Beowulf

A kézirat első oldala

A Beowulf hagyomány szentesítette címe egy óangol elbeszélő költeménynek avagy hőseposznak, amely 3182 hosszú, alliteráló sorból áll, Skandináviában játszódik, és az óangol irodalom legfontosabb alkotásának számít.

Részlet Weöres Sándor fordításában

Ekkor elvonszolta e víz-alatti farkas

a gyűrűk lordját gyöngyös odvába,

hasztalan küzdött, ámbár hősként,

kardot emelve szörnyek ellen,

körbe fogta sok tengeri fenevad,

szörnyű agyarakkal szaggatták vértjét,

rajzottak az idegenre. De az észrevette,

most csarnokban van, nem látni milyenben,

ahol vízbe fúlás nem fenyegeti,

a mennyezetről sem érheti semmi

áradat foga; fényt, tüzet látott,

láng-sugarat, lobogva világolt.

Akkor látta meg a mélység farkasát,

rémes vizi-asszonyt. Rettentő csapásra

emelte karját, és eltalálta,

hydra-koponyán kardja zengett

harci éneket, de a hős érzé,

hogy e csata-villám vonakodik marni,

keblet sebezni, kemény éle odahagyta

a bátor küzdőt, bár akárhányszor

vívott szemtől-szembe, sisakot szakított be,

urát megmentve; most először történt,

hogy fényes dicsősége homályba hanyatlott.