Bella Ahatovna Ahmadulina
| Bella Ahatovna Ahmadulina |
|---|
 |
| Lásd még |
 Szócikk a Wikipédiában |
Bella Ahatovna Ahmadulina (Moszkva, 1937. április 10. – Peregyelkino, 2010. november 29.) szovjet-orosz költőnő, novellista, esszéista, műfordító, a 20. század második felének, az orosz „új hullámnak” egyik legjelentősebb költője.
Némaság (részlet)
[szerkesztés]- Egy erős, ravasz lény hirtelen
- torkomból kilopta énekem,
- nem tör ki hang, elsiratni sem,
- torkomon, a fekete seben.
- (Rab Zsuzsa fordítása)
Egy kihalt téli üdülőben (részlet)
[szerkesztés]- Kihalt vidék. Magányom elmerül
- tetőig érő nagy hó rejtekében.
- Élek magam, és mégsem egyedül:
- tüdőm két szárnya repked, döng a vérem,
- mosolygok néha, aztán pulzusom
- vergődik pilleként, markomba zártan...
- De jó, hogy él valaki - suttogom -
- A néptelen, halotti csöndű házban!
- (Rab Zsuzsa fordítása)
Ez a szeptember (részlet)
[szerkesztés]- E szeptemberi derű színeket
- lobbant a szemben, cirmos tarkaságot,
- s mint rajzórákon, buzgón levelet
- körmölök neked, s válást kunyerálok.
- Hogy gőgös voltam, bánom már nagyon.
- Úgy elvenném hideg élét a szónak.
- Legyen benned irántam irgalom.
- Olyan nagyon remélem, hogy te jó vagy.
- (Lator László fordítása)
További információk
[szerkesztés]
A Wikipédiában további adatok találhatóak Bella Ahatovna Ahmadulina témában.