Batthyány Lajos
Németújvári gróf Batthyány Lajos (Pozsony, 1807. február 10. – Pest, 1849. október 6.): államférfi, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke.
Idézetek
[szerkesztés]Allez Jäger, éljen a haza! [1]
Batthyány búcsúlevele[2]
[szerkesztés]Pest, október 5-e
este 1/2 10 órakor
Drága Nőm!
Hiába reménykedtünk az emberségesség utolsó szikrájában, amikor azt véltük, hogy még egyszer látjuk egymást, ezt is megtagadták Tőled; és ezért ezekben a sorokban ismétlem meg neked mélyen átérzett kifejezését forró hálámnak és tiszta szerelmed minden kincse iránti csodálatomnak, amelyet megérdemelni sohasem tudtam; és oly igaz, mint az, hogy a halál küszöbénél állok, hogy csupán ennek a bűnnek a tudata az, amit a sírba magammal viszek. Istennek még örömet és kárpótlást kell adnia neked, te Angyal, és ha akad férfi, aki méltó a te szívedre, ó! akkor az önfeláldozásnak rád oly jellemző túlzásával ne taszítsd el őt magadtól.
Elnézéssel és szerelmünk első éveire gondolva emlékezzél rám. A gyermekeket áldd meg és csókold meg az én nevemben, ne szégyelljék, nem kell szégyellniük atyjukat, az én halálomnak gyalázata előbb vagy utóbb azokra hull vissza, akik engem igazságtalanul és hálátlanul meggyilkoltak. Ebben az ünnepélyes órában megesküszöm, hogy a király és a monarchia elleni árulásnak soha egyetlen gondolata nem férkőzött lelkemhez, és hogy a hazához nem kevésbé hű voltam; ugyan ki hiszi el ezt most! És ezért halok meg; a törvény, a király esküje volt vezérfonalam, és sem jobbról, sem balról nem hagytam, hogy visszaéljenek velem. Viam meam persecutus sum,[3] ezért ölnek meg engem.
Ennyit a gyalázatos politikáról a Te vigasztalásodra, ámbár erre nincs szükséged, hiszen egyedül csak Te voltál az, aki mindig bízott bennem. Hagyd el ezt az országot a gyerekek kedvéért; az ő jövőjük csírájában volna megfertőzve. A Te vagyonod elég lesz nekik; jobb egy szerény sors, mint alamizsna azoknak a kezéből, akik őket árvákká tették.
Az én szeretett, szegény jó nővérem![4] menj mindjárt hozzá. Kölcsönösen szükségetek lesz egymásra, és bizonnyal támogatjátok egymást. Szegény kis Jancsimat[5] figyelmedbe ajánlom, feltétlenül gondoskodjál róla, megszolgálja ő azt körülöttem.
Azt a gonosz gyalázatot, amelyet ezek nekem szántak, remélem, elkerülöm, erre a célra már régóta egy mentőeszközt hordok magamnál![6] És még egyszer a búcsúcsókot. Isten Veled! Úgy halok meg, hogy csak a Te képed van a szívemben, a Te neved az ajkamon! Viszontlátásra!
Lajosod.
Róla írták
[szerkesztés]- Barátom, ez ember előtt kalapot veszünk, a legváratlanabb körülményekben is éleslátású, mint a hiúz, maga elhatározásában sebes, mint a villám, s aztán szilárd és hajthatatlan, mintha minden idege vasból volna.
- Kossuth Lajos levele Wesselényi Miklósnak, 1847. október 28. [7]
- Egy nagy és szép ügy hősi vértanúja, aki lelkét visszaadta Istennek, de emléked örökké élni fog sziveinkben, emléked élni fog az utolsó magyar legutolsó lélegzetvételéig.
- Teleki László 1849. októberében a francia lapokban megjelentetett cikke, melyben a Batthyány elítélése kapcsán elkövetett törvénytelenségekre mutatott rá [8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Úgy tartják, hogy maga vezényelt tüzet a kivégzésén, és utolsó szavai három nyelven hangzottak el.
- ↑ Batthyány Lajos gróf főbenjáró pöre. Szerk.: Urbán Aladár. Budapest, 1991. ISBN 963 07 5329 4
- ↑ A magam útját jártam. (lat.)
- ↑ Urbán Aladár véleménye szerint az eredeti levélben ez álhatott: „A Te szeretett, szegény jó nővéred!”, Károlyi Györgyné Zichy Karolinára utalva.
- ↑ Németh János, Batthyány inasa, aki tizennégy éves korában került az akkor hétéves gróf mellé.
- ↑ Batthyány arra a tőrre utalt, amellyel az öngyilkosságot megkísérelte. Ezzel a megfogalmazással azt kívánta elérni, hogy a hadbíróság ne keresse, miként kerülhetett az hozzá.
- ↑ Erdődy Gábor: Batthyány Lajos. Budapest, 1998. 25. ISBN 963 7476 83 0
- ↑ Csorba László: Teleki László. Budapest, 1998. 151. ISBN 963 7476 85 7
