnak minket, nekik üzenem, hogy bár történetünk különböző, de a sorsunk közös - Amerika új vezetésének hajnalán vagyunk.

Azoknak, akik romba döntenék a világot, azt üzenem: le fogunk győzni titeket. Azoknak pedig, akik békére és biztonságra vágynak: támogatni fogunk benneteket. Akik kételkedtek abban, hogy Amerika jelzőfénye vajon még mindig olyan fényesen ragyog-e, azt üzenem: ma este ismét bebizonyítottuk, hogy egy nemzet igazi ereje nem gazdagsága mércéjéből és serege hatalmasságától, hanem eszméinek kiapadhatatlan erejéből fakad. Demokrácia, szabadság, lehetőség és örök hit.

Ez Amerika igazi géniusza és ereje: képesek vagyunk a változásra. Az egységünk tökéletesíthető. Amit elértünk erőt és bizalmat ad ahhoz, amit el lehet és el is kell érnünk holnap.

Ez a választás sok szempontból történelmet írt, és történeteket, melyeket generációk hallgatnak majd. Az a nő jut eszembe, aki ma este Atlantában szavazott. Sok mindenben hasonlít azokra a milliókra, akik sorban álltak ma azért, hogy hallathassák hangjukat a választáson. Egy valamit kivéve: Ann Nixon Cooper 106 éves.

Mindössze egy generációval a rabszolgaság felszámolása után született, egy olyan korban, ahol még nem voltak autók az utakon, repülők az égbolton. Amikor az olyanok, mint ő két okból sem szavazhattak: mert nő, és mert más színű a bőre.

És ma este arra gondolok, hogy miket láthatott az elmúlt évszázadban Amerikában - a szívfájdalmat és a reményt, a kínlódást és a fejlődést, a kort, melyben azt mondták nekünk, hogy "nem". És látta azokat az embereket is, akik az amerikai hitvallást életben tartották: "de, igenis képesek vagyunk rá".

Egy olyan kor után, mikor a nők nem hallathatták hangjukat, reményeiktől megfosztották őket, számára megadatott, hogy megélje azt a kort is, mikor végre kiállhatnak magukért, hallathatják a hangukat, leadhatják szavazatukat. Igenis képesek vagyunk rá.

Amikor reménytelennek tűnt a helyzet a homokviharban vagy a gazdasági válság söpört végig az országon, ő láthatta, amint a nemzet felüemelkedik a félelmein a New Deallel, új munkahelyek teremtésével, a közös cél újfajta megközelítésével. Igenis képesek vagyunk rá.

(Közönség: "Képesek vagyunk rá!")

Amikor bombák hullottak a kikötőnkre és zsarnokság fenyegette a világot, ő ott volt, és látta egy generáció nagyszerűvé válását, és egy demokrácia megmenekült. Igenis képesek vagyunk rá.

(Közönség: "Képesek vagyunk rá!")

Ő látta a montgomeryi buszokat, a birminghami vízágyúkat, a selmai hidat és az atlantai tiszteletest, aki azt mondta: győzni fogunk. Igenis képesek vagyunk rá.

(Közönség: "Képesek vagyunk rá!")

Egy ember leszállt a Holdon], egy fal leomlott Berlinben, egy világot kapcsolt össze a tudományunk és a képzelőtehetségünk.

És ebben az évben, ezen a választáson, ő megérintette a kijelzőt, leadta szavazatát, mert az elmúlt 106 év szép korszakai és legsötétebb órái után ő tudja: Amerika képes a változásra. Igenis képesek vagyunk rá.

(Közönség: "Képesek vagyunk rá!")

Amerika, oly messzire jutottunk. Oly sok mindent láttunk. De még oly sok mindent kell tennünk. Így ma este kérdezzük meg magunktól: ha a gyermekeink a következő évszázadig élnek, ha a lányaim lesznek olyan szerencsések, hogy olyan kort éljen meg mint Ann Nixon Cooper, akkor ők vajon milyen változásokra fognak visszaemlékezni? Milyen fejlődést fogunk tudni akkor felmutatni?

Ez a mi esélyünk, arra, hogy válaszoljunk a kihívásra. Ez a mi történelmi pillanatunk.

Ez a mi időnk, hogy az embereknek munkát adjunk újra, és megnyissuk gyermekeink előtt a lehetőségek ajtaját, hogy ismét lehessen boldogulni, és hirdethessük a béke ügyét, visszaadhatjuk az amerikai álomba vetett hitet, és újra megerősíthetjük az alapigazságot, miszerint különbözünk, de egyek vagyunk. Hogy amíg élünk, remélünk. És ha olyanokkal találjuk szemben magunkat, akik cinizmussal és kételkedéssel állítják, hogy nem vagyunk képesek rá, akkor azzal az örök hitvallással válaszolhatunk, amely az emberi szellem alapja: igenis képesek vagyunk rá.

Köszönöm. Isten áldja önöket. Isten áldja az Amerikai Egyesült Államokat.

2009[szerkesztés]

  • Nem én vagyok az első elnök, aki az egészségügy átalakításával foglalkozik, de én akarok lenni az utolsó! [3]
    • A kongresszus mindkét háza előtt megtartott beszédében, amelyben, olyan egészségügyet akar, melyben senkit sem utasíthatnak vissza a biztosítók. A terv szerinte 900 milliárd dollárba kerül, a háborúkra többet költ ennél az Egyesült Államok. Vastapsot és "Hazudik!" bekiabálást is kapott.
  • Olyan reformot hajtunk végre, amely csökkenti a költségeket, választási lehetőséget ad, és olyan (egészségügyi) lefedettséget biztosít, amire minden amerikaira számíthat. És ezt idén megcsináljuk... [4]
    • Egészségügyi reformról szóló beszéde előtt egy kis idővel
  • Nos, néhány gyakorlati tanácsot adnék: először is mindenkit arra kérek, figyeljen arra, miket publikál a Facebookon, mivel a YouTube-korszakban bármi, amit az embert tesz, később az életében még visszaüthet. És mivel még fiatalok vagytok, ti is gyakran követtek el hibákat, és csináltok ostobaságot. [5]
    • Abban a beszédében, amikor arra hívja fel a figyelmet a fiatalokra, hogy komoly veszélyeket rejt, ha túl sok információt osztunk meg idegenekkel a Facebookon vagy hasonló közösségi szájtokon.

Transzban Amerika című beszédében [6][szerkesztés]

Arról beszélt, hogy Amerika fiatal és nagy nemzet marad, ugyanakkor figyelmeztetett, az utóbbiért meg kell dolgozni.

  • E napon befejezettnek nyilvánítjuk azokat a kicsinyes sérelmeket és hamis ígéreteket, a vádaskodásokat és elnyűtt dogmákat, amelyek túl hosszú ideje gúzsba kötötték a politikát.
  • Amerika soha nem a könnyű utat, az elégedettek útját járta, ez nem a gyávák (...) hanem a kockázatot vállalók útja volt.
  • Mától össze kell szedjük, le kell poroljuk magunkat és hozzá el kell kezdenünk Amerika újraformálásához.
  • A gazdaság helyzete bátor és gyors cselekvést igényel, és mi cselekedni fogunk, nemcsak a munkahelyek teremtése érdekében, hanem hogy új alapot teremtsünk a növekedéshez – utakat és hidakat, elektromos hálózatokat és digitális vonalakat építünk, amelyek táplálják a kereskedelmet és összekötnek bennünket.
  • Minderre képesek vagyunk, és mindezt végre fogjuk hajtani.
  • Nem adjuk fel ezeket a haszonelvűség érdekében. Amerika a világon minden olyan nemzet és minden férfi, nő és gyerek barátja, amely, illetve aki a béke és méltóság elérésére törekszik". Mint mondta, Amerikát a hatalma egyedül nem képes megvédeni, és nem jogosítja fel arra, hogy kénye-kedve szerint cselekedjen, "biztonságunk ügyünk igazából, példánk erejéből fakad.
  • Hadd mondhassák majd a gyerekeink gyerekei, hogy a megpróbáltatások idején nem adtuk fel utunkat, nem fordultunk vissza és nem is tétováztunk; Isten áldja Amerikát
    • Így zárta beszédét.

2011[szerkesztés]

  • A műveletben egy 60 millió dollárba kerülő helikoptert áldoztunk fel. Akkor már nem engedhettük volna meg magunknak, hogy egy mérőszalagot is beszerezzünk?
– mondta Barack Obama, amikor végignézte az amerikai kommandósok által megölt Oszáma bin Láden azonosítását. (A terroristavezér holtteste mellé odafeküdt az akcióban résztvevő egyik katona, hogy összehasonlíthassák őket.) [7]

Ismeretlen[szerkesztés]

  • Egy nemzet igazi ereje nem gazdagsága mércéjéből és serege hatalmasságától, hanem eszméinek kiapadhatatlan erejéből fakad. [8]

Róla mondták[szerkesztés]

2008[szerkesztés]

  • Fiatal, jóképű és szépen lebarnult. [2]
    • Ekként dícsérte november 6-án a frissen megválasztott amerikai elnököt Silvio Berlusconi, olasz kormányfő. És hogy nem nyelvbotlás volt, azt az is bizonyítja, hogy néhány nap múlva megismételte kijelentését, amellyel Obama "szép barnaságát" méltatta.

Ismeretlen[szerkesztés]

  • Obama elnök úgy ünnepelte a Föld Napját, hogy hatalmas gépén Iowába repült és megtekintett egy szélerőművet. [9]
  • Obama népszerűsége nő a tengerentúlon. A Gallup Intézet 70 országban végzett felmérést, és azt az eredményt kapták, hogy az emberek 4:1 arányban támogatják Obamát McCainnel szemben. Érdekes felmérés volt: Obama támogatói 30 %-ot tesznek ki, McCain-é 8 -ot, a többi ember David Hasselhoffra szavazott. [9]
    • Tréfás idézet Jimmy Kimmel-től (?)
  • Barack Obama Németországba utazott. Úgy fogadták, mint egy rocksztárt. Ez mindenkit lenyűgöz, egészen addig míg meg nem tudják, hogy Németországban David Hasselhoffot is rocksztárnak tartják. [9]
    • Tréfás idézet Jimmy Kimmel-től (?)

Források[szerkesztés]

  1. Index - Külföld - Obama győzelmi beszéde, magyarul
  2. ^ 2,0 2,1 Hajdú Online - ÉV VÉGI ÖSSZEFOGLALÓK - Érdekes idézetek 2008-ból, külföldről
  3. Origo - Obama: 900 milliárd dollár lesz az egészségügyi reform
  4. Origo - A gyógyítás lehet Obama első csapdája
  5. Origo - Obama szerint veszélyes a Facebook
  6. Transzban Amerika - Obama beszéde
  7. Telefonbeszélgetés vezetett bin Laden nyomára
  8. Citatum -Barack Obama idézetek
  9. ^ 9,0 9,1 9,2 Vicclap - humoros idézetek - Jimmy Kimmel idézetei